 |
110 helyből 75-öt megnyerni a második körben - most már - akkor is lehetetlen, ha minden MDF-es és harmadik utas felsorakozik a front jobboldalán (az MDF pedig, tudjuk mennyire nem számítható ma már a jobboldalhoz). Menjenek csak! Ránk, akik mindenünket kockáztattuk már a ballib elleni harcban, ne foghassák, hogy... Meg kétségtelenül szebben mutat egy 49 százalékos parlamenti jobboldal egy 47 százalékosnál. De ennyi.
Inkább a jövőn érdemes gondolkodni, elébb összegezzük a tanulságokat!
A Fidesz ügyei annyiban tartoznak a nemzeti radikalizmusra, hogy a polgári párt 2002-ben már megbukott, de újra végsőkig erőltetett egypártrendszerű elképzelései az egész jobboldal vereségét okozták.
Orbán Viktor (bizonyos korábbi érdemek elismerése ellenszenvünk dacára neki is kijár) és csapata képtelen volt tanulni az ellenségtől. Az MSZP másodszor is bevitte az SZDSZ-t, a Fidesz évek alatt felőrölte a radikális jobboldalt. A nyíltan is meghirdetett megosztott szavazat stratégiáját a szoclib rezsim pártjai tökélyre vitték. Ha megnézzük számos szavazókörökben az MSZP listás és egyéni eredményei közti eltérést, akkor látható, hogy 2-4 százaléknyi szoci szimpatizáns listán az SZDSZ-re voksolt, így biztosítva a szélsőséges kispárt bejutását, vagyis az ún. baloldal szavazatmaximalizálását.
Inkább a jövőn érdemes gondolkodni, elébb összegezzük a tanulságokat!
A Fidesz ügyei annyiban tartoznak a nemzeti radikalizmusra, hogy a polgári párt 2002-ben már megbukott, de újra végsőkig erőltetett egypártrendszerű elképzelései az egész jobboldal vereségét okozták.
Orbán Viktor (bizonyos korábbi érdemek elismerése ellenszenvünk dacára neki is kijár) és csapata képtelen volt tanulni az ellenségtől. Az MSZP másodszor is bevitte az SZDSZ-t, a Fidesz évek alatt felőrölte a radikális jobboldalt. A nyíltan is meghirdetett megosztott szavazat stratégiáját a szoclib rezsim pártjai tökélyre vitték. Ha megnézzük számos szavazókörökben az MSZP listás és egyéni eredményei közti eltérést, akkor látható, hogy 2-4 százaléknyi szoci szimpatizáns listán az SZDSZ-re voksolt, így biztosítva a szélsőséges kispárt bejutását, vagyis az ún. baloldal szavazatmaximalizálását.
A Fidesz ellenben, évek óta pszichikai nyomás alatt tartva a potenciálisan 8-15 százaléknyi radikális, EU-ellenes, markánsan nemzeti érzelmű szavazót, az elveszett szavazat hamis legendáját terjesztve elérte azok nagyobb részének átpártolását, nem kis részének passzivitásba vonulását és önnön megbuktatását.
Ahogy megjósoltuk, egy másik párt táborát nem lehet maradéktalanul felszívni. A kudarc szele érezhető volt, ezt is előre jeleztük. 3-4 százalék átpasszolása helyett a ledarálás, az évek óta tartó elhatárolódás és leszélsőségesezés stratégiája mellett döntött Orbán, ahogy korábban aktívan segédkezett az FKGP kinyírásában (Torgyán József, mondjon bárki bármit, 1998-ban a haza érdekében cselekedett a második körben). Az "eredmény" önmagáért beszél.
Ahogy megjósoltuk, egy másik párt táborát nem lehet maradéktalanul felszívni. A kudarc szele érezhető volt, ezt is előre jeleztük. 3-4 százalék átpasszolása helyett a ledarálás, az évek óta tartó elhatárolódás és leszélsőségesezés stratégiája mellett döntött Orbán, ahogy korábban aktívan segédkezett az FKGP kinyírásában (Torgyán József, mondjon bárki bármit, 1998-ban a haza érdekében cselekedett a második körben). Az "eredmény" önmagáért beszél.
Miközben például az SZDSZ-t, a valódi ellenséget Áderék soha nem címkézték. A Fidesz felelőssége is, hogy a kevésbé tájékozott választók előtt a cionista gyűlöletpárt ma szalonképes lehet. Pokorni Zoltán 2002-ben nyíltan kimondta: örül annak, hogy szélsőséges párt nem került az Országgyűlésbe. A szadiról szava sem volt. A keresztényirtós, Szent Korona svájcisapkázós, durván egyházellenes, drogpárti, az erdélyi magyarságot a kínaiakkal azonos szinten kezelő SZDSZ-es mentalitás sem volt elég ahhoz, hogy a Fidesz legalább verbálisan, naponta megbélyegezze ezt a söpredéket. Annak dacára sem, hogy a legnagyobb ellenzéki párt is, minden libsi elvárás szerinti elhatárolódása ellenére, megkapta az antiszemita, diktatorikus, kirekesztő, gyűlöletkeltő jelzőket, éppen a táliberálisok gyűlöletpapjaitól.
A viktoriánus őrület nem mehet tovább. Nem lehet egy zsákba tömni EU-ellenest és brüsszelitát, Semjént és a holokauszt-emléknap bevezetőjét, Wittner Máriát és a Demokratikus Charta egykori hordószonokát. Nem hiteles dolog egy kis szájmagyarkodással becsalogatni a nacionalistákat, s egyidejűleg a kádárista szavazóknak udvarolni. Nem lehet szavakban Románia csatlakozásának a székely autonómiához való kötését pedzegetni, majd azt a gyakorlatban feltétel nélkül támogatni. Nem lehet antikommunista-keresztény pózt mutatni, miközben Bagó Zoltánok fenyegetik riválisaikat, sötét múltú MSZMP-s kádert indítani Nagykőrösön, miközben az előtte joggal lebarmolt, liberális és keresztényellenes EU-alkotmányt csont nélkül szavazzák meg fideszék a szoclibbel közösen. Nem lehet minden sajtot egybegyúrni, Tusnádon szívet melengető nemzeti dallamokat pengetni, majd Ariel Saron népirtó Likudját testvérpárttá fogadni. Tasnádi Péter elvtársát és barátját, Csintalan "nemkérdezzükazelsőmillióját" Sándort keblünkre ölelni, s közben a jobboldali sajtót alávetni és megtisztítani a nemzeti radikálisoktól. Munkahelyeket és polgári középosztályt ígérni, nem érintve a törvénytelen, posztkommunista rablóprivatizációt,amelynek következtében a gazdaság és az exállami vagyon 90%-a a "baloldal" vagy multicégek kezébe ment át. A magyar föld megvédését szajkózni, noha a Fidesz-kormány állapodott meg annak külföldi kézbe juttathatóságáról 2001-ben az Unióval.
A viktoriánus őrület nem mehet tovább. Nem lehet egy zsákba tömni EU-ellenest és brüsszelitát, Semjént és a holokauszt-emléknap bevezetőjét, Wittner Máriát és a Demokratikus Charta egykori hordószonokát. Nem hiteles dolog egy kis szájmagyarkodással becsalogatni a nacionalistákat, s egyidejűleg a kádárista szavazóknak udvarolni. Nem lehet szavakban Románia csatlakozásának a székely autonómiához való kötését pedzegetni, majd azt a gyakorlatban feltétel nélkül támogatni. Nem lehet antikommunista-keresztény pózt mutatni, miközben Bagó Zoltánok fenyegetik riválisaikat, sötét múltú MSZMP-s kádert indítani Nagykőrösön, miközben az előtte joggal lebarmolt, liberális és keresztényellenes EU-alkotmányt csont nélkül szavazzák meg fideszék a szoclibbel közösen. Nem lehet minden sajtot egybegyúrni, Tusnádon szívet melengető nemzeti dallamokat pengetni, majd Ariel Saron népirtó Likudját testvérpárttá fogadni. Tasnádi Péter elvtársát és barátját, Csintalan "nemkérdezzükazelsőmillióját" Sándort keblünkre ölelni, s közben a jobboldali sajtót alávetni és megtisztítani a nemzeti radikálisoktól. Munkahelyeket és polgári középosztályt ígérni, nem érintve a törvénytelen, posztkommunista rablóprivatizációt,amelynek következtében a gazdaság és az exállami vagyon 90%-a a "baloldal" vagy multicégek kezébe ment át. A magyar föld megvédését szajkózni, noha a Fidesz-kormány állapodott meg annak külföldi kézbe juttathatóságáról 2001-ben az Unióval.
Egység és erő helyett katyvasz, tragikomikus, ezerhangú kakofónia. Egy ideig persze tömhető a kisgömböc megtévesztett, öncsaló, vagy megszédülő értelmiségi árulókkal, de a végén, ismerjük a mesét: kipukkad.
A Fidesz vezérkar erkölcsi állapotára jellemző, hogy sokan kiben vélik megtalálni a bűnbakot. Nem a liberós szárnyban, nem a pancser adatlopó részlegben, nem a lungo dromos verőakció felelőseiben, nem a Martonyi féle ex-MSZMP-sekben, nem a Mikolát kampány közben (!) bíráló párttársakban, netán A VIKTORBAN (hazánkban a vezetők nem felelősek semmiért), pláne nem a súlyosan terhelt és igazmondásáról híres Deutsch Tompikában, és a nem is a Gyurcsány ellen tüntető magyarokat - köztük a megütött 13 éves kislányt - elítélő Schmitt Pálban, hanem: Mikolában! Vagyis a Fidesz ismét igazodott a szoclib vádakhoz. Mindenütt a világon, beleértve a hazai kommunistákat, körömszakadtáig védelmezik egymást védhetetlen helyzetekeben is a baj, bűn, vagy elvtársak, pláne kampányban. A narancspártban, lásd elébb, nem feltétlenül. Most pedig össze-vissza siránkoznak az orbánizmusnak bedőlt egyesek, nem véve észre, hogy míg az ellenség foggal-körömmel védi övéit, addig a Fidesztől még egy bűncselekmény áldozatául esett kislány sem számíthat feltétlen védelemre, csak mert támadója "más".
Ne legyünk persze igaztalanok, ki tudnak ám ők állni villogó szemmel is, ha kell. Például a köztörvényes Ártatlan Józsika mellett. Mit is hallhattunk róla tavaly a jó Pokornitól? Hogy rasszista bűncselekmény történt. Még Fletó is meglepődött, hogy az ellenzék ráver az üzemszerű rágalomiparban.
A Szövetség négy ilyen év után sem volt képes legyőzni a posztbolsevizmust. A legnagyobb ellenzéki párt magatartását és tetteit egyre inkább a ballib által kikövetelt játékszabályokhoz, az ún. politikai korrektséghez igazította, miközben a szocionisták soha semmiféle engedményt nem tettek és tesznek jobbra. Hallotta Ön Gyurcsányt, Kunczét, Lendvait, Eörsit a jobboldalnak udvarolni, akár a látszatát is felmutatni valamilyen nemzeti érzékenységnek? Emlékszik Ön, Kedves Olvasó 2004. december 5-ére, a nemzet egyharmada elleni fékevesztett uszításra? Na.
Számos szavazókörben az MSZP listás és egyéni eredményei közti eltérés világosan mutatja: nem kevés szoci adta listás voksát a kis gyűlöletpártra, tudatosan maximalizálva a ballib szavazatokat. Hetekig zengett a balmédia arról, hogy a szadesz bejutásán múlik, és lőn. Eközben a fideszes sajtó évek óta cenzúrázza, karanténba zárja, demoralizálja, nyomás, fenyegetés alatt tartja és támadja a nemzeti radikalizmust az elveszett szavazat meséjével és mással. Holott, ha lemásolják a sötét oldal stratégiáját, most egy 40-42% körüli Fidesz egészülne ki 5% Harmadik Úttal (és 5% MDF-fel, bár...). Az összefogás erejéről nem beszélni kell, hanem felkarolni azokat, akik ugyancsak a junta bukását óhajtják.
A Szövetség négy ilyen év után sem volt képes legyőzni a posztbolsevizmust. A legnagyobb ellenzéki párt magatartását és tetteit egyre inkább a ballib által kikövetelt játékszabályokhoz, az ún. politikai korrektséghez igazította, miközben a szocionisták soha semmiféle engedményt nem tettek és tesznek jobbra. Hallotta Ön Gyurcsányt, Kunczét, Lendvait, Eörsit a jobboldalnak udvarolni, akár a látszatát is felmutatni valamilyen nemzeti érzékenységnek? Emlékszik Ön, Kedves Olvasó 2004. december 5-ére, a nemzet egyharmada elleni fékevesztett uszításra? Na.
Számos szavazókörben az MSZP listás és egyéni eredményei közti eltérés világosan mutatja: nem kevés szoci adta listás voksát a kis gyűlöletpártra, tudatosan maximalizálva a ballib szavazatokat. Hetekig zengett a balmédia arról, hogy a szadesz bejutásán múlik, és lőn. Eközben a fideszes sajtó évek óta cenzúrázza, karanténba zárja, demoralizálja, nyomás, fenyegetés alatt tartja és támadja a nemzeti radikalizmust az elveszett szavazat meséjével és mással. Holott, ha lemásolják a sötét oldal stratégiáját, most egy 40-42% körüli Fidesz egészülne ki 5% Harmadik Úttal (és 5% MDF-fel, bár...). Az összefogás erejéről nem beszélni kell, hanem felkarolni azokat, akik ugyancsak a junta bukását óhajtják.
A Fidesz tehát nem jobboldali párt, hanem profi színház, amely éles helyzetekben mindig a liberalizmusnak feszik le. Trianon-emléknap és holokausztbiznisz ügyben pillanatig nem habozott választani, de vegyesfelvágott jellegéből következően sem alkalmas következetes magyar érdekvédelemre. A rá szavazó önszuggerálók hiába is várták ezt tőle és hiába is várják a következő években.
Bár a milliárdokból, törvénytelenül kampányoló parlamenti pártokkal szemben 30 milliós választási költségvetésből gazdálkodó Harmadik Úttól senki sem várt kormányalakítást, Csurka István távozása üdvös volna. Érdemei elismerése mellett, egészségügyi okokból, saját kérésére, így mondták az átkosban. Békésen, ha lehet, de feltétlenül.
Természetesen a Jobbiknak is van felelőssége az elvárható 3-5 százalékosnál rosszabb teljesítményért. Ám a MIÉP, és a világos üzeneteket élőben átadni immár képtelen, szétesett, a ballib sajtó által pofozógépnek használt, új szavazók vonzására alkalmatlanná vált Csurka a kampányban az amúgy is szűk médiaidő zömét elvette a tehetséges, fiatal Kovács Dávid elől. Ha a Jobbik venné át a Harmadik Út vezetését, 2010-ben még komoly esélyekkel számolhatnak, hiszen teljes pénztelenségük és kiszolgáltatottságuk - a 2,2 százalékra járó állami támogatás felével - megszűnt.
A jobboldal jövője, ahogy az elmúlt 80-100 év parlamentáris időszakaiban mindig is, a többosztatúságban van. Ideális esetben szükség van jobbközépre a finomabb lelkeknek, például a Fidesz baloldalából. És égető szükség mutatkozik egy magyar Jog és Igazság típusú, a liberális terrorra teljesen immunis pártra, mondjuk a Harmadik Útból és a Fidesz jobboldalából. Olyan erőt kíván a haza, amely nem enged elhatárolódási zsarolásoknak, nem táncol a nemzetellenes erőknek is, nem kíván folyamatosan megfelelni minden külföldi elvárásnak. Nem avval kérkedik, hogy milyen bölcsen nem vette fel a kesztyűt egy Gyurcsány ellen. Nem enged jottányit sem a nemzeti öncélokból, nyíltan zászlajára tűzi az Európa-szerte erősödő nacionalizmust, felül meri vizsgáltatni a privatizációt, nem alkalmazkodik az ellenséges médiához, hanem fellép ellene, megoldást kínál a 20 éve tartó adósrabszolgaság felmondására, szembemegy az EU-val is, ha kell. Mint az egyre népszerűbb lengyel kormánypárt bankügyben. Tiszta kereszténydemokráciát gyakorol, a kufárok közé ostorral megy, szavai és tettei közt valós az összefüggés. Minderre lehetőség van, de csak lehetőség. A langyosokat pedig úgyis kiköpi az Úr.
-mb-
A jobboldal jövője, ahogy az elmúlt 80-100 év parlamentáris időszakaiban mindig is, a többosztatúságban van. Ideális esetben szükség van jobbközépre a finomabb lelkeknek, például a Fidesz baloldalából. És égető szükség mutatkozik egy magyar Jog és Igazság típusú, a liberális terrorra teljesen immunis pártra, mondjuk a Harmadik Útból és a Fidesz jobboldalából. Olyan erőt kíván a haza, amely nem enged elhatárolódási zsarolásoknak, nem táncol a nemzetellenes erőknek is, nem kíván folyamatosan megfelelni minden külföldi elvárásnak. Nem avval kérkedik, hogy milyen bölcsen nem vette fel a kesztyűt egy Gyurcsány ellen. Nem enged jottányit sem a nemzeti öncélokból, nyíltan zászlajára tűzi az Európa-szerte erősödő nacionalizmust, felül meri vizsgáltatni a privatizációt, nem alkalmazkodik az ellenséges médiához, hanem fellép ellene, megoldást kínál a 20 éve tartó adósrabszolgaság felmondására, szembemegy az EU-val is, ha kell. Mint az egyre népszerűbb lengyel kormánypárt bankügyben. Tiszta kereszténydemokráciát gyakorol, a kufárok közé ostorral megy, szavai és tettei közt valós az összefüggés. Minderre lehetőség van, de csak lehetőség. A langyosokat pedig úgyis kiköpi az Úr.
-mb-
