Régi, még az első világháború idejéből származó magyar katona-közmondás volt: „Ne higgy a szerbnek, csak ha már hideg, és nem mozog!” H.C. Strache, a FPÖ jobboldali üdvöskéjéből cionista demagóggá avanzsált politikus mégis úgy gondolta, hogy az idegenellenesség vádját azzal moshatja le legjobban magáról, ha az iszlámfóbiájával egyidejűleg felkarolja az ausztriai szerbek közösségét.
Talált is magának partnert, s a pr-akció eredményesnek tűnt: megegyezett egy Luka Markovics névre hallgató szerb szakáccsal, a Bécsi Kerületi Önkormányzat XII. kerületi tanácsosával, aki egyben az FPÖ (Osztrák Szabadságpárt) egyetlen komolyabb funkcionárius szerb tagja. Az évekig tartó együttműködést végül a szerb áruló felmondta, mert szerinte ő mindent megtett, hogy az FPÖ-t szerb választói szavazatokhoz juttassa s imázsát fényezze, de a párt nem tartotta be ígéretét, hogy cserébe támogatni fogja a szerb kisvállalkozókat. (Amire olyan nagy lehetősége nincs is, míg nem jut kormányzati pozícióba.)
Közben elszólta magát: ő maga is hiába szeretett volna feljebb lépni a karrierista szamárlétrán... Mikor egy ízben reklamálni próbált az elmaradozó támogatások miatt, állítólag azt felelték neki: „Jobb megnyernünk 4% 'Burschenschftler-t' (egyfajta szélsőjobb leventemozgalom), mint 14%-nyi 'jugó-t'!” Ezen a balkáni fickó aztán úgy kiakadt, hogy egyből kilépett az FPÖ-ből, és egyidejűleg kérte felvételét az SPÖ-be (Osztrák Szocialista Párt). Ott már jelezték, hogy készek tárgyalásokat folytatni vele, mivel kiderült, hogy már régebb óta nekik is dolgozott, magyarán mintegy „kettős kémügynökként” tevékenykedett.
A cionisták kegyeitől kormányhatalmat remélő Strachét a zsidók is folyamatosan lábtörlőnek használják, ő meg továbbra is egyre a kegyeiket keresi. Az ilyen puhatestű politikusok nem tartoznak azok közé, akik akarnak és képesek is tanulni saját hibáikból...
Tarnóczy Szabolcs
Korábban írtuk: A Jobbiktól elhatárolódik, de Slotáékkal összefog az FPÖ
