Magam is értetlenül állok az emelés előtt, hiszen – legjobb tudomásom szerint legalábbis – a köztársasági elnök eddigi fizetése sem tartozott a túlságosan rossz bérek közé, de nyugodtan javítson ki bárki, ha esetleg tévednék, mert mondjuk a jövő generációit kinevelő tanítók és tanárok fizetésével keresett egy szinten, amit sürgősen orvosolni kellett természetesen. No, de ami ezután jön, attól úgy éreztem, mintha 2019 helyett 2008-ban ébredtem volna fel, úgyhogy ijedten rá is néztem a naptárra. Gyurcsányék ugyanis törvényjavaslatot nyújtanak be, hogy a családi pótlékot (értsd: cigánytenyésztési zsebpénz) is emeljék a kétszeresére, ha már kétszerezünk meg tízévezünk. Gyurcsány szerint ezzel a kormány majd jól megmutathatja, hogy „mennyire magyar és keresztény”. Mondjuk, tényleg megmutathatják, ha nem fogadják el a javaslatot, az egy halvány piros pont nekik. Azon persze, hogy a DK-nál a „magyarság” és a kereszténység” fokmérője az, hogy ki mennyire szereteti „etetni” azokat, akik úgyis úgy nőnek ki, mint a dudva, már meg sem lepődünk.

Annyira unalmas már ez a kétpólusú magyar politikai élet. Ha éppen valamely emberének emelné a bérét a Fidesz (mert hát, ugye eddig biztosan nyomorgott az illető), rögtön jön a DK, vagy az új SZDSZ (Momentum) és rákontráz valami még nagyobb baromságot. Ha van valami, ami az ember lelkét kiöli hosszútávon, akkor az pont ez az áporodott, politikailag korrekt közéleti levegő. Az emberek egy jelentős része még most sem jutott el odáig, hogy harmadik alternatívát keressen. No, de fogjuk fel pozitívan a dolgot, legalább lesz bőven feladatunk a jövőben!

Ha a múlt kísértete Gyurcsány, akkor viszont a jövőé a műhús. Műhús előállításával ugyan évtizedek óta kísérleteznek, ám kétségkívül nagyobb teret most legitimált magának, mivel az egyik legnagyobb gyorséttermi lánc, a Burger King leghíresebb termékét elkezdte műhúsos formában is forgalmazni (itthon Rebel, azaz „lázadó” Whopper néven). Arról persze már rengeteget beszéltünk itt is, és olvashattunk róla máshol is, hogy a környezetvédelem és minden jó vagy rossz dolog, ötlet, ami ezzel jár, egyértelműen felszállóágban van. Az állattartás háttérbeszorítása és a vegánlobbi előretörése a környezetvédelem pont egy olyan vadhajtása, ami nagyon nem jó, ha nagyobb hangsúlyt kap annál, mint amit megérdemel. Félreértés ne essék, az állattartás megreformálása és az ezzel összefüggő körülmények javítása elemi érdek és a magam részéről támogatom is, de a folyamatos ekézése és támadása megint öngól a „fejlett nyugat” részéről. Afrikában, Kínában, Indiában úgy szennyezik a környezetet, mintha nem lenne holnap, Európa „fejlettebb” fele mégis ilyeneken rugózik. Sokan úgy gondolják, hogy a műhús lehet a jövő, ami a világ élelmezési problémáit megoldja, amelyet a túlnépesedés okoz. Már elnézést, de nem hinném, hogy akár egy fehér európai ország is érintett lenne abban, hogy túlnépesíti a Földet, lévén kivétel nélkül mindenhol stagnál, vagy csökken a születésszám. Mégis, akik túlszaporítják a Földet (lásd: afrikai népességrobbanás), azok egyben brutális módon szennyezik is környezetüket, a megoldásokat mégis mi keressük az „alternatívákra”, s a mi torkunkon nyomják le őket elsőnek (kétlem, hogy mondjuk Indiában robbanásszerű lesz majd a műhús utáni kereslet). Baromi undorító módon ördögi ez a liberális logika. Leegyszerűsítve: én egyek műhúst, mert Afrikában túl sokan születnek és globális élelmezési problémák lépnek majd fel. Erre szoktam azt mondani, ha élőben kérnek tőlem valami hasonlóan irracionális dolgot, hogy mondjam vagy mutassam?

Egyébként nem a levegőbe beszélek, s ha már kritizálom a műhúst, akkor meg is kóstoltam azt, hogy hitelesen képben legyek. Így hát elballagtam az említett gyorsétterembe, és megrendeltem a magam műhúsadagját. Állítólag „nem érezni a különbséget”, a kellő összehasonlítás kedvéért viszont rendeltem egy „normál” hússal ellátott szendvicset is. Tényleg nem azért mondom, hogy szidjam a műhúst (az előbb már úgyis megtettem), s azt is elismerném, ha éppenséggel finom lett volna, de nem volt az. Kicsit nekem olyan érzésem volt, mintha egy nyári napon aszalódott gumiabroncsot rágcsálnék és ezen még az a tény sem változtatott, hogy láthatóan nagyon igyekeztek leutánozni az eredeti hús ízét. Mégis volt benne valami idegen, valami rossz értelemben furcsa, valami mű. Ezek után valóságos megváltás volt beleharapni az eredeti húsba. S, hogy miből áll ez a bizonyos műhús? Elviekben „teljesen növényi alapú”, „fenntartható gazdálkodásból származó búzából és szójából” készült. Egyébként én úgy tudtam, lehet, hogy rosszul, de többek között nem a szója termőterületek növeléséért vágnak ki esőerdőket Dél-Amerikában, ha már itt tartunk?

Gyurcsány Ferenc múltbéli DK-s nosztalgiázása legalább olyan rágós volt, mint a jövőt szimbolizáló műhús. Nagyon nem lenne jó, ha bármelyik is hosszútávon része lenne a magyar mindennapoknak, de hát az élet egy ponton – sajnos – nem kívánságműsor. Vannak, akik szívesen fogyasztják Gyurcsányék politikáját, biztosan a műhúsnak is meglesz a maga közönsége. Ha utóbbi valakinek ízlik, vagy egyszerűen csak egyetért azzal a céllal, amiért létrehozták, hát fogyassza egészséggel. Én azonban nem mondok le a finom húsételekről csak azért, mert a nyugati világ éppen önostorozósat játszik, s rossz megoldásokat keres egy olyan hibára, amit egyébként nem is a mi civilizációnk okoz.

Nota bene, valakinek még ez sem volt elég. Floridában ugyanis egy hardcore vegán férfi kikelt magából és perrel fenyegetőzött, miután megtudta, hogy műhúsból készült „Impossible Whopperjét” (minden bizonnyal a Rebel Whopper ottani megfelelője) ugyanott sütötték, mint ahol az eredeti húsokat. Hejh, de nehéz az élet az USA-ban!

Ábrahám Barnabás - Kuruc.info