 A kis buzi (balról) és egy "művész" |
Miután Horvátországban már sikeresen lejáratta hazánkat a Nemzetinek jogtalanul nevezhető Színház igazgatója, Alföldi Róbert most úgy gondolta, hogy a választások második fordulója előtti napon, a kampánycsendre való tekintet nélkül újabb „művészi kiállítással” borzolja a magyarságukat és keresztény mivoltukat büszkén megélő adófizetőket.
„Senki sem tudja, hogy buzi vagyok”. Ezt a feliratot tartalmazó hatalmas tábla fogadja a hazai színjátszás szentélyébe látogató magyarokat. Akik javarészt közönyösek a modern művészet eme remekműve iránt, amit talán egészséges hozzáállásként is elkönyvelhetnénk, ha nem tudnánk azt a szomorú tényt, hogy kevesen emelik fel szavukat amiatt, hogy a magyar színjátszás megteremtőinek csak egy eldugott folyosó jutott. Azaz, alaposan keresgélnie kell annak a látogatónak, aki nem kíváncsi a buzikra, viszont annál inkább érdekelné, hogy kik voltak kultúránk jeles úttörői.
Míg Laborfalvi Róza és társai egy eldugott folyosón várnak arra, hogy felfedezze őket a Nemzeti Színházban valamilyen oknál fogva eltévedt látogató, addig Alföldi Róbert gondoskodik róla, hogy mindenki megjegyezze: az apostolok, a kereszténység és amúgy mindenki buzi, csak mi, maradi magyarok nem tudunk erről.
Mi másként értelmezhető az a kiállítás, ahol a „senki sem tudja, hogy buzi vagyok” tábla mellett egy feszület található, körülötte pedig tizenkét másik tabló (számmisztikai, azaz kabbalisztikus utalás az apostolokra) pedig buzikat ábrázol?
Nyolc év szociálliberális és cionista kultúrterror után végre elkezdhetnénk valami mással is foglalkozni, valamivel ami szépre és jóra, no meg legfőképp igazságosságra neveli a jónépet. Ám ehhez már végképp nem elég az Orbán-kormány vagy a Jobbik-kommandó, az kellene, hogy magyarok tömegei vegyék végre a bátorságot és pártízléstől függetlenül adjanak hangot felháborodásuknak. Ettől viszont messze vagyunk még itt, a közönyös, Kádár által átmosott milliók országában.
(Éjjeli Menedék nyomán Geyer)
Kapcsolódó anyagok:
