Laurent Guyénot, a francia medievalista (középkorkutató) és jobboldali publicista, írásaiban¹ gyakran elemzi a zsidóságot az Ószövetség alapján. Egyik cikkében a Jahve-kultusz eredetére keresi a választ, amelyre a legelfogadottabb vallástörténelmi magyarázat a kenita hipotézis.

Közismert, hogy a Bibliában két istennév szerepel: egy régebbi, az Elohim (más néven Él, arabul Allah), és egy későbbi, a Jahve. A vallástörténészek szerint a kánaáni népek eredetileg a kánaáni panteont tisztelték, amelynek főistene Elohim volt, és mellette olyan alacsonyabb rangú istenségek léteztek, mint Asera, Baál, Astarté vagy Dágon. Jahve viszont kívülről jött, amit az Ószövetségben a 2Mózes 6:3 is igazol, amikor Jahve ezt mondja Mózesnek: “Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint ‘Mindenható Isten’ [az eredeti szövegben ‘El Shaddai’, tehát Elohim néven], de az én ‘Jahve’ nevemen nem voltam előttük ismeretes”.

A kérdés tehát, hogy honnan jött Jahve?

A kenita hipotézis szerint Jahve kultusza a félnomád, rézművességgel foglalkozó keniták (arabul qayn) törzsétől ered. Mózes apósa kenita volt, a Bírák 1:16 írja: “Mózes apósának, a kenita Hobabnak fiai fölmentek a Pálmák városából Júda fiaival Júda pusztájáig, amely a Negevben, Árád lejtőjénél terül el, és letelepedtek az amalekiták körében”. (Az após itt Hobabként szerepel, máshol Jetróként.)

Mózes második könyvéből az alábbiakat tudhatjuk meg:

• Jetró pap volt (héberül kohén, amiből a Kohn vagy a Kohán név is ered) (2Mózes 2:16 és 18:1).

• Mózes Jetró kecskéit legeltetve találta magát Jahve „szent földjén” (2Mózes 3:5).

• Jetró volt az, aki “égőáldozatot mutatott be Jahvének”, amikor Mózes és Áron visszatért Egyiptomból, amely alapján Jahve áldozópapjának tekinthető (2Mózes 18:12).

• Mózes Jetró iránymutatása alapján szervezte meg politikailag a törzseket (2Mózes 18:19-25): “Most azért hallgass a szavamra” – mondta Jetró Mózesnek –, „tanácsot adok neked, és Isten is veled lesz”. A rész így zárul: “Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki”.

• Jetró lánya, Cippóra (Mózes felesége) végezte el az újszülött fiuk körülmetélését, hogy megmentse Jahve haragjától (2Mózes 4:24-26).

• A keniták nem részei az izraelita törzseknek, de nagyon szorosan kötődnek hozzájuk, különösen Júda törzséhez (Bírák 1:16). Sámuel első könyvében a keniták megosztják az amalekitáktól szerzett zsákmányt az izraelitákkal (1Sámuel 15:6, 30:26-29).

Az 1Krónikák 2:55 szerint a keniták „Hammattól, Rékáb házának atyjától származnak”. Ez alapján a rékábitákkal vagy azonosak, vagy rokonságban állnak. Róluk két dolgot tudunk:

• Jónadáb, Rékáb fia, a júdai hadvezér, Jehu mellett áll, amikor az kiirtja Baál papjait Izrael északi részén (2Királyok 10).

• Jeremiás próféta dicséri a rékábitákat Jahve iránti hűségükért és őseik azon fogadalmáért, hogy „nem isznak bort, nem építenek házakat, nem vetnek vetőmagot, nem ültetnek szőlőket, és nem birtokolják azokat, hanem sátrakban laknak egész életükben” (Jeremiás 35:6-7). Ez úgy hangzik, mintha a rékábitákat a Jahve-kultusz archaikus maradványaként ismernék el.

Mózes apósa a Bírák 1:16 szerint kenita, de a 4Mózes 10:29-ben midianitának, a 2Mózes 3:1-ben és 18:1-ben pedig „Midian papjának” nevezik. A tudósok egyetértenek abban, hogy Midian inkább egy régió volt, mint egy konkrét nép, és hogy a keniták egy Midianban élő törzs voltak. Az izraeliták nyilvánvalóan különleges szövetségben álltak a kenitákkal, de nem a többi midianitával, akiket a 4Mózes 31 szerint Mózes parancsára kiirtottak.

Midián az Arab-félsziget északnyugati részén, az Akabai-öböl keleti partján található. Ez a régió rézben gazdag, és az egyiptomiak már a Kr. e. 14. század végétől bányásztak itt rezet. A kenita (qayn) név pedig eleve „kovácsot” vagy „fémmunkást” jelent.

A réz- és bronzmegmunkálásban való jártasságuk összhangban áll azzal a hipotézissel, hogy egy olyan istent imádtak, amely egy vulkánból szólt hozzájuk, mint azt a 2Mózes 19:18 tanúsítvja: “A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az ÚR. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett”.

Északnyugat-Arábia történetesen egy vulkáni terület, ellentétben az Egyiptomi-félszigettel, amelyet később tévesen Sínai-félszigetnek neveztek el. Az izraeli bibliatudós, Nissim Amzallag szerint Jahve eredetileg a fémmunkások istene volt, akit a bronzkor és a vaskor között félnomád rézöntők imádtak². Mózes legfontosabb vallási újítása az volt, hogy egy fából készült ládát (a frigyládát) és egy sátrat (a tabernákulumot) épített, hogy a keniták istenét Kánaánba szállítsák.

És itt válik érdekessé a kenita hipotézis, amely egyúttal Izrael veleszületett jellemére is magyarázatot ad.

A Tórára jellemző, hogy a népek a feltételezett ősük nevét viselik: ahogy az edomiták Edomnak hívják magukat, úgy a keniták egyszerűen Káinnak. Káin leszármazottait sátorlakókként, a réz- és vasművesség feltalálóiként és hangszerkészítőkként írja le a Biblia (1Mózes 4:19-24), amely összevág a keniták életmódjával és mesterségével. A fentieket a katolikus lexikon is megerősíti, amely szerint a keniták egy nomád törzs voltak, akik Palesztina legdélibb részén legeltették nyájaikat, és akiknek a Biblia őstörténetében Káin, az első testvérgyilkos az ősatyja.

A fentiek alapján feltételezhetjük, hogy Káin és Ábel története a keniták eredetmítosza. A mítosz a keniták vándorló életmódját azzal magyarázza, hogy Isten átokkal sújtotta őket az ősük által elkövetett testvérgyilkosságért.

Jahve így szólt Káinhoz: “Mit tettél? Testvéred kiontott vére hozzám kiált a földből! Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred vérét, amelyet kiontottál! Ha a földet műveled, többé ne adja neked termőerejét! Bujdosó és kóborló légy a földön!” (1Mózes 4:10-12)

Jahve átkát azonban egy különleges védelem ellensúlyozza: „Aki Káint megöli, hétszeres bosszút szenved”. Yahweh megjelöli Káint, hogy senki, aki vele találkozik, meg ne ölje (1Mózes 4:15). Káin egyik leszármazottja, Lámek, a szabályt hetvenhétszeres bosszúra változtatja (1Mózes 4:24). (A “bosszú népe” ugyebár.)

Ádám és Éva harmadik gyermeke Séth, akinek fogantatását Ábel pótlásának tekinthetjük (1Mózes 4:25: “Adott nekem Isten másik utódot Ábel helyett”), és aki Guyénot szerint nem volt része az eredeti kenita mítosznak. Őt feltehetőleg a bibliai szerkesztő adta a történethez, hogy a Káintól eredeztethető törzseknek egy feddhetetlen őse legyen. Ez a legvalószínűbb magyarázat arra, hogy Séth gyermekeinek nevei az 1Mózes 5:6-32-ben miért egyeznek meg nagyjából Káin gyermekeinek neveivel az 1Mózes 4:17-18-ban (Énók közös, Irad/Jared, Mehújaél/Mahalalél, Metusaél/Metusélah közel azonos, és Lámek ismét közös).

A szentírás alapján az a kép rajzolódik ki, hogy a keniták egy félnomád törzs voltak, akik réz- és bronzmegmunkálásban való jártasságukról voltak ismertek, de egyben féltek is tőlük, nemcsak azért, mert a kohászat titkos tudását birtokolták (amelyet gyakran a mágiával társítottak), hanem mert rendkívül bosszúállóak is voltak – ezt a hírnevüket pedig védelemként használták. Feltételezhető, hogy egy féltékeny isten kultuszához kapcsolódó titkos tudás őrzőiként az elkülönülés merev hagyományát követték.

A névadó ősapjuk által elkövetett testvérgyilkosság legendája arra utal, hogy vándorló életmódjukat és szigorú elszigeteltségüket az eredeti testvérgyilkosságért kapott isteni büntetésként értelmezték, ami egy kollektív paranoiát eredményezett a “kiválasztottakban” (a kereszténység “idősebb testvére” ugyebár, aki valójában Káin).

Káin és Ábel története erősen emlékeztet arra az egyiptomi mítoszra, amelyben Széth meggyilkolja a testvérét, Oziriszt. Plutarkhosz az Íziszről és Oziriszről szóló értekezésében visszhangozza azt az egyiptomi hiedelmet, miszerint Jeruzsálemet Széth, a szamárfejű isten alapította (aki egyébként a sivatag, a zűrzavar és a pusztítás istene), és innen ered az a szóbeszéd, amelyet Apión és Tacitus is említenek, miszerint a zsidók egy arany szamárfejet imádtak templomukban.

Talán valószínűtlennek tűnik, hogy egy nép a nomád és elszigetelt életmódját isteni átoknak tulajdonítsa, de erre más népek körében is vannak példák. Guyénot itt egyértelmű párhuzamot von a zsidóság és a cigányság között, akiket a saját eredetmítoszuk szerint azért kárhoztatott az Isten vándorlásra, mert ők kovácsolták egykor Jézus keresztfájához a szögeket.

A szerző ezután a pszichológiához fordul. Miután a számára csöppet sem szimpatikus Freud az emberi psziché kulcsát egy univerzális Ödipusz-komplexusban kereste (Oidipusz thébai király után, aki meggyilkolta az apját és az anyjával lépett vérfertőző kapcsolatra), a szerző szerint érdemes lenne a zsidó psziché magyarázatát a „Káin-komplexusban” keresni.

A zsidóság Isten kiválasztott népének állítja be magát, de Guyénot szerint ez valójában csak a pszichológiából jól ismert “kompenzáció” azért a mélyen gyökerező hitükért, hogy Isten megátkozta őket. Amennyiben ez a feltevés helytálló, annak nagy jelentősége van a zsidóság népi karakterének megértése, valamint a “kiválasztottakhoz” való helyes hozzáállás szempontjából.

A fenti Káin-komplexus magyarázza a zsidóság kegyetlenségét, akár az egykori kánaáni népek, akár a mai gázai palesztinok fokozatos kiirtását illetően. Guyénot szerint a Tóra egy olyan szöveggyűjtemény, amit egyrészt egy megváltoztathatatlan bronzkori cselekvési programnak lehet tekinteni, másrészt pedig azt a szerepet tölti be, hogy a zsidóság egykori népirtásainak legitimációját biztosítsa Isten szava által. A zsidóság azonban nem pusztán egy civilizáció előtti őskövület – annál sokkal rosszabb, amelynek oka a Jahve-kultuszt követő törzsek gyermekkorában bekövetkezett történelmi trauma.

Káin kicsalta Ábelt a mezőre, és megölte őt. Mivel a Tórában az egyének a népeket képviselik, ezt úgy lehet értelmezni, hogy egy törzs kiirtotta a rokon törzset (ahogy az izraeliták a midianitákat). Attól az időtől kezdve a népirtó törzset a bűntudat, az átok érzése és a bosszú által való megsemmisülés félelme kísértette, valamint annak vélt szükségessége, hogy a saját pusztulásukat a bosszúvágyról kialakított hírnevükkel, mások megtévesztésével, terrorizálásával vagy akár egy újabb népirtással akadályozzák meg.

Guyénot szerint ez a Káin-komplexus, amit más néven egyszerűen csak pszichopátiának hívhatnánk.

(Olvasónk írása eredetileg a Substack-oldalán jelent meg.)

¹Guyénot írásai a Substack-oldalán és az Unz.com-on olvashatók.

²Ariel David, “Jewish God Yahweh Originated in Canaanite Vulcan, Says New Theory,” Haaretz, April 11, 2018, on Haaretz.com