Tudom, hogy még nem jött el az ideje, azt is, hogy nem kívánságlista alapján ítélik oda a különböző kitüntetéseket, de így év elején, visszapillantva a múltra, nekem is lenne pár javaslatom. Rögtön eszembe jut, hogy nem is lenne szabad leírnom, mert akkor soha nem kapják meg, de talán valamelyik fideszes elsüti mint saját ötletet. Így szokták, nekünk meg mindegy, csak megkapják. A Bar!kád főszerkesztője a Corvin-láncra javasol három személyt.

Nagyon keveset beszélünk arról a tényről, hogy Magyarország nem a rendszerváltozás után került az IMF–Világbank kettős hálójába, hanem már jóval a Kádár-rendszer bukása előtt. Ez a történelmi adat méltatlanul kevés kutatásnak és elemzésnek a tárgya. A válságba jutó, de a társadalmi problémákat fékezni akaró szocializmus ugyanis már a ’80-as évek elején „rendszert váltott”, vagyis csatlakozott az IMF-hez és a Világbankhoz. Ezeknek a szerveknek a központja pedig egyáltalán nem Moszkvában volt már akkor sem. A Jobbik elnöke az IMF-fel fenntartott immár harmincéves viszonyra tekint vissza.

Az államcsőd szélén állunk, azonban van, aki ebből mit sem érez, hiszen év végi jutalomként jól megtömték a zsebét. Busás összeget kaptak például a Debreceni Egyetem dolgozói, az ügyészség munkatársai, de felreppent a hír, hogy az állami cégek vezetői is óriási anyagi megbecsülésben részesültek.

Kapitulált Orbán Viktor, kapitulált a kormány. Jóval az IMF-EU-megállapodás tárgyalásának elkezdése előtt letették a fegyvert, így a gazdasági szabadságharc már annak megkezdése előtt elbukott. A kabinet szorosan együttműködik a nemzeti érdekekkel szemben ténykedő jegybank elnökével. Orbán Viktor felhatalmazta a magyar tárgyalódelegációt, hogy elővigyázatossági hitel helyett már a szigorú IMF-követelésekkel járó készenléti hitel felvételéről egyeztessen a Nemzetközi Valutaalappal.

Magyarországnak nem jutott olimpia, helyette azonban lesz provokációra lehetőséget adó homoszexuális, „meleg” játékok. A melegfelvonulás, az MTA-n megrendezett homoszexualitással kapcsolatos konferenciák és kiadványok után egy újabb rendezvény, amely a liberálisok erőltetnek a magyar társadalomra. Pedig igencsak nagy ellenállásba ütköznek, ám semmi nem riasztja vissza őket.

Tárgyalóasztalhoz ültek az egészségügyi szakmai szervezetek az egészségügyi kormányzattal. Az első, múlt hét csütörtökön tartott egyeztetés utáni sajtótájékoztatón Szócska Miklós egészségügyi államtitkár bejelentette, az orvosokat és a szakdolgozókat egyaránt érintő fenntartható, hosszú távú bérmegoldásokat keresnek az egészségügyben. Az első találkozón a résztvevők a tárgyalások kereteiben állapodtak meg. Mi lesz orvosaink, ápolóink bérével?

Választások lesznek az idén Szlovákiában, Szerbiában, Ukrajnában és Romániában is. Az elszakított magyarság szempontjából kevés ok van a derűre, ha a politikai elemzéseket nézzük. Azt sem töltheti el lelkünket túlzott bizakodással, ahogy az Orbán-kormány kezeli a szomszédos országokban az ottani magyarságot ért atrocitásokat. A Bar!kád hetilap utánajárt, mit (nem) tett a Fidesz-kormány a felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyarságért.

A nemdohányzók érdekében hozott törvénymódosítás, ha jó szándékú is, de eltúlzott. A „füstös kocsma” kifejezés, úgy tűnik, megy a süllyesztőbe, mint ahogy a hangulatosan, órákon keresztül a füstben beszélgető emberek képe is. Sok helyen tettek keresztbe a dohányosoknak, ám elsősorban a szórakozóhelyekről való kitiltás verte ki a biztosítékokat. De vajon tényleg az egészségünk a fontos, vagy inkább a változásokkal járó pénz?

Világviszonylatban a legmagasabb bérek, hetvenöt-nyolcvan százalékos foglalkoztatás, népes és művelt középosztály, magas színvonalú oktatás és szakképzés, széleskörű társadalmi együttműködés – így jellemezhető röviden a skandináv modell. Az észak-európai államok sikerének rejtélyeiről, a neoliberális tabuk ledöntéséről és a hazai válsághelyzet lehetséges megoldásairól Pogátsa Zoltán közgazdászt kérdeztük.

Száznyolcvan nap vizsgálódás után, 2011. december 28-án a „jelentés” lezárásával fejezte be munkáját a cukoripar rendszerváltást követő privatizációjának körülményeit, illetve cukorkvótánk 75 százaléka elvesztésének okait feltáró parlamenti vizsgálóbizottság. Varga Géza országgyűlési képviselő, a bizottság jobbikos tagja számol be a kótyavetye részleteiről.

Horváth Ádám, a Bar!kád újságírója a karácsonyi ünnepeket Boszniában töltötte. Útibeszámolójának második részét olvashatjuk.

Most jön, ami még nem volt! A Bar!kádban rendhagyó módon egy másik lapból közölnek fotókat. Az Érdekes Újság 1916-os számaiból kiderül, hogy már 96 éve is elképesztő hirdetésekkel próbáltak termékeket, illetve szolgáltatásokat értékesíteni.

Orbán Viktor szerint 2014-ben mi leszünk Európa legversenyképesebb gazdasága. Ezt többször is kijelentette. Nézzük a versenyképesség kérdését a magyar gazdaság közelmúltbeli „eredményei” alapján! Az elmúlt három évtizedben volt négy megszorító csomag, az ezekkel párhuzamos gazdasági szerkezetátalakítás viszont elmaradt. Gazdag László közgazdász, egyetemi docens írása.

A XX. századi Magyarország egyik legnagyobb nemzeti tragédiájaként tartjuk számon a Don folyó térségében 1943 telén bekövetkezett eseményeket. A nagy erejű szovjet támadás nyomán gyakorlatilag megsemmisült a II. magyar hadsereg, s a 200 ezer kivezényelt magyar katonából mindössze 80 ezren tértek haza, többségük súlyos sebesülésekkel. A tragédiát azóta többen is elemezték, keresve az eseményre a magyarázatokat, de az ott harcoló személyek érzéseivel, átélt borzalmaival még ma sem foglalkoznak eleget. A Bar!kád megemlékezése a tragédia évfordulóján.

Indiában állítólag él egy Prahlad Jani nevű férfi, aki 1940 óta nem evett semmit. Valóban létezhet, hogy képes az ember minden más táplálékról lemondva a fényből élni? Képes az ember ennyire közel kerülni Istenhez, vagy a spiritualitás kimerül az Ezo TV-n kártyalapokból betegséget jósoló szélhámosokban? Állásfoglalás nincs, csak érvek pro és kontra.

Világjáró útikalauzunk, Kenyeres Oszkár ezúttal a legutóbbi, híres-hírhedt hokimeccs helyszínét Csíszeredát mutatja be az olvasóknak.

Az erdélyi életérzés és az utánozhatatlan tradicionális erdélyi ételek már lassan 15 éve beköltöztek Kispest szívébe, mégis kevesen tudnak róla. A metróvégállomástól három perc séta után máris szembetűnő a hatalmas székelykapu, mely a Bujdosó Székely Vendéglő bejáratát jelzi. Vitéz Bacsó András, az ízig-vérig székely ember álmodta és valósította meg Budapest egyik leghangulatosabb hagyományőrző éttermét. A Bar!kád az étteremtulajdonossal beszélgetett.