Több mint egy hete gyilkolták meg Charlie Kirköt, az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb konzervatív médiaszemélyiségét, politikai aktivistáját, a Turning Point USA alapítóját. A Utah Valley Egyetemen történteket sokféle szemszögből vehetjük górcső alá, egy azonban biztos: a merénylet után már semmi nem lesz ugyanolyan, mint előtte.
Kicsivel több mint egy hét elteltével, pontokba szedve igyekeztem levonni az általam legfontosabbnak vélt következtetéseket a zsidókérdéstől kezdve egészen addig, miként áll hozzá a társadalom egy ember halálához.
Mindenekelőtt pedig szeretném leszögezni, hogy Charlie Kirk impulzív karaktere, tehetsége, mérhetetlen aktivitása ellenére is az amerikai patriotizmus filoszemita oldalát erősítette tevékenysége delelőjén, ez főleg azért nagy baj, mert leginkább a fiatal, még alakítható, formálható rétegekhez jutott el. Habár mint ahogy még később is szóba hozom majd, az utóbbi időben némiképp árnyalta ezt a vonalat, meggyilkolásának ténye csak még inkább zavaros, ha ezt is számításba vesszük. Azonban – legyen szó bármilyen helyzetről – egy ilyen aljas és sunyi tett (mesterlövészkedni háztetőről) semmilyen téren nem legitimálható, ráadásul a gyilkost bizonyára nem az Izrael-pártiság zavarta (nem mintha akkor megmagyarázható lenne az ilyen cselekedet).
Ezzel együtt az északi civilizáció közélete könnyen egy olyan irányba kanyarodhat, amelyben hosszútávon nem lesz köszönet.
1. Charlie Kirk és Irina Zarucka, noha egymástól gyökeresen eltérő háttérrel rendelkeztek, meggyilkolásukban több közös van, mint elsőre gondolnánk, és itt nem az időbeli egyezésre utalok.
Már az ukrán lány megölése kapcsán is felmerült, hogy a jobboldal vajon arányosan reagál-e a négerek, vagy a szélsőbaloldaliak agressziójára, és ez Kirk kapcsán is igaz.
Tyler Robinson, Charlie Kirk antifasiszta gyilkosa, aki egy „transznemű partnerrel” élt együtt (természetesen abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy biztosan ő gyilkolt), nemhogy megbánta tettét, de nagyon úgy tűnik, hogy ideológiájától elvakítva, tudatosan cselekedett. Ahogy Irinát levadászták egy tömegközlekedési eszközön, Charlie Kirk sorsa is ugyanez volt egy campuson, pedig ő volt az Egyesült Államok egyig legbefolyásosabb véleményvezére.
Egyre több jobboldali orgánum, influenszer veti fel, hogy itt az ideje arányos választ adni az antifasisztáknak, rasszista négereknek, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, valóban ez tűnik az egyetlen járható útnak.
2. Ahogy több helyen is említettem, Kirköt a cionizmussal átitatott patriotizmus tette „naggyá”, amely egyrészt hasznos volt Trumpéknak, másrészt fiatalok millióit befolyásolta rossz irányba. Ám tőle függetlenül az amerikai jobboldal egy része egyre kritikusabb Izraellel, mivel (már) nem gondolják úgy, hogy a zsidók támogatása amerikai érdek, és egyre valószínűbb, hogy Charlie Kirk is irányváltásra készült. Továbbra is hangsúlyozta „Izrael önvédelemhez való jogát”, ám egyre kritikusabb szólamokat ütött meg, ahogy arra Gazdag István és Tormay László is felhívták a figyelmet írásaikban.
E váltásról lehet, hogy a Neokohn szerkesztőségét nem informálta senki, hiszen hosszan méltatták az elhunytat, ám Netanjahu, aki szintén „imádkozott” Kirkért, amikor meglőtték, elvileg tudott az irányváltásról. Ha mindez igaz, akkor a hazugság nagymestere ezúttal is jól játszotta a szerepét.
Ezen a ponton viszont én is tartozom annyival, hogy korrigáljam magam: amennyiben az irányváltás valós, ráadásul a cionista neoprotestánsokat faképnél hagyva Charlie Kirk katolizálni akart, úgy valóban ő lehetett volna a 21. század nemcsak befolyásos, de kiváló médiaszemélyisége is, aki a filoszemita irányvonal helyett valódi utat mutathatott volna a fiatalságnak.
3. Így vagy úgy, de Charlie Kirk veszélyes ember volt, hiszen olyan emberek millióinak tudta alakítani a világlátását, akiknek még jobban lehet: a fiatalokét. Az általa felépített médiabirodalom pedig szavazásokat dönthetett el, ezt pedig olyan vén csáklyások is tudták, mint Donald Trump.
Utóbbi vajon felvállalja Kirk Izrael-kritikus gondolatait is? Nyilvánvalóan mindenki tudja a választ, így félő, hogy a szürreális MAGA-univerzumban Charlie Kirk „Izrael barátjaként” vonul be a köztudatba, ami azért az utolsó időkben – elviekben – árnyalódott.
![]() Így utazott volna Irina, ha a Amerikai Államok Konföderációja nyeri az amerikai polgárháborút - a négerek pedig egy másik vagonban tömörültek volna |
Hogy a teljes igazság kiderüljön, az a jobboldali véleményvezérek felelőssége, főleg, hogy tartoznak ennyivel Charlie Kirk örökségének – no és persze a fiataloknak.
Harrison S. Smith, a The American Journal műsorvezetője a következőt posztolta X-en. Elgondolkodtató sorok:
Nem fogok neveket mondani, de valaki, aki közel áll Charlie Kirkhöz, azt mondta nekem, hogy Charlie úgy gondolja, Izrael meg fogja ölni, ha ellenük fordul.
4. A zsidókhoz fűződő viszonyát félretéve Charlie Kirk valóban nyitott volt a vitákra, sokszor ütköztette össze érveit eltérő világlátású fiatalokkal, így próbálta meggyőzni őket. Azon a tragikus napon is egy ilyen eseményen vett részt, mégis agyonlőtték.
Mit üzen ez nekünk? Az, hogy az antifasiszták – jó részük legalábbis – nem párbeszédet akarnak, hanem megsemmisíteni mindent, ami nem ők. Intő jel legyen ez a jövőben.
5. Olyannyira intő jel, hogy sok mindent elmond a jellemükről, miként reagálnak egy ember halálára. Akik képesek voltak ünnepelni Kirk halálát, mondván „egy fasisztával kevesebb”, azok elvesztették minden jogukat arra, hogy emberként tekintsünk rájuk.
Üdvözlendő, hogy mozgalom indult ezen gyalázkodó személyek azonosítására, végre láthatunk a jobboldal részéről is valami offenzív kezdeményezést.
Több ilyen kellene.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info