A helyi idő szerint hétfő délután, a washingtoni kerületi bíróságon benyújtott kereset a műkereskedők örököseinek legújabb próbálkozása az úgynevezett Welfenschatz-kincsek - más néven Guelph-kincsek - "visszaszerzésére". A leszármazottak indoklása szerint felmenőiknek "nem volt más választásuk, mint értéken alul eladni a keresztény műkincseket a náci kormánynak".

Nicholas O'Donnell ügyvéd szerint a keresetben arra kérik a washingtoni bíróságot, hogy a gyűjteményt 1935-ben birtokló csoport két leszármazottját nyilvánítsa a műkincsek jogos tulajdonosának. A keresetben a brit Alan Philippet és az amerikai Gerald Stiebelt nevezték meg felperesként.

"Minden olyan, 1935-ben megvalósult ügylet, amelyben az eladók oldalán zsidók, a vásárlók oldalán pedig a náci állam állt, érvénytelen üzletkötésnek minősül" - fogalmazta meg O'Donnell.

A berlini múzeumokat felügyelő alapítvány szerint azonban a műkereskedőket nem kényszerítették a kincsek eladására. Az intézmény egyebek között azzal érvel, hogy a gyűjtemény nem is Németországban, hanem Amszterdamban volt az eladás idején.

A német kormány által létrehozott illetékes bizottság tavaly arra a megállapításra jutott, hogy a kincseknek Németországban kell maradniuk. Állásfoglalásában akkor rögzítette: hosszasan vizsgálva az eladás menetét arra a következtetésre jutott, hogy az nem üldöztetésből eredő kényszerített eladás volt. A testület ajánlásai nem kötelező jellegűek, de az ilyen vitás kérdésekben a felek gyakran elfogadják őket.

Az alapítvány elnökét, Herrmann Parzingert ezért meghökkentette a kereset benyújtásának híre. Monika Grütters német kulturális államminiszter sajnálattal fogadta a fejleményeket és közleményében "nehezen felfoghatónak" nevezte az örökösök lépését.

O'Donnell szerint azonban a testület tavalyi ajánlása "hibás" volt, és ügyfelei azért döntöttek úgy, hogy Washingtonban nyújtják be keresetüket, mert úgy érzik, hogy a külföldi államok immunitásáról szóló törvény nyomán "az Egyesült Államok szövetségi bíróságai a legalkalmasabbak az ilyesfajta tulajdonjogi ügyek rendezésére". Az 1976-os jogszabály értelmében az amerikai állampolgárok védelmében külföldi által okozott sérelem esetén perelhető egy másik ország - vagy annak hatósága - az amerikai bíróságon.

A helyzetet bonyolítja, hogy a gyűjteményt időközben nemzeti kulturális kincsnek nyilvánították, ami azt jelenti, hogy a tárgyak többé nem hagyhatják el az országot a kulturális államminiszter engedélye nélkül.

A Welfenschatz-kincsek a braunschweigi katedrális gyűjteményéből származnak, a drágakövekkel és gyöngyökkel kirakott arany- és ezüstkeresztek, oltárok és más relikviák a középkori kézművesség remekei. A legrégebbi tárgyak több mint 800 évesek. A műkincsek értéke a becslések szerint elérheti a 220 millió eurót.

A 82 darabból álló gyűjteményt egy braunschweigi herceg 1929-ben eladta frankfurti zsidó műkereskedők egy csoportjának, azok pedig a gazdasági világválság idején nem tudták értékesíteni a relikviákat. Az 1930-as években a gyűjtemény fele még a tulajdonukban volt, és 1935-ben a megmaradt 42 műtárgyat eladták a porosz államnak, amelynek vezetője Hermann Göring volt. A kincseket az 1960-as években állították ki Berlinben, jelenleg a város Iparművészeti Múzeumában láthatók.

(MTI nyomán)