Az utóbbi hetekben zajló néger rendőrellenes megmozdulások az Egyesült Államokban ismét egy meglehetősen érdekes, bár – mint alább látni fogjuk – egyáltalán nem új felforgatás újabb hulláma, melyet érdemes részletesen ismerni nekünk magyaroknak is, mert a mi életterünkbe befurakodott nem fehér tömegeket hasonlóan eszközként használja fel a fehérellenes, dominánsan zsidó elit. Idehaza például a tenyérbemászó Helsinki Bizottság a nemzetközi zsidó spekulánsok egyik ökle, mely beismerten a kezdetektől fogva Soroshoz köthető intézményektől kap pénzeket, ahogy a Társaság a Szabadságjogokért is. Nem meglepő, hogy mindkét szervezet előszeretettel dédelgeti, és ezzel ösztökéli is a cigánybűnözőket, miközben soraikban szívesen látnak olyan zsidókat, akik gúnyolódva böfögik a magyar arcába, annak saját hazájában, hogy „kihaló faj vagytok!”.
Az elmúlt hetek rendőrgyilkosságainak (legutóbbi pénteken; egy halott, egy sebesült) fő okozója két eset volt, melyet a média és felforgatók alattomos módon kihasználtak. Ismerjük meg ezeket és pár másik folyton felemlegetett esetet röviden, majd nézzünk a helyzet mélyére, bűnügyi statisztikákkal, történelmi áttekintéssel!
Az egy üzlet előtt CD-ket áruló Alton Sterlingre azért hívtak rendőrt, mert a betelefonáló szerint fegyverrel hadonászott. Két rendőr vonta intézkedés alá, erről két jelenlévő videót is készített. A felvétel elején hallhatjuk (és szemtanúk elmondták), hogy először elektromos sokkolóval próbálták földre vinni a férfit, majd mikor ez nem járt sikerrel, hallható amint az egyik rendőr ráordít a négerre, azt követelve, hogy feküdjön a földre, amire az nem hajlandó valamiért. Ez már eleve intézkedésnek való ellenállás, amire az egyik rendőr leteperi, földre viszi, de Sterling ellenáll, így a másik rendőr is lefogja. Az továbbra is ellenáll (minden bizonnyal a zsebéhez próbál nyúlni), ekkor hallható az egyik rendőrtől, hogy „fegyver van nála!”, majd erre a másik rendőr előveszi pisztolyát és rászegezi, ordítva követelve, hogy ne mozduljon. A néger nem ért a szóból és tovább dulakodik, ekkor kerül sor a lelövésére. Az uszítók szerint a felvételen egy „fegyvertelen néger fehér rendőrök általi kivégzése” látható, szerintem pedig egy rendőri intézkedésnek ellenálló, többszöri felszólítás után is dulakodó, felfegyverzett és minden bizonnyal a fegyveréért nyúló férfit lőnek le a rendőrök, miután se az elektromos sokkoló, se a felszólítás, se a lefogás nem járt sikerrel. Sterling viselkedésének teljesen logikus következménye az, ami történt.
Sterlingnek amúgy hosszas bűnlajstroma volt, 1996 óta húsz esetben került összetűzésbe a hatóságokkal. Lopás, testi sértés, rongálás, családon belüli erőszak, illegális fegyvertartás, kábítószer-birtoklás, egy 14 éves teherbe ejtése stb. 2009-ben egy szinte teljesen azonos esetben, szintén egy üzlet előtt állt ellen a rendőri intézkedésnek, és szintén fegyver volt nála. Illegális fegyverbirtoklás, kábítószer-birtoklás és rendőri intézkedésnek való ellenállás miatt öt év börtönt kapott, amiből 2013-ban szabadult.
 Alton Sterling ártalmatlanítása |
A másik túlhiszterizált eset egy nappal később történt. Itt is készült videó, de már csak a végeredményről. A részletek ismerete nélkül ezt a felvételt is uszításra használta a dominánsan zsidó tulajdonban lévő média, azt szinte teljesen elhallgatva, hogy a lövést leadó rendőr nem fehér volt, hanem mexikói, Jeronimo Yanez. A felvételen egy autóban ülő és haldokló négert látunk, Philando Castile-t, akire az ablakon keresztül egy hisztérikus rendőr még mindig fegyvert szegez, majd Castile meghal. A videóból nem derül ki semmi, de annyi tudható, hogy a négert a rendőr azért állította meg, mert arra illett egy fegyveres rablásért körözött bűnöző személyleírása. Hogy miért adott le lövéseket a rendőr, egyelőre nem tudni, de a videón hallható, amint azt mondja, hogy „mondtam neki, hogy ne nyúljon oda! Mondtam neki, hogy emelje fel a kezét!”. A videót készítő nő szerint elmondták a rendőrnek, hogy van nála fegyver, de engedéllyel tartja. Tudván, hogy fegyver van nála, és azt feltételezvén, hogy ő most rátalált egy körözött bűnözőre, a rendőr félelme jogos lehetett az adott helyzetben. Feltehetően a néger felelőtlenül viselkedett, hirtelenül mozdult, a rendőr felszólításának ellenére valamiért nyúlt, ezért lőtt a férfira, saját életét féltve. Az is lehetséges, hogy eltúlzott és jogszerűtlen volt a férfi lelövése... De mi közünk van nekünk fehéreknek egy mexikói által lelőtt négerhez? Azon kívül persze, hogy – többek között – emiatt számos fehér embert gyilkoltak meg négerek „bosszúból” – a zsidó média ugyanis a „fehér rasszista rendőr fekete ártatlant gyilkolt” koncepciót erőltette (idehaza az MTI is), ezzel is fehérek ellen hergelve az eleve erőszakos négereket. Meg is lett az eredménye.
 Jeronimo Yanez és Philando Castile |
A négerek és az őket szító média által folyton ismételgetett nevek, mártírokká tett lelőtt feketék a fehér intézményesült rasszizmus bizonyítékai lennének, az ő neveiket skandálva menetelnek négerek, egyéb kisebbségek és hasznos idióta fehérek, az ő neveikre hivatkozva történnek fehérellenes támadások, néha gyilkosságok is. Nézzünk párat ezen gyakran emlegetett nevek közül!
Eric Garner egy 160 kilós 43 éves néger volt, akire azért hívták ki a rendőröket 2014 júliusában, mert gyanú szerint illegálisan árult cigarettát. (Garner 1980 óta már harmincszor lett letartóztatva, köztük ezért is.) Az intézkedésnek ellenállt, így egy rendőr hátulról a nyakát szorítva vitte a földre. A férfi panaszkodott, hogy nem kap levegőt, de továbbra is ellenállt, majd a rendőr elengedte a nyakát és megbilincselték. Garner elvesztette eszméletét, majd meghalt. A vizsgálat szerint asztma és szívrendellenesség is hozzájárult a férfi halálához.
Tamir Rice egy 12 éves fekete fiú volt, akire kihívta valaki a rendőröket 2014 novemberében, mondván, valaki egy játszótéren ül és fegyvert fog emberekre. A betelefonáló ugyan megjegyezte, hogy a fegyver „talán nem igazi”, és hogy az illető „fiatalkorú lehet”, ezt a két odaküldött rendőr azonban nem tudta, csak azt, hogy egy férfi fegyvert fog emberekre. Autójukból kiszállva a fiú az övében lévő játékfegyverért nyúlt valamiért, a rendőr pedig azonnal lelőtte. Az esetet kivizsgálták, a rendőröket felmentették. Adott helyzetben, a rendelkezésükre álló információk és a fiú viselkedése miatt jogos volt a fegyverhasználat, bármennyire is szerencsétlen maga az eset minden adat utólagos ismeretében.
A börtönviselt és bíróság előtt már korábban hússzor álló 25 éves Freddie Gray ellen 2015 áprilisában azért intézkedtek a rendőrök, mert egy illegális rugós kés volt nála. Letartóztatása és szállítása közben gerincsérülést szenvedett, ami miatt kómába esett és egy hét múlva meghalt. A hat (vádak alól később felmentett) intézkedő rendőrből hárman feketék, közülük került ki a legsúlyosabban megvádolt rendőr is.
A 18 éves Michael Brown 2014 augusztusában lopott egy boltban barátjával, fizikálisan inzultálva annak pénztárosát, amikor az meg akarta állítani. Darren Wilson rendőrt küldték a helyszínre a bejelentés után, aki az utcán rátalált a két négerre, akik a személyleírásnak megfeleltek. Brown és Wilson dulakodni kezdtek, majd Wilson több lövést adott le rá, melybe az belehalt. Az alapos vizsgálat megállapította, hogy Brown a rendőr fegyverét akarta elvenni és fenyegetően lépett fel, lelövése jogos volt, a rendőrt felmentették a vádak alól.
Az éppen (lopott tárgyak birtoklása miatt) iskolai felfüggesztését töltő 17 éves Trayvon Martin 2012 februárjának egyik esős estéjén lézengett gyanúsan egy olyan környéken, ahol korábban több betörés is történt. George Zimmerman polgárőrként járőrözve figyelt fel a kapucnis figurára, betelefonált a rendőrségnek, majd követte a férfit, aki emiatt megtámadta azt. Dulakodásuk közben a néger a földre vitte és ott ütlegelte a polgárőrt, eltörve annak orrát és egyéb sérüléseket okozva, aki ekkor fegyverével sikeresen ártalmatlanította az őt bántalmazó Martint, halálos lövést adva le rá. A vizsgálat megállapította a jogos fegyverhasználatot, Zimmermant így felmentették.
A négerbűnözés statisztikái
A zsidó média és sajtó szeret csámcsogni az olyan eseteken, amikor „fehér rendőr lő le fegyvertelen feketét”, amint azt címlapokon előszeretettel közlik (mint látható, még akkor is, amikor nem is fehér ember lő le feketét). Jellemzően megemlítik, hogy bár a feketék az amerikai társadalomnak 13 százalékát teszik ki, a letartóztatások és rendőri (akár halálos) fellépések között számarányuk ennél magasabb, azt sugallva, hogy ez csakis a fehér rasszizmus miatt lehet így. Jó példa a statisztikák szelektív értelmezésére és fehérellenes manipulációra a zsidó Mortimer Zuckerman tulajdonában lévő New York Daily News, melyben ezt olvashattuk Philando Castile esetének kapcsán:
Castile a 123. fekete személy volt az Egyesült Államokban idén, akit rendőr ölt meg, az American Civil Liberties Union (ACLU) szerint. Ez 24 százaléka a rendőrök által megölt 509 embernek. Az afroamerikaiak a nemzet népességének 13 százalékát teszik ki.
Az ACLU egy dominánsan zsidó szervezet, mely jogi eszközökkel védelmez minden felforgató elemet, négerektől transzvesztitákig, elnöke a zsidó Susan N. Herman. Amit se az ő szervezete, se Zuckerman lapja (és oly sok más médium) nem említ meg, az az ok, amiért a négerek felülreprezentáltak a rendőrségi eljárások alanyai között. Ha már százalékokról és statisztikákról beszélünk, nézzünk párat, mely megmagyarázza miért van ez!
Az American Renaissance fehérek érdekeit védő szervezet pár évente összegyűjti az elérhető hivatalos amerikai bűnügyi adatokat, majd azokat kielemezve, összegezve, táblázatokkal, pontos forrásmegjelölésekkel A bűn színe (The Color of Crime) címmel füzet formájában is kiadja. Legutóbbi kiadványuk pár hónapja jelent meg (itt érhető el). E tanulmánynak a hivatalos összegzése a következő:
- Az adatok alapján, ha van is faji elfogultság a rendőrségben, az elenyésző. Az áldozatok és szemtanúk beszámolói azt mutatják, hogy a rendőrség erőszakos bűnözőket más fajták bűnelkövetéshez viszonyított arányukhoz hasonló arányban tartóztat le.
- Drámai fajok közti különbségek vannak a bűnelkövetésben. Az ázsiaiak rendelkeznek a legalacsonyabb bűnözési aránnyal, őket követik a fehérek, őket a latinók. A feketéknek kimondottan magas a bűnelkövetési aránya. Ez megfigyelhető tulajdonképpen minden bűnténytípus és minden korosztály kapcsán.
- 2013-ban egy fekete hatszor valószínűbben követett el gyilkosságot, mint egy nem fekete, és tizenkétszer valószínűbben ölt meg valakit más faji csoportból, mint őt ölné meg valaki egy másik faji csoportból.
- 2013-ban a kb. 660 ezer feketék és fehérek közti bűntényből feketék követték el annak 85 százalékát. Ez azt jelenti, hogy egy fekete huszonhétszer valószínűbben támad meg fehér embert, mint fordítva. Latinók nyolcszor valószínűbben támadtak fehérre, mint fordítva.
- 2014-ben New York városban egy fekete harmincegyszer valószínűbben lett letartóztatva gyilkosságért, mint egy fehér ember, és egy latinó tizenkétszer valószínűbben. A „lövöldözés” bűntényéért – melyben itt olyan lövés értendő, ami valakit eltalált – egy fekete kilencvennyolcszor valószínűbben lett letartóztatva, mint egy fehér, a latinók esetében ez huszonháromszoros valószínűség.
- Ha New York város csak fehérekből állna a gyilkosságok 91 százalékkal csökkennének, a rablások 81 százalékkal, a lövöldözések pedig 97 százalékkal.
- Egy teljesen fehér Chicagóban a gyilkosságok 90 százalékkal csökkennének, a nemi erőszak 81 százalékkal és a rablás 90 százalékkal.
- 2015-ben egy fekete több mint kétszer valószínűbben lett lelőve rendőr által, mint egy fehér. Egy latinó közel másfélszeresen valószínűbben. Ezek az adatok jócskán azon belül vannak, amire számítani lehet a faji bűnelkövetési és a letartóztatásnak való ellenállás arányainak tükrében.
- 2015-ben a rendőrség által megölt feketék minden fekete megölésének 4 százalékát tették ki. Fegyvertelen feketék rendőr általi megölése 0,6 százalékát. Az emberölés fekete áldozatai messzemenően más feketék által lettek megölve (93 százalékuk 1980 és 2008 között).
- Mind az erőszakos és nem erőszakos bűnelkövetés csökkent az Egyesült Államokban 1993 óta, 2015-ben viszont felkavaróan megnövekedett a gyilkosságok száma a legnagyobb amerikai városokban, mely sok elemző szerint a rendőrség munkáját a média és közvélemény részéről érő kritizálásnak az eredménye.
Ez utóbbi pontot támasztja alá a Háború a rendőrök ellen című könyv szerzőjének, Heather Mac Donaldnak nyilatkozó egyik rendőr is, mikor arról beszél, hogy a rendőrök elleni gyűlölet és tiszteletlenség növekedett és maguk a rendőrök már bátortalanabban intézkednek, mert nem szeretnének a CNN képernyőjén szerepelni. Ez lehet az oka annak is, hogy fehérek ellen határozottabban lépnek fel, így lehetséges az is, hogy a New York-i Rendőrkapitányság által kiadott adatok alapján (28. oldal) megállapítható, hogy bár a fehérek a fegyveres bűncselekmények elkövetőinek mindössze 3 százalékát tették ki, a rendőrök által lelőttek 44 százaléka fehér volt, eközben a feketék az erőszakos bűncselekmények 70 százalékát követik el, de mindössze 22 százalékát teszik ki a rendőrök által lelőtteknek. A fehérek tehát felülreprezentáltak a halállal végződő rendőri fellépések között, míg a négerek messze alulreprezentáltak, bűnelkövetési arányaikhoz képest. Feltehetően a rendőr egy néger elleni fellépés során kétszer is meggondolja, hogy erélyesen intézkedik-e, vagy sem, mert egy esetleges sérülés vagy telefonos videofelvétel esetén nyilván nem akarja arcát a televíziócsatornák képernyőjén viszontlátni, hogy feketék vérdíjat tűzzenek ki rá (mint Zimmerman esetében), viszont fehér ember elleni fellépéskor semmi ilyesmitől nem kell tartani. A fehér ember, annak minden „fehér privilégiumai” ellenére, nem védett.
Szintén Mac Donald által bemutatott adatok szerint valószínűbb, hogy egy fekete rendőrt öl, mint hogy rendőr öljön feketét. Az FBI adatai azt mutatják, hogy a rendőrgyilkosok 40 százaléka fekete. Egy rendőr több mint tizennyolcszor valószínűbben lesz megölve fekete által, minthogy egy rendőr fegyvertelen feketét öljön. Az ország 75 legnagyobb megyéjének FBI-adatait vizsgálva, a feketék ezen megyéknek 15 százalékát teszik ki, de minden gyilkosság 57 százalékát ők követik el, ahogy a testi sértések 45 százalékát és a rablások 62 százalékát is.
További adatok: Pittsburgh-ben a feketék huszonhétszer valószínűbben kerülnek letartóztatásra gyilkosságért, mint fehérek. Milwaukee-ban huszonötször valószínűbben lesznek nem halálos lövöldözés gyanúsítottjai. San Franciscóban tízszer valószínűbben állnak ellen a letartóztatásnak, mint a fehérek. A feketék ötször valószínűbben öltek meg rendőrt, mint nem feketék 2005-2014 között. Az USA Igazságügyi Minisztériumának 2002-es adatai szerint a rablásért letartóztatott feketék aránya majdnem kilencszer magasabb a fehérekénél, és a feketék tizenhatszor valószínűbben lettek bebörtönözve rablásért, mint fehérek. Fehérek kárára történő rablások feketék által tizenkétszer valószínűbbek, mint fordítva. Az Igazságügyi Minisztérium által kiadott 1980-2008 közötti adatok szerint feketék a gyilkosságok 52,5 százalékát követték el, míg fehérek 45,3 százalékát, további 2,2% „egyéb”. Ezen adatokban viszont fehérek közé sorolták a latinókat, akik sokszor sötét, keverék közép- és dél-amerikai népeket is jelentenek, így a fehérek arányszáma jelentősen alacsonyabb a valóságban.
 Néhány példa arra, miként igyekszenek a nem fehérek bűnözési arányait javítani a fehérek kárára: a képen láthatók mind „fehérek” a nyilvántartás szerint |
A szokásos liberális érv szerint a „szegénység” miatt bűnöznek a nem fehérek ennyivel nagyobb arányban, de persze nem csak vagyon elleni bűncselekményekben kiemelkedően aktívak, így ez az érv eleve bukik. (Mintha a szegénység ok lehetne a nemi erőszakra például, melyben a feketék szintén messze felülreprezentáltak.) Az észak-karolinai Duke egyetem egy friss kutatása szintén ellentmond ennek, mely szerint az azonos anyagi helyzetben lévő fehérek és feketék között a feketék bűnözése még mindig nagyobb. Az Igazságügyi Minisztérium hivatalos oldaláról linkelhető 2005-ös adatok szerint abban az évben a fehér nők elleni nemi erőszakok 55,5 százalékát követték el nem fehérek, ez 61 876 (42. táblázat). Csak feketék (33,6%) által 37 460, ez több mint száz fehér nő megerőszakolása az év minden egyes napján! A 2006-os évre vonatkozó adatok is hasonlóak (42. táblázat): 62 554 fehér nőt erőszakoltak meg nem fehérek, ebből néger áldozata volt 32 443. Mindkét évben a fehérek által megerőszakolt fekete nők aránya 0%. (A megerőszakolt fekete nők éves számához viszonyítva a két évben legalább 36 illetve 17 esetnek kéne lennie a 0,1 százalék eléréséhez, mivel az ilyen esetek száma ezek alatt van, így statisztikailag 0%.)
Ezen sorok írásakor az erőszakos bűncselekményekért az FBI által körözött bűnözők 70-es listáján mindössze 6 a fehér, a többi fekete, arab, közép- és dél-amerikai mesztic/latinó. A terroristák 28-as listáján egy fehér sem szerepel. Ezt a faji valóságot mutatja az Egyesült Államok legveszélyesebbnek ítélt városainak tízes listája, mely egyben a legkevésbé fehér városok listája is (a százalékok a 2010-es nem fehér arányokat mutatják), sorrendben: Detroit (93%), Memphis, Tennessee (67%), Oakland, Kalifornia (75%), Louis, Missouri (57%), Birmingham, Alabama (79%), Milwaukee, Wisconsin (67%), Baltimore, Maryland (72%), Cleveland, Ohio (67%), Stockton, Kalifornia (78%), Indianapolis, Indiana (43%). Ha az emberölés nemzetközi számai alapján listázzuk a világ országait, a lista felső száz országa szinte mind nem fehér.
A négerek átlagos intelligenciája jóval a fehér emberé alatt van, mondhatni jóval a civilizált emberé alatt van. Richard Lynn pszichológia professzor és Tatu Vanhanen a politikatudomány professzora 2002-es, híres IQ és a nemzetek jóléte (IQ and the Wealth of Nations) című könyvében a világ 60 országának átlagos intelligenciáját vizsgálták, ezekre az adatokra a mai napig hivatkoznak szakmai körökben.
Az afrikai négerek átlagos IQ-szintje 70 körüli. Ezt érdemes részletesebben ismerni, mert a bűnözés, illetve alapvetően a felelősségteljes, következményeket ismerő és azok gyors felismerésével reagáló, civilizált életstílus és viselkedés egyik fontos eleme az intelligencia. Az amerikai négerek elsősorban Nyugat- és Közép-Afrika országaiból származnak, ezen térség országainak az átlagos intelligenciaszintje így fest: Benin (70), Burkina Faso (68), Zöld-foki Köztársaság (76), Elefántcsontpart (69), Gambia (66), Ghána (73), Guinea (67), Bissau-Guinea (67), Libéria (67), Mali (74), Niger (69), Nigéria (84), Szenegál (76), Sierra Leone (91), Togói Köztársaság (70), Kamerun (64), Algéria (83), Marokkó (84), Tunézia (83), Mauritánia (76). (Megjegyzendő, hogy a 70-es IQ-val rendelkező ember hivatalosan retardáltnak számít.)
J. Philippe Rushton és Arthur Jensen pszichológiaprofesszorok 30 évet átívelő (sok mindenre kitérő) kutatása alapján az amerikai négerek átlagos intelligenciaszintje 85. Az afrikai fajtársaikhoz képest valamelyest magasabb értelmi szintjüket megmagyarázza, hogy átlagosan egy amerikai fekete kb. 20% európai genetikával rendelkezik az elmúlt századok és főleg évtizedek sajnálatos keveredései miatt, de a faji jelleg így is messze domináns, mint az könnyen látható minden értelmes szemlélő számára.
 Átlagos intelligenciaszintek Lynn és Vanhanen kutatásai alapján (IQ and Global Inequality, 2006) |
Fontos, hogy az intelligencia nem minden, ehhez még társul több más is, mely helyzetüket rosszabbítja; magas tesztoszteronszint alacsony impulzuskontrollal, mely így egy rendkívül veszélyes egyveleg, és az előrelátás, a tervezés hiányával járnak, melyek így a következmények felismerése és számításba vétele nélkül erőszakos bűncselekményekhez vezetnek. Ki gondolta volna, hogy alacsonyabb intelligenciával és impulzuskontrollal, de jellemzően magasabb tesztoszteronszinttel rendelkező népségek között gyakoribb az erőszak... Ki gondolta volna, hogy ha ilyen népségek tömegeit tűrjünk meg magunk között, a mi országainkban is messze felülreprezentáltan hozzájuk lesz köthető az erőszak... A kérdés költői, a válasz egyszerű: a politikai korrektség láncaitól mentesen élő, gondolkodó, adatokat ismerő ember hitte volna.
Ezen adatok ismeretében világos, hogy a feketék felülreprezentáltsága a letartóztatások, esetleg a rendőrök általi lelövések között nem a „bőrszín gyűlölete” miatt van, hanem mert ők hozzák magukat messze leggyakrabban ilyen helyzetekbe; ők támadnak gyakrabban rendőrökre, ők állnak leggyakrabban ellen az intézkedésnek, s az ő értelmi szintjük egyben a legalacsonyabb is, mely így sokszor nem segíti őket a bölcs döntéshozatalban. Természetesen nem jelenthető ki, hogy soha nem történnek túlkapások a négerek ellen, a számok törvénye alapján ez nyilván előfordul néha, azt állítani viszont, hogy az ilyesmi a fehérek fajgyűlöletéből kifolyólag történne egy fehérellenes rágalom. Ismervén, hogy milyen magas a négerek más négerek elleni bűnözési (és gyilkossági) aránya, ezeknek a „fekete életek számítanak” szlogent ismételgető egyedeknek inkább támogatniuk kellene a rendőrséget, hiszen – ironikus módon – pont a rendőrség az, mely az ő életüket védi más négerektől – de ilyen az, amikor egy veszett állat saját védelmezőjének kezébe harap, mert erre uszítják. A fekete életek csak akkor számítanak, amikor fehérek ellen lehet emiatt támadást intézni – zsidó hátszéllel és pénzen.
Zsidó apparátus a néger felforgatók mögött
Az „ártatlan, feltartott kezű” Michael Brown lelövése miatti fergusoni dühöngések és fosztogatások idején lendült be a Fekete Életek Számítanak (Black Lives Matter, BLM) mozgalom. Jelentős zavargások és tombolások történtek a fentebb bemutatott esetek miatt Fergusonban, Baltimore-ban, St. Louisban, és egyéb városokban. Black Lives Matter megmozdulások voltak máshol is azóta, Hollandiában például, Németországtól egészen Ausztráliáig, de Angliában is; itt több embert, köztük egy rendőrt is leszúrtak.
Mint ismert, több rendőrellenes támadás is történt az utóbbi hetekben ismét, a legtöbb áldozatot Dallasban ejtette egy fehérgyűlölő néger, Micah Xavier Johnson, aki nyíltan kijelentette, hogy fehér embereket, főleg fehér rendőröket akar ölni bosszúból a fentebb is bemutatott esetek miatt. Öt rendőrt ölt meg, több másikat megsebesített. Azt megelőzően egy néger, Lakeem Scott lőtt fehér autóvezetőkre egy országúton Bristolban, egy embert megölt, hármat megsebesített. Elmondása szerint dühös volt a feketék elleni erőszak miatt. Nem sokkal a dallasi eset után Baton Rogue-ban ölt meg három rendőrt szintén „bosszúból” egy néger, Gavin Eugene Long. Korábban Brooklynban Ismaaiyl Brinsley, egy másik néger lőtt le két rendőrt, szintén „bosszúból” a fentebb bemutatott hiszterizált esetek miatt.
A fehérellenesség a kezdetektől a BLM része, 2015 novemberében aktivistáik például Dartmouth egyetemének könyvtárába özönlöttek, de nem tanulni mentek oda, hanem az ott békésen olvasó fehér diákokat zaklatni, olyasmit kiáltva nekik, mint „basszátok meg, ti mocskos fehér faszok!”, „baszódj meg a kényelmeddel együtt!”, „basszátok meg, ti rasszista szarok!” és „mocskos fehér ribanc!” az intézmény lapjának beszámolója szerint. A rendőrellenesség is alapvető eleme mozgalmuknak, ebben a videóban például a következőt skandálják egy demonstrációjukon: „Mit akarunk? Halott rendőröket! Mikor akarjuk ezt? Most!” Máshol pedig azt, hogy „Disznókat pokrócba!” (értsd: rendőröket halottas zsákba), amit a fentebb említett Ismaaiyl Brinsley is írt korábban közösségi oldalán, mielőtt lelőtt két rendőrt. Természetes, hogy az amúgy BLM-tüntetésen történt dallasi rendőrgyilkosságok után közvetlenül a jelenlévő demonstrálók táncolva ünnepelték a percekkel korábban lelőtt rendőrök halálát, mint azt ebben a videóban is láthatjuk. A mozgalom fehér- és rendőrellenessége nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a BLM egyik alapítója és vezetője, Patrisse Cullors elmondása szerint minden rendezvényükön skandálnak egy idézetet Assata Shakurtól, aki pedig a '70-es évek Fekete Felszabadító Hadsereg nevű kommunista, fehérellenes terrorszervezet vezetője volt, egy fehér rendőr meggyilkolásáért ítélték el, de megszökött, és azóta is körözés alatt áll (Joanne Deborah Chesimard néven szerepel is a fentebb említett körözöttek listáján), elvileg Kubában él. Ő tehát a BLM egyik példaképe, amit nyíltan be is ismernek máshol is.
 |
Nem lenne a mozgalom ennyire lendületes azonban a már jól működő zsidó hálózat és pénzek nélkül. A fergusoni események kapcsán a The Washington Times egy 2015-ös cikke számos szervezetet, mozgalmat, honlapot megemlít, melyek mind a feketék fehérellenes uszításában voltak aktívak és melyek mind Soros-pénzeken híztak. A lapnak nyilatkozó Kenneth Zimmerman, aki az Open Society Foundations (OSF) amerikai programjainak igazgatója, beismerte, hogy az OSF már a kezdetek, a '90-es évek eleje óta ad pénzt az ilyen szervezeteknek, ahogy a fergusoni „demonstrációkban” résztvevők is kaptak támogatást tőlük. A lap az OSF adóbevallására hivatkozva azt állítja, hogy Soros 33 milliót adott olyan már létező csoportoknak, akik utcai aktivizmussal vették ki részüket a fergusoni eseményekből, illetve Soroshoz köthető médiumok országosan is kivették részüket a mozgolódások és céljaik népszerűsítésében.
„Több mint ötszázan utaztunk oda olyan városokból, mint Boston, Chicago, Columbus, Detroit, Houston, Los Angeles, Nashville, Portland, Tucson, Washington, D.C., Winston-Salem, Észak-Karolina, hogy a fergusoni embereket támogassuk, és hogy egy helyi mozgalmat országossá tegyük” – mondta a néger Akiba Solomon, aki a ColorLines újságírója, mely egy faji témákra koncentráló lap, a Race Forward kiadványa, melyet Soros is pénzel. A lap szüntelenül propagálta a BLM megmozdulásait. Solomon szerint a megmozdulás után a szervezők olyan csoportokkal találkoztak, mint az Organization for Black Struggle (OBS) és a Missourians Organizing for Reform and Empowerment (MORE), hogy tovább tervezzék aktivizmusukat. Mind az OBS és a MORE is Soros pénzéből táplálkozik.
„Azért mentem Fergusonba, hogy szolidaritásom fejezzem ki és kiálljak a fiatal szervezők mellett, megerősítve vezető szerepüket” mondta a néger Kassandra Frederique, a Drug Policy Alliance (DPA) ügyvezetője, mely szervezetet Soros alapította, és amely évi 4 milliót kap alapítványától. A DPA egy drogliberalizációs szervezet, mely bizonyos kábítószerek legalizálásáért küzd, de a faji felforgatásban is kiveszi részét – zsidó pénzből. Frederique együtt dolgozik Opal Tometivel, aki a Black Lives Matter név megalkotója volt Trayvon Martin esetének idején, melyet a DPA is propagált már akkor is. Tometi ugyanakkor a Black Alliance for Just Immigration ügyvezető igazgatója, mely a négerek bevándorlásának megkönnyítéséért – Soros-pénzből – küzdő szervezet.
A zsidó kéz és strategizálás tehát kétségtelenül a néger mozgolódás meghatározó része. Erről tanúskodnak az egyik jelentéktelennek induló néger csoport (a szintén Soros által támogatott Millennial Activists United) vezetője, Larry Fellows által elmondottak is:
Eredetileg csak az lett volna, hogy megjelenünk a demonstrációkon, majd másnap feltakarítottuk volna az utcákat. Ugyanazok az emberek voltak kint demonstrálni és aztán elmentünk enni, megbeszélni mi is történik. Ez egy szokássá vált, amíg rá nem jöttünk, hogy egy tervre van szükségünk. Ekkor az ország minden részéről szervezők jöttek és segítettek nekünk tervezni és a strategizálást megcsinálni. Ez segített, hogy magunktól is csinálni tudjuk, és hogy megtervezzük mi is legyen a stratégiánk.
Nem az Open Society Institute az egyetlen zsidó gépezet, mely finanszírozza a felforgatást. A Politico beszámol róla, hogy a Democracy Alliance (melynek tagjai olyan milliárdos zsidók, mint Tom Steyer és George Soros) szintén pénzel olyan szervezeteket, melyek a BLM támogatói egyben. A zsidó milliárdosok (George Soros, Peter Lewis, Steve Bing, Herb és Marion Sandler) által pénzelt Center for American Progress közpolitikai kutató és érdekképviseleti szervezethez tartozó ThinkProgress szélsőliberális politikai hírelemző oldal szintén a BLM propagandáját folytatja. A homoszexuális témákért felelős Zack Ford szerint ártatlan rendőrök lelövése igazságos: „Mivel a rendőrség nem lett felelősségre vonva, amiért fekete embereket gyilkol, nem csoda, hogy sokan saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást.”
 |
Egyéb zsidó médiumokban is hasonló BLM-támogató hozzáállást láthatunk, például a zsidó Bruce Karsh által elnökölt Tribune Media tulajdonában lévő The Los Angeles Times oldalán azt olvashatjuk a bűnügyekben a származás elhallgatása kapcsán, hogy „a származás rutinszerűen megjelent a bűnügyekről beszámoló hírekben, de az elmúlt évtizedekben [...] az újságok magukévá tették azt az elvet, hogy ilyen információ lényegtelen a bűnesetekről való beszámolókhoz, és igazságtalanul megbélyegezhet faji csoportokat”. Ennek ellenére, ha néger bűnözőket kell sajnáltatni és fehérek ellen uszítani, előszeretettel hangsúlyozzák a származást (mely ismerős eljárás idehaza is): Fekete férfiak és nők halála a rendőrök keze által című cikkükben a rendőrök fehér mivolta ki van kihangsúlyozva, ahogy az áldozatok néger származása is. Egy másik cikkben szintén a „fehér rendőr ártatlan feketét öl” narratívát láthatjuk, a szokásos „a feketéket népességbeli számukhoz képest nagyobb arányban lövik le” érvvel együtt, melynek manipulatív, fehérellenes jellegét fentebb már bemutattam.
A zsidó média nem veti meg a manipulációt, hiszen az lételeme, így volt ez már a Trayvon Martin-esetben is. Az NBC tévécsatorna szenzációs hangfelvételt játszott le akkor, mely a „fehér gyilkos” rasszista indítékát volt hivatott bizonyítani. (Az NBC a Comcast tulajdonában van, alapítói: Ralph J. Roberts, Daniel Aaron és Julian A. Brodsky, illetve az elnök/vezérigazgató Brian L. Roberts és ügyvezető alelnök David L. Cohen mind zsidók.) A bejátszott hangfelvétel George Zimmerman telefonhívása a rendőrségnek azon az estén, melyben ezt halljuk: „Ez a fickó úgy néz ki, mint aki nem jóban sántikál. Feketének tűnik.” Később kiszivárgott a teljes hangfelvétel, mely így hangzik:
Zimmerman: Ez a fickó úgy néz ki, mint aki nem jóban sántikál, vagy mintha be lenne drogozva. Esik az eső, ő meg mászkál össze-vissza és nézelődik.
Diszpécser: Oké, és ez a fickó fekete, latinó?
Zimmerman: Feketének tűnik.
Diszpécser: Oké, és ez a fickó fekete, latinó?
Zimmerman: Feketének tűnik.
Az uszításnak meg is lett az eredménye, számos fehérellenes támadás, bántalmazás történt „Trayvonért”.
A zsidó-néger viszony múltja
A négerek Észak-Amerikába vitele egy nagy hiba volt, ebben viszont nem csak fehér pénzemberek, de zsidók is jelentős szerepet játszottak. A rabszolga-kereskedelemben ugyanis súlyosan felül voltak reprezentálva (ahogy a hollandban is). A zsidó Marc Lee Raphael az Oxford Egyetem zsidó tanulmányainak professzora és az Amerikai Zsidó Történelem folyóirat szerkesztője, számos ilyen témájú könyv írója. A Zsidók és judaizmus az Egyesült Államokban: Egy dokumentált történelem című 1983-as könyvében így vall fajtársainak szerepéről:
A zsidók a holland gyarmati rabszolga-kereskedelemben is aktív szerepet játszottak; valóban, a recifei és mauriciai gyülekezetek rendelkeztek egy zsidó adóval minden néger rabszolga után, akit egy brazíliai zsidó megvásárolt a Nyugat-India Társaságtól. A rabszolga-aukciók elmaradtak, ha zsidó ünnepnapra estek. Curaçaóban a 17. században, ahogy a Barbados és Jamaica brit kolóniáiban a 18. században zsidó kereskedők nagy szerepet játszottak a rabszolga-kereskedelemben. Sőt, minden amerikai kolóniát, legyen az francia (Martinique), brit, holland, gyakran zsidó kereskedők uralták. Ez nem kevésbé volt így Észak-Amerika területén sem, ahol a 18. század alatt a zsidók abban a „háromoldalú kereskedelemben” vettek részt, amely rabszolgákat hozott Afrikából a Karib-medencéig ahol elcserélték őket melaszra, melyet azután Új-Angliába vittek, ott rumot csináltak belőle és eladták Afrikában. A charlestoni Isaac Da Costa az 1750-es években, a philadelphiai David Franks az 1760-as években és a newporti Aaron Lopez az 1760-1770-es években uralta az amerikai kontinens zsidó rabszolga-kereskedelmét.
A hollandiai Lody van de Kamp rabbi fajtársainál gyakran húzza ki a gyufát, mert túl nyíltan beszél a törzs nem túl hízelgő dolgairól. Egy a Zsidó Távirati Irodának adott interjújában ő is beszél a rabszolga-kereskedelemben játszott zsidó szerepről:
Dél-Amerikában zsidó közösségek részben a rabszolgaságból szereztek pénzt, mely aztán Hollandiába ment, ahol zsidó bankárok kezelték azt. A nem zsidók is bűnrészesek voltak ebben, de mi is. [...] Az egykori holland Guayanának egyik részén 40 zsidó tulajdonban lévő ültetvény volt otthona legalább 5 ezer rabszolgának. A Karib-szigeteken, Curaçaóban holland zsidók 15 ezer rabszolga újraeladásában vehettek részt, melyeket hollandiai transzatlanti kereskedők vittek oda, a Pittsburgh Egyetem történésze, Seymour Drescher szerint. Egy időben a zsidók irányították a Karib-térség holland kolóniáinak kereskedelmének 17 százalékát, szerinte.
Megemlítendő, hogy míg az amerikai fehérek mindössze 2-5 százalékának volt valaha rabszolgája, Jacob Rader Marcus rabbi kutatásai szerint zsidó családok esetében ez 40% volt, ahogy az is, hogy a fehérek rabszolgatartásának maguk a fehérek vetettek véget immár 150 éve, Afrikában viszont a mai napig vannak néger rabszolgák – más négerek által leigázva, ahogy a fehér ember is volt rabszolga a történelem folyamán. Ez az emberiség múltjának része, nem egy egyedi fekete folt a fehérek történelmében. Minderről persze nem hallunk, mert a társadalmaink (politikai, médiabeli, akadémiai) elitjei erről nem beszélnek, amikor Steven Spielberg pedig filmet készít a témáról (Amistad), és elhallgatja a zsidók szerepét, nem a „múlttal való őszinte szembenézés” vezérli, hanem a fehérek ostorozása.
A rabszolgaság intézményének megszűnésével aztán zsidók domináns szerepet játszottak az immár szabad feketék fehérekkel való összekeverésében is. A legjelentősebb fekete érdekérvényesítő szervezet a Nemzeti Egyesület a Színes Bőrű Emberek Fejlődéséért (National Association for the Advancement of Colored People, NAACP) volt, 1909-es alapítói között találunk magukat humanizmusukban megtapsoló pár fehér embert, pár feketét és zsidót. Amint az lenni szokott, ha valami társadalmilag befolyásos nem zsidóktól ered, azt idővel bekebelezik. Így volt ez az NAACP esetében is, amely az 1910-es évek közepére már egy dominánsan zsidó szervezet volt: Arthur Spingarn volt az első elnöke, őt testvére Joel követte, őt pedig egy másik zsidó, Kivie Kaplan. Anyagi támogatói Paul Warburg és Jacob Schiff bankárok (ez az a Schiff, aki kapitalizmusa ellenére az Oroszországot felforgató zsidó kommunistákat is pénzelte, törzsi érdekek mentén), további meghatározó szerepet töltött be Jacob Billikopf, Julius Rosenwald, Lillian Wald, Walter Sachs, Herbert Seligman, Martha Gruening, illetve Emil G. Hirsch és Stephen Wise rabbik is. A Legfelsőbb Bíróság zsidó tagjai, Louis Brandeis és Felix Frankfurter is részt vettek a szervezetben, ahogy a tapasztalt és befolyásos Amerikai Zsidó Bizottság (AJCommittee), Amerikai Zsidó Kongresszus (AJCongress), és a Rágalmazásellenes Liga (ADL) pedig már kiépített rendszerrel és hálózattal rendelkező szervezetek is segítették a NAACP felforgató tevékenységét. Mindeközben jogilag segítették az akkor még európai fehér civilizációnak számító Egyesült Államok aláásását olyan erősen zsidók által dominált ügyvédeket tömörítő szervezetek is, mint a National Lawyers Guild és az American Civil Liberties Union (ACLU), mely egyúttal erősen kötődött az amerikai Kommunista Párthoz is (egy szintén dominánsan zsidó csoportosulás, alapítója Israel Amter). A „fekete” szervezetnek egészen a '70-es évekig nem is volt fekete elnöke.
 Páran az NAACP zsidói közül |
A Nemzeti Városi Liga (National Urban League, NUL) egy szintén feketéket a fehérek nyakára segítő szervezet volt, hasonlóan zsidó jelleggel; egykori elnöke Edwin Seligman volt, további zsidók a vezetőségben: Felix Adler, Lillian Wald, Abraham Lefkowitz és Julius Rosenwald. De a néger polgárjogi mozgalom ikonikus figurájának számító, házasságtörő, plagizáló, kommunista Martin Luther King mögött lévő zsidók, főként Stanley Levison legfőbb tanácsadó is hasonló képet fest... A The Jerusalem Post zsidó lap egyik cikkében is olvashatjuk: „Világos, hogy zsidó üzleti és szellemi vezetők univerzálisan segítették a polgárjogi mozgalmat és olyan afroamerikai szervezeteket, mint a NAACP.” Majd a lap hozzáteszi: „Jól dokumentált, hogy sok jótékonysági intézmény, többek között, de nem kizárólag kórházak, iskolák, zsinagógák olyan alvilági figurák által voltak támogatva, mint Meyer Lansky, Moe Dalitz, Arnold Rothstein és mások.” Az említett személyek a szervezett bűnözésben hírhedt maffiózók voltak, akik törzsi érdekek mentén költötték pénzüket, segítve az általánosan zsidó céloknak megfelelő mozgolódásokat is támogatták.
E. Michael Jones professzor A zsidó forradalmi szellem és annak hatása a világtörténelemre című könyvében úgy fogalmaz, hogy „Az NAACP megalapítása az amerikai életre való zsidó befolyás kezdetét jelentette... Az NAACP egy zsidó szervezet volt, olyan igazgatóság által vezetve, melyben nem volt fekete képviselet.” Majd Harold Cruse fekete értelmiségit idézi, aki szerint a szervezetet azért alapították, hogy az „az antiszemitizmus ellen küzdjön távirányításon keresztül.” Jones rámutat, hogy a zsidók a szervezet arculatának feketét választottak (W.E.B. Du Bois), felhasználva őket a fehér társadalom ellen, de ugyanakkor meggátolva őket abban, hogy önálló, saját érdekérvényesítő szervezetet alkossanak (mert szervezetüket ők irányították, nem maguk a feketék).
Megértjük miért, ha Leonard S. Glickman, a bevándorlást segítő zsidó szervezet, a Hebrew Immigrant Aid Society (HIAS) elnökének és vezérigazgatójának véleményét megismerjük, aki a The Forward zsidó lap 2002. november 29-i számában mondta azt, hogy „Minél sokszínűbb az amerikai társadalom, annál inkább vannak biztonságban a zsidók.” Egy kevert, atomizált társadalom nem lesz képes megfelelő mértékben egyesülni egy ellenséges elitet alkotó zsidóság ellen (főleg nem lesz képes politikai erőt alkotni az adott rendszerben), de egy fajilag és kulturálisan szétzilált nép nem is lesz annyira hajlandó ilyesmivel foglalkozni, ha életüket négerek, cigányok, arabok bűnözése keseríti meg, amely leköti energiájukat, míg a zsidó elit elkülönülve teszi dolgát zavartalanul.
Valóban, a feketék ügye a zsidók számára saját önös érdekeik miatt volt fontos, mellyel a társadalmat igyekeztek olyanná formálni, mely nekik leginkább megfelelt. Nyilván egy több mint 90 százalékban fehér és keresztény, európai jellegű homogén társadalom, ahol ez az európai jelleg dominál, nem kedvező a zsidóknak, s történelmileg tekintve kimondottan veszélyes is. Ez a felforgatás, és nem holmi univerzális empátia és humanizmus vezette ezeket az etnocentrikus, törzsi identitással rendelkező zsidókat, mely egyben meghatározó eleme az egész emberiség történelmét átívelő zsidó faji aktivizmusnak is. Ahogy a cigány vagy a néger úgy viselkedik, mint cigány vagy néger, úgy a zsidó csoportviselkedés is a saját faji karakterükből ered ma is úgy, mint mindig.
A zsidó történész Stuart Svonkin 1997-es Zsidók az előítéletek ellen: Amerikai zsidók és a polgári jogokért való harc című könyvében így fogalmaz:
Mialatt voltak különböző faji, vallási és etnikai közösségek, a zsidó szervezetek vezető szerepet játszottak a [polgárjogi] mozgalom taktikáinak és célkitűzéseinek meghatározásában. [...] Az 1945 utáni zsidó csoportközi szerveződések legjelentősebb célkitűzése az volt, hogy meggátolja egy ilyen [1945 előtti antiszemita] helyzet előfordulását – tulajdonképpen, hogy megakadályozza az antiszemita reakciós tömegmozgalmak megjelenését az Egyesült Államokban.
Szerinte „az antiszemitizmus kiiktatása és az életteli zsidó kultúra megőrzése az Egyesült Államokban azon múlott, hogy sikerül-e kiterjeszteni az emberi jogokat minden amerikai számára.” Értsd: egy fajilag kevert, eredeti európai karakterétől megfosztott egyveleg kialakítása, ahol mindenki „egyenlő” és nincs domináns fehér alapja a társadalomnak. Az elmúlt évtizedek folyamatait és eredményeit megfigyelve megállapítható, hogy ez sikeresen zajlott: a mai amerikai (európai, nyugati) ember elpuhult, felhígult, meggyengült, s már nem csak a probléma fő forrását, a zsidót nem képes megfelelően kordában tartani és kiiktatni saját sorsának alakításából, még a zsidó felforgatás tünetének tekinthető nem fehér csoportok (jelenleg főleg arabok és egyéb észak-afrikaiak) megfelelő kezelésére is képtelen. Ezért fontos a folyamatok részletes megértése, s kezelése annak ismeretében.
A zsidó-néger viszony jelene
Miután zsidó felforgatók és olajozottan működő szervezeteik megtettek mindent azért, hogy a fehérek nyakára hozzák az addig viszonylag saját közösségeikben élő négereket, a médiabeli befolyásuk révén azért is megtettek mindent, hogy a fajkeveredést, magát a néger embert reklámozza, népszerűsítse, kialakítva egy torz, elnégeresedett kultúrát, fehér, elgyökértelenedett fiatalok körében is népszerűsítve deviáns néger „zenéket” mint a rap, hiphop, mely ugyanakkor az eleve alacsony szinten létező négereket is tovább degenerálta. Ezen „zenék” viszont annyira feketék, amennyire az NAACP az volt: zsidó gépezet és pénz áll a hátterében. A legismertebb, leghatásosabb, legdeviánsabb néger förtelmek gyakorlatilag mindegyikét zsidó producerek, menedzserek, stúdiók, kiadók és médiumok teremtették meg és népszerűsítették. Egy ilyen lista hosszas lenne, de nézzünk pár példát arra, miről is beszélünk!
Az Apache nevű rappertől:
Öld a fehér embert; fájdalmat okozunk majd nekik; öld a fehér embert; de vedd meg lemezünk előtte („Kill d’White People”; Apache Ain’t Shit, 1993)
A zsidó Tommy Boy Records (Tom Silverman) és Warner Bros. Records (Steve Ross, Gerald Levin) jóvoltából.
A Menace Clan nevű csoporttól:
Niggerek a templomban azt mondják: öld a fehér embert egész este ... a fehér ember az ördög ... a CRIPS és Bloods [fekete bűnbandák] a katonák, akiket én toborzok vita nélkül; autós lövöldözés erre a fehér genetikai mutánsra ... menjünk öljünk parasztokat. A Menace Clan nem fél. Van egy .380-asom [pisztoly]; az hiszik őrült vagyok, amiért fehér csecsemőket ölök; azt mondom; azt mondom; öld a fehér embert egész este... Egy nigger kiüríti a tárat a fehér seggedre; bassza meg ez a rap szar, nigger, kiürítem a tárat... Összeverek egy fehér fiút egészen a földig. („Kill Whitey”, Da Hood, 1995)
A Billboard listáján a 44. helyet elérő albumot a homoszexuális zsidó David Geffen tulajdonában lévő EMI-nek köszönhetjük.
A Brand Nubian csoporttól:
Undorodom ezektől az ördögöktől [fehérektől]; imádom őket szitává lőni; megölni mindet nappal, fényes kibaszott nappal; délben, fogd a Glockot [pisztolyt]; miért várnál estig? („Sweatin Bullets”, Everything Is Everything, 1994)
A lemezt a zsidó Jac Holzman tulajdonában lévő Elektra Records adta ki.
 A „túlzó karikatúrák” sosem voltak túlzóak |
 |
A népszerű és néha filmekben, tévéműsorokban is feltűnő Ice-T Body Count nevű zenekarának azonos című albumán is a szokásos néger mocsok található, mint a rendőrgyilkosság dicsőítése a „Cop Killer” című „dalban”. Felesleges is idézni; obszcén és erőszakos fantáziálás rendőrök megöléséről, és családjaik megalázásáról. A lemez sok degenerált – nyelvtani hibáktól hemzsegő – szövegei között akad olyan is („KKK Bitch”), melyben fehér nők szexuális megalázását és Al Gore akkori szenátor és későbbi alelnök feleségének két 12 éves unokahúgának anális megalázásáról való fantáziálást is részletezi. A lemezt a zsidó Sire Records (Seymour Stein, Richard Gottehrer) és a zsidó Time Warner (Steve Ross, Gerald Levin) adta ki.
Mint Ice-T, úgy Ice Cube, 50 Cent és más, hasonlóan nevetséges nevű, primitív, degenerált, erőszakos négerek is a zsidó média kedvencei; filmekben, sorozatokban, vagy a szintén zsidók (Sumner Redstone, Doug Herzog) által tulajdonolt MTV-n láthatjuk őket. Idén egy Oscar-díjra jelölték a Straight Outta Compton című filmet, mely az N.W.A nevű, tipikusan néger, rendőrellenes, 14 évesek csoportos szexuális megalázását dicsőítő (és nőket a való életben is bántalmazó) rapbandáról és zsidó menedzserükről szól. A film írói Andrea Berloff és Jonathan Herman mindketten zsidók, ahogy a film stúdiója, a már említett zsidó Comcast tulajdonában lévő Universal (melynek elnöke Jeff Shell maga is zsidó). Nem volt elég annak idején zenei albumok formájában ezzel a szennyel mérgezni az amúgy is alacsony szinten vegetáló négereket és az erre fogékony, elgyökértelenedett fehér fiatalokat, most film formájában kell mindezt ismét népszerűvé tenni – zsidók által akkor is, most is.
A fentieken túl további zsidó stúdiók és kiadók, melyek ilyen – fehér fiatalok között tragikusan népszerű – szennyet előszeretettel terjesztenek: Universal Music Group (Lucian Grainge, Zach Horowitz), EMI Music Publishing, Asylum Records (David Geffen), DreamWorks Records (Steven Spielberg, Jeffrey Katzenberg, David Geffen), Interscope Records (Jimmy Iovine), Sony/ATV Music Publishing (Lew Grade), Def Jam Recordings (Rick Rubin), Warner/Chappell Music (Jack L. Warner), A&M Records (Herb Alpert), RCA Records (Emile Berliner), Sony Music Entertainment (Doug Morris, Clive Davis), Time Warner (Steve Ross), Warner Music Group (Lyor Cohen, Edgar Bronfman Jr, Stephen F. Cooper), Atlantic Records (Herb Abramson), Hollywood Records, Walt Disney Records (Michael Eisner), Kemosabe Records (Lukasz Gottwald), TVT Records (Steve Gottlieb), Republic Records (Monte Lipman, Avery Lipman), Rostrum Records (Benjy Grinberg), Live Nation (Michael Rapino, Irving Azoff, Arthur Fogel) stb. Ahogy a már fajtársak által producerelt és kiadott „zenéket” népszerűsítő MTV és VIVA TV is a Viacomhoz (Sumner Redstone, Steve Ross, Doug Herzog, Philippe Dauman) tartozik.
A médiában és szórakoztatóiparban történő négerimádat minden megnyilvánulását felsorolni szintén hosszas lenne. Például a Super Bowl az egyik legnépszerűbb televíziós sportközvetítés Amerikában, a félidőben történő műsor talán a legnézettebb része, melynek producere a zsidó Ricky Kirshner. Ebben pár hónapja a Beyoncé nevű kevert fajú néger (aki a fergusoni fosztogatókat saját pénzből hozta ki az előzetesből) adta elő „Formation” című gusztustalan dalát (olyan költői szöveggel, mint a refrén „Ha jól megdugsz, elviszlek a Red Lobsterbe!”), a színpadi műsor pedig egy tiszteletadás volt a néger soviniszta Black Panthers párt előtt, annak 50. évfordulója alkalmából, beleértve a kommunisták és fekete militánsok által előszeretettel használt feltartott bal öklöt. A párt egy etnocentrikus néger csoport, melynek egyik korai vezetője, Eldridge Cleaver által a Lélek a jégen (Soul on Ice) című 1968-as könyvében írtak szerint például a fehér nők megerőszakolása egy „forradalmi tett”. A néger etnocentrikusság és faji érdekérvényesítés a zsidó médiában így tehát politikailag korrekt és dicséretes, csak a fehér ember nacionalizmusa elítélendő... A közvetítésen a himnuszt pedig a degenerált Lady Gaga énekelte, aki előszeretettel imitál csoportos szexet videóiban, például korábban a zsidó Lorne Michaels által producerelt Saturday Night Live, a zsidó Comcast tulajdonában lévő NBC tévéműsorában adta elő „Tégy, amit akarsz a testemmel!” című dalát egy négerrel, akivel az amúgy fehér ribanc fajgyalázó szexuális aktust is imitál a padlón (videó itt). Remek példakép fiataloknak, hogy a himnuszt énekelje.
 A rendőrgyilkosságok idején Mississippi város Black Panther-csoportja Facebook-oldalán közölte le ezt a képet, melyet a betolakodók kritizálására oly érzékeny Facebook nem volt hajlandó eltávolítani, mondván az nem ütközik semmilyen szabályba |
A nem fehérek fehérellenessége nem csupán megtűrt, de támogatott is, legyen az utcai mozgolódás, mint a BLM rendezvényei és fosztogatásai, tévéműsorok, zenei lemezek, vagy filmek. A Django elszabadul című (a zsidó Weinstein fivérek által producerelt) filmben a gonosz fehéreken bosszút álló néger főhős egyik mondata az, hogy „Fehéreket kell ölnöm, és még pénzt is kapok érte? Mit nem lehet ezen szeretni?”. A karaktert alakító Jamie Fox szinész később a már említett zsidó Saturday Night Live műsorában így beszél erről: „Megszabadulok a láncaimtól, szabad leszek, megmentem a feleségemet és megölöm az összes fehér embert a filmben! Hát nem nagyszerű!?” A közönség pedig tapsolva éljenez.
Konklúzió
Alapvetően a BLM egy néger etnocenrtikus, faji érdekeket szolgáló nyomásgyakorló, felforgató mozgalom, melynek célja a négerek elleni szinte bármilyen kritika és fellépés démonizálása, visszaszorítása. Ha valóban a fekete életek számítanának nekik, inkább a 90 százalékos, feketék közti erőszakos bűncselekmények és az őket is tovább degeneráló, bűnözést, perverzitást, kábítószerezést és rendellenességet népszerűsítő rap- és hiphopkultúra ellen kellene tenniük, de leköti energiájukat a fehérek elleni aktivizmus. Ez nem annyira meglepő miután megértjük, hogy a mozgalom – mint látható – főleg zsidó pénzek és az ő már jól beolajozott gépezeteinek (média, politika, szervezetek) hajtóerejével tud csak működni, melyet ezen zsidó oligarchák a megszokott felforgató tevékenységre és a fehér többséget megfélemlítő, behódolásra, megosztottságra és elbátortalanításra használnak. Ahogy annak idején a NAACP vagy Martin Luther King mögött álló, s azoknak jól működő hálózatot szolgáltató zsidók is csak felhasználták a négereket saját többrétegű és messzebb mutató céljaik elérésére, melyet persze az alacsonyabb értelmi szinten lévő négerek nem értettek, ahogy sajnos fehérek tömegei sem, saját naivitásuk, jóhiszeműségük miatt. Jellemző fehér fajtánkra, hogy a zsidó alattomosság sokunk számára érthetetlen, s így nem is hajlandók sokan még elképzelni sem, hogy egy csoport ennyire romlott, aljas módon, hátsó szándék által vezérelve akarna ártani, miközben az univerzális humanizmus álarca mögé bújik. Persze mikor izraeli vezetők neveznek nem zsidó bevándorlókat „betolakodóknak” és „vad szörnyeknek”, akiktől meg kell védeni „Izrael zsidó jellegét”, majd deportálják őket Európába, ezek a nyugati zsidó szervezetek és oligarchák néma csendben vannak – sőt, szó nélkül támogatják Izraelt, annak ilyen vezetőivel együtt.
A nem fehérek fehér országokban való jelenléte egy megkerülhetetlen probléma, mert ezen nem fehér népek száma rohamosan növekszik és a fehér civilizáció országai még sokáig vonzóak lesznek számukra, így ha nem rekesszük ki őket teljes mértékben, idővel bekebeleznek minket. Megsegítésükben mellesleg szintén találunk zsidókat, ilyen az egyik fehérek pénzét kérő, majd azt afrikai négerek tenyésztésére használó szervezet (melyet popsztárok is előszeretettel reklámoznak), az amerikai zsidó Jessica Posner által vezetett Shining Hope for Communities, melynek igazgatóságában több befolyásos zsidót is találunk. Posner és társai Kenya környékén ténykednek, melynek népessége 1955-ben 7 millió volt, ma ez már 47 millió... Hétszer annyian nyomoroghatnak a „humanisták” segítsége miatt. A lakosság száma sebesen nő, az életképtelenség (és az intelligenciaszint) marad a régi. A nyomor újratermeli önmagát a 80-as átlagintelligenciával rendelkező nép között, a nyugati ember pénze pedig csak lélegeztetőgépen tartja őket, hogy pár évtized alatt megsokszorozzák számukat, majd, mint az már zajlik, Európa felé vegyék az irányt. (Ilyen „humanitárius” megsegítésük miatt előrejelzések szerint 2050-re megduplázódik jelenlegi számuk, s eléri majd a 2,4 milliárdot.) Így használja a zsidó a fehér ember naiv jóságosságát arra, hogy idővel az az őt felfaló „vad szörnyet” kitenyéssze.
Az Európa-idegen népségek kizárása és kiiktatása életterünkből elengedhetetlen, mert nem csak életünket megkeserítő bűnözésben és a saját jólétünkre is fordítható szociális javak kiszipolyozásában lesznek mindig felülreprezentálva, de magasabb születésszámuk és országainkat folyamatosan elárasztó végeláthatatlan beáramlásuk miatt idővel (ez mindössze pár nemzedéknyi idő; történelmileg szempillantás) teljesen átformálják nemzeteink karakterét, kulturális, demográfiai, szociális téren egyaránt, az elitpozícióban lévő zsidó strategizálás és faji sakkjáték segítségével. Mindez – mint a fentiekből is látható – már az elmúlt pár évtizedben is tragikus és pusztító hatással járt, és jobb magától nem lesz aktív ellenállás nélkül – mely ellenállás fontos, hogy az ilyen problémák fő forrását, a zsidó elitet is célba vegye.
Csonthegyi Szilárd - Kuruc.info
