A londoni rádió kora reggeli műsorában közli, hogy a budapesti rádió jelentése szerint “fasiszta elemek” támadásokat intéztek a rendőrség és több középület ellen. A Magyar Távirati Irodára hivatkozva elhangzik az is: több áldozat van, részletek azonban még nem ismeretesek.

Külföldi laptudósítók arról számoltak be, hogy ifjúmunkások megpróbálták ledönteni Sztálin szobrát és tüntetők követelték Nagy Imre visszatérését. Az egyetemi diákság kiáltványban követelte a kormány újjászervezését, a szovjet csapatok kivonását és szabad választásokat, valamint a Szovjetunióba deportált magyarok visszatérését és az ártatlanul elítélt politikai foglyok rehabilitálását. Kijelentették azt is: szolidárisak a lengyel függetlenségi mozgalommal.

A Szabad Európa rádió is hírt ad a Bem szobor előtti hatalmas tüntetésről. Mint a műsorban elhangzik, a kora délutáni órákban nemzeti színű lobogókkal, kokárdákkal fiatalok meneteltek Bem szobra felé, később munkások, katonák és járókelők csatlakoztak hozzájuk, de a rendőrség nem avatkozik közbe.

A szocialista Die Weltpresse szerint kicsúszott a magyar kormány kezéből „a helyzet ellenőrzése”. A lap szemtanúkra hivatkozva arról is beszámol, hogy szovjet csapatok vonulnak Budapest felé.

A Szabad Európa rádió szerint Varsóban is újabb (igaz, ellenőrizhetetlen) hírek keringenek szovjet csapatmozdulatokról: szovjet flottaegységek jelentek meg a kikötőkben és több lengyel nagyváros környékén is csapatösszevonásokat figyeltek meg.

A gyanút tovább erősíti a magyar kormány október 24-ei közleménye, amely szerint „az ellenforradalmi bandák galád fegyveres támadása az éj folyamán rendkívül súlyos helyzetet teremtett”, és számos polgári, honvéd, valamint államvédelmi személyt gyilkoltak meg az „ellenforradalmi erők”. A kormányzati szervek a varsói szerződés értelmében erre hivatkozva segítséget kértek a Lengyelországban tartózkodó szovjet alakulatoktól.

Az alakulatok, a kérést teljesítve – áll az MTI által kiadott közleményben – „részt vesznek a rend helyreállításában”.

A Reuters a magyarországi és lengyelországi eseményeknek az amerikai választási hadjáratra gyakorolt hatásáról ír a szabadságharc kirobbanását követő napon.

Washingtoni jelentésükben azt írják, hogy a szovjet uralom elleni magyar és lengyel lázadás Eisenhower elnök győzelmi esélyeit erősíti, alapjaiban rendíti meg ugyanis a demokraták egyes téziseit – mint például azt, hogy az USA Eisenhower kormányának vezetése alatt elveszti a hidegháborút, vagy hogy az elnök megszegte 1952-ben tett ígéretét, miszerint felszabadítja Kelet-Európa fogoly népeit.

Stevenson, a demokrata jelölt is felismerte a kelet-európai fejlemények politikai jelentőségét és Eisenhowerre mintegy rálicitálva azt javasolta, hogy amennyiben a szovjetek nyomást gyakorolnak Lengyelországra, akkor vigyék az ENSZ elé a kérdést és az Egyesült Államok más nemzetekkel együtt ajánljon fel gazdasági segítséget egy szabad lengyel kormány számára.

A magyar kormány békés építőmunkára készül, nem engedi letéríteni magát a demokratizálás, a magyar nép érdekeinek megfelelő program megvalósításának útjáról – áll Nagy Imrének, a Minisztertanács elnökének budapestiekhez intézett szózatában.

A kommunista politikus leszögezte, hogy mindazokat, akik önként és azonnal leteszik a fegyvert, nem vonják statáriális eljárás alá. A munkásokat felszólította arra: védjék meg a gyárakat, a gépeket, mert „a magunk kincse ez”.

Álljatok a párt mögé, álljatok a kormány mögé. Bízzatok abban, hogy a múlt hibáin tanulva, megtaláljuk a helyes utat hazánk felvirágoztatására – zárul Nagy Imre szózata.

(MTI)