 |
A magyar állampolgárok levadászásának nyitánya a jó másfél évtizeddel ezelőtti, hírhedett, a Ferencváros szurkolói ellen indított brutális pozsonyi rendőri kegyetlenkedés volt. Aztán némi kihagyás és konszolidáció után, mintegy három éve egyre gyakrabban történnek hasonló jellegű állami terrorakciók honfitársaink ellen. Megjegyzendő, hogy a népek egyetemes testvériségének és az örökös nemzetiségi békének a megvalósulását az Európai Unió keleti irányú kibővítésétől remélő humanista széplelkek - mint mindig - ezúttal is jól elszámították magukat: a csatlakozás ezen a téren - miként más vonatkozásban sem - a világon semmilyen problémát nem oldott meg. Nyilvánvaló, hogy a magyarságot ért történelmi sérelmeket csak és kizárólag területi rendezés révén lehetne orvosolni.
Ráadásul Magyarországnak a nemzeti sorskérdések iránt tökéletes közönyt, sőt, utálatot, míg az idegen érdekek és elvárások képviseletében, illetve teljesítésében teljes szolgai alázatot mutató kormánya lévén, magyar állampolgárként aligha számíthatunk hathatós jogi védelemre egy személyünket ért esetleges felvidéki hatósági atrocitás esetén. Így szlovák részről a legtermészetesebbnek vélik, hogy velünk szemben bármit, még a hatályos, saját, illetve az európai uniós törvényekbe és egyéb jogszabályokba ütköző törvénytelenséget meg bűncselekményeket is szabadon elkövethetnek.
Egykori fővárosunkban, Pozsonyban néhány évvel ezelőtt egy gimnáziumi tanárt és osztályát vitték be az ottani államvédelmisek, csupán azért, mert a pedagógus ismertette tanítványainak a város valós történetét és a magyar históriában betöltött szerepét. Dunaszerdahelyen múlt év novemberében rendőregyenruhát viselő pribékek minden ok nélkül összeverték az ott tartózkodó magyar szurkolókat. Az állítólagos, nagy médiacsinnadratta közepette beígért filmfelvételeket azóta is mohó érdeklődéssel várjuk. Néhány nappal később az első bécsi döntés 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen a Nemzeti Őrsereg 28 tagját fogták el és helyezték előzetes letartóztatásba a Kalinák-zsandárok – természetesen mindenféle jogi alap nélkül.
Az elmúlt vasárnap pedig II. Rákóczi Ferenc születésének 333. évfordulóján tartott ünnepségen civil ruhás rendőrök vezették el, majd tartották jogellenesen fogságban Gyüre Andrást, a Nemzeti Őrsereg tagját, a Jobbik alelnökének, Gyüre Csabának testvérét. Az „okot” erre a hatósági fellépésre az szolgáltatta, hogy Gyüre András a rendezvényen kibontva a kezében tartotta az őrsereg piros-fehér-zöld színű, rovásírásos „H” betűs motívummal díszített zászlaját. Hogy a szlovákok maguk sem tudták igazán, hogy milyen jogcímen kívánnak elfogott honfitársunk ellen büntetőeljárást indítani, azt az is mutatja, hogy két nap alatt háromféle verzió is megjelent a sajtóban a tervezett procedúra jogi alapjaként.
Az első híradások arról szóltak, hogy „az alapvető emberi szabadságjogok korlátozására irányuló tevékenység támogatásáért és népszerűsítéséért” nyakatekert mondatban megfogalmazott tényállás miatt kell a bíróság előtt felelnie Gyürének. Aztán arról is hallhattunk, hogy a hagyományőrző szervezet lobogóján ún. tiltott önkényuralmi jelkép, nevezetesen a nyilaskereszt látható. (Ez lenne a rovásírásos „H”.) Végül az elsőfokú szlovák bírósági végzés szerint a magyar állampolgár Gyüre Andrást „nemzeti, etnikai, kisebbségi jogok elnyomása, illetve ilyen elnyomó szervezettel való szimpátia” borzalmas vádpontjában találták bűnösnek, s ezért 10 hónapos, két évre felfüggesztett börtönbüntetést szabtak ki rá. A semmiért – tegyük hozzá rögtön.
No meg azt is, hogy itt tartunk ma, az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk ötödik évfordulóján. Joggal kérdezhetjük, hogy egy olyan mesterségesen kreált államocska hatóságai, amelyek folyamatosan elnyomják és zaklatják a területükön élő magyar nemzeti-etnikai kisebbséget, milyen morális, no meg jogi alapon indítanak eljárást honfitársunk ellen egy olyan zászló felmutatása miatt, amelynek nyilvános rendezvényen történő használatát egyetlen uniós, illetve szlovákiai törvény vagy rendelet nem tiltja.
S még ennél is nagyobb érdeklődéssel várjuk a magyarországi kormányzat válaszlépéseit, várjuk, hogy mely nemzetközi, diplomáciai és bírói fórumokon fog a leghatározottabban fellépni és elégtételt követelni mindazért a megaláztatásért, ami a tót állami jogtiprás miatt az egész Magyarországot érte a tegnapi ítélethirdetéssel.
Nem kell prófétai tehetséggel megáldott kiválasztottnak lenni ahhoz, hogy már most nyugodt lelkiismerettel kijelentsük: akárcsak eddig, ezúttal sem fog semmi sem történni a hivatalos politika részéről.
No meg azt is, hogy itt tartunk ma, az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk ötödik évfordulóján. Joggal kérdezhetjük, hogy egy olyan mesterségesen kreált államocska hatóságai, amelyek folyamatosan elnyomják és zaklatják a területükön élő magyar nemzeti-etnikai kisebbséget, milyen morális, no meg jogi alapon indítanak eljárást honfitársunk ellen egy olyan zászló felmutatása miatt, amelynek nyilvános rendezvényen történő használatát egyetlen uniós, illetve szlovákiai törvény vagy rendelet nem tiltja.
S még ennél is nagyobb érdeklődéssel várjuk a magyarországi kormányzat válaszlépéseit, várjuk, hogy mely nemzetközi, diplomáciai és bírói fórumokon fog a leghatározottabban fellépni és elégtételt követelni mindazért a megaláztatásért, ami a tót állami jogtiprás miatt az egész Magyarországot érte a tegnapi ítélethirdetéssel.
Nem kell prófétai tehetséggel megáldott kiválasztottnak lenni ahhoz, hogy már most nyugodt lelkiismerettel kijelentsük: akárcsak eddig, ezúttal sem fog semmi sem történni a hivatalos politika részéről.
De: vajon akkor is ilyen néma szótlanságba és passzivitásba burkolódzna-e szeretett pártunk és kormányunk, ha például egy másság-fesztivál extázisban vonagló hermafroditáját tartóztatták volna le éber tót államvédelmiseink?
Lipusz Zsolt
Lipusz Zsolt
