Az utcákon feltüzelt kommunista hordák garázdálkodtak, és napirenden voltak a véres összecsapások a nemzetiszocialista mozgalom véderejét képező SA-osztagokkal. Január 30-án késő este, a berlini fáklyás felvonuláson résztvevő és hazafelé igyekvő Hans Maikowski SA-csoportvezetőt és a vele tartó Josef Zauritz rendőrőrmestert kommunista terroristák a nyílt utcán meggyilkolták.

Mindkét áldozat temetésére február 5-én került sor Berlinben, amelyen 600 ezer ember részvételével Joseph Goebbels mondott beszédet, bejelentve, hogy a további kommunista terror és káosz megfékezésére szigorú szükségintézkedéseket foganatosít az új kormány. A zsidó sajtó fellegvárának számító Berliner Tageblatt az esettel kapcsolatban arról cikkezett, hogy Maikowski és Zauritz nem kommunisták áldozata lett, hanem egy Buske nevű SA bajtársuk személyes indítóokból lőtte le őket.

A nemzetiszocialista mozgalom február 10-én a Berlini Sportpalotában hatalmas tömeggyűlést rendezett, amelynek vezérszónoka Adolf Hitler ez alkalommal beszélt először birodalmi kancellárként a német néphez. Szenzációs beszédét az összes német rádióadó közvetítette, sőt az egész rendezvényt filmre is rögzítették, amit utána az ország összes mozijában levetítettek.

A nagygyűlés bevezetőjeként Joseph Goebbels emelkedett rövid szólásra. Beszédét az alábbiakban az eredeti filmfelvétel alapján teljes terjedelmében közöljük. (D.K.)

***

Néptársaim és Néptársnőim!

Csak néhány rövid megjegyzést szeretnék tenni a gyűlés megkezdése előtt, mégpedig a berlini sajtó egy sor támadására válaszolva, amelyeket nem szívesen közvetítenénk valamennyi német rádióadón, hisz ahhoz túl semmitmondóak, túl kicsinyesek és hazugok, hogy az egész világnak tudomást kelljen róluk szerezni. (Hangos nevetés)

Önök ma este egy olyan tömegesemény szem- és fültanúi lehetnek, amelyre ilyen méretekben valószínűleg még sem Németországban, sem pedig az egész világon nem volt példa. Úgy hiszem, nem mondunk túl sokat, ha kijelentjük, hogy ma este Németországban és túl a német határokon legalább 20 millió ember hallhatja Adolf Hitler birodalmi kancellár beszédét. (Hatalmas taps)

Egyedül Berlinben, ezen a Sportpalotában rendezett hatalmas tömeggyűlésen kívül tíz nagy hangszórót állítottunk fel nyilvános tereken, és már most valódi embertömegek gyülekeznek ezeknél a hangszóróknál, és legalább öt-hatszázezres közönség fogja így ezt a beszédet hallani. (Hatalmas taps)

Ha a Berliner Tageblatt csodálkozva kérdezi, hogy ki fizeti ki ezeket a hangszórókat (hangos nevetés), akkor a Berliner Tageblatt megnyugtatására elmondhatom: annyi pénzzel, hála Istennek, még magunk is rendelkezünk, hogy tíz hangszórót kifizessünk. (Hangos nevetés és viharos taps)

Olyan módszerekre, mint amilyeneket a marxista-szociáldemokrata kormány alkalmazott, nekünk nincs szükségünk, noha nekünk is jól jönne ez a pénzalap a bűnözés elleni harchoz.

De lehet, hogy egyszer talán ezt a pénzalapot mégis igénybe vesszük, amikor majd az elmúlt 14 év marxista-szociáldemokrata kormányának terhére róható iszonyatos korrupciós botrányokat állami érdekből feltárjuk, és ennek az órája közelebb van, mint ezt a Berliner Tageblatt urai hinni akarják. (Fergeteges taps és éljenzés)

Ha a zsidó sajtó arról panaszkodik, hogy a nemzetiszocialista mozgalom most a birodalmi kancellárt az összes német adón beszélni hagyja, akkor erre csak a következő választ adhatjuk: ahogyan ezt ti nekünk bemutattátok, úgy csináljuk most majd mi is utánatok. Egyáltalán nem volt üres szólam, amikor az elmúlt években újra és újra kijelentettük: ti vagytok a mi tanítómestereink, és mi a ti tanulékony diákjaitok akarunk lenni. (Hangos nevetés)

Mellékesen szükséges megállapítani, hogy amit ezek az urak a propaganda és politika területén az elmúlt 14 évben teljesítettek, az valódi kontármunka volt.

Noha minden közpénzt saját céljaikra igénybe vettek, nem értek el többet, mint hogy most parlamenti hullák fölött rendelkeznek, akik a politikai hatalomépítés számára egyáltalán szóba sem jöhetnek.

A nemzetiszocialista mozgalom most majd megmutatja nekik, hogy miként is kellett volna csinálniuk. (Hangos nevetés)

Egyszerűen jól kell kormányozni és egy jó kormány vezetésével jó propagandát kell kifejteni. A kettő összetartozik. Egy jó kormány propaganda nélkül ugyanúgy nem tud megállni a lábán, mint a jó propaganda egy jó kormány nélkül. E kettőnek ki kell egészítenie egymást.

És ha a zsidó újságok ma még azt hiszik, hogy rejtett fenyegetéseken keresztül a nemzetiszocialista mozgalmat megfélemlíthetik, ha azt hiszik, hogy a szükségintézkedéseinket kijátszhatják... Vigyázzanak, nagyon vigyázzanak! Egyszer elfogy a türelmünk, és akkor a zsidók pimasz, hazug pofája be lesz tömve. (Fergeteges taps és éljenzés)

És ha más zsidó újságok azon a véleményen lennének, hogy most lobogó zászlókkal átkanyarodhatnának hozzánk, akkor csak a következő választ adhatjuk: Izidor*, ne űzzék túlzott kiadásokba ezt a népet. Mellékesen azzal kapcsolatban is nyugodtak lehetnek párttársaink, hogy a vörös terror végének órája hamarabb ütni fog, mint ahogyan ezt gondoljuk. A bolsevista sajtónak nem fog sikerülni a dolgokat az ellenkezőjére áthazudni, amikor is tipikus zsidó pimaszsággal kijelentik, hogy Maikowski bajtársunkat és Zauritz rendőrőrmestert a saját bajtársaink lőtték agyon. Ez a zsidó pimaszság már tovább élt, mint ameddig a jövőben még élni fog. És a Karl Liebknecht** környezetéből jött uraknak hamarosan olyan dallamokat fogunk megtanítani, amilyeneket még sohasem hallottak. (Fergeteges taps és éljenzés)

Csak ennyit akartam az ellenséges újságokkal és ellenséges pártokkal közölni, nekik személyesen elmondani. Most pedig az összes német adón keresztül a máshová tartozó milliókhoz akarok szólni...

*Izidor = a zsidók gúnyneve Goebbels szóhasználatában, utalva Izidor Weiss-re, a Weimari Köztársaság berlini zsidó rendőrfőnökére.

**Karl Liebknecht (Rosa Luxemburg mellett) a Németországi Kommunista Párt egyik zsidó alapítója és vezetője. Az 1919 januárjában általuk kirobbantott ún. kommunista Spartacus-felkelés leverése után mindkettőjüket kivégezték.

Utóirat: Goebbels beváltotta ígéretét, mivel a németországi judeo-bolsevista sajtónak hamarosan nem sok oka maradt az örömre. Ezzel kapcsolatban Hitler egy 1933 júliusában tartott beszédében megjegyezte: „január 30-án Németországban a kocka el lett vetve. És nem hiszem, hogy az ellenfeleink, akik akkor még nevettek, ma még mindig nevetnek“.