A II. világháborús német csodafegyverekről leginkább azok jutnak az ember eszébe, amelyek propagandafilmekben jól szerepeltek, és gyakran irreális költségekkel rendelkeztek az általuk nyújtott fölényhez képest. Viszont több olyan, a harcok során bevetett eszközzel is rendelkeztek a birodalom seregei, amelyek megelőzték korukat, és standardokat állítottak fel a fegyvergyártás történelmében, de kevesen tudnak a létezésükről. Ezek közül mutatnék be néhányat.
Az éjjellátóval felszerelt fegyverek
A korukat messze (40 évvel) megelőző infravörös elven működő éjjellátó berendezések szinte teljesen ismeretlenek a nagy nyilvánosság előtt, pedig (az irányított bombák mellett) talán a legelőremutatóbb fegyvereknek számítottak. A német fegyvergyártás valószínűleg legnagyobb elszalasztott lehetősége is volt egyben a terület, mivel a fejlesztés egészen addig vontatottan folyt, amíg a háború megnyerhetőnek tűnt hagyományos eszközökkel. A fejlesztés '43-ban gyorsult fel különösen, amikor a németek elvesztették a légi fölényt, így a nappali hadműveletek egyre súlyosabb veszteségekkel jártak. A villámháború egyik atyja és a páncélosfejlesztések felügyelője, Heinz Guderian a fölény visszaszerzésének lehetőségét látta benne, mivel a légi beavatkozás elkerülése mellett az ellenséges páncélosok felett is potenciálisan hatalmas fölényt jelenthettek, így a légi fölény nélkül is nyomasztó orosz páncélostermelésre is megoldást ígértek. Ha belegondolunk, hogy a Sivatagi vihar idején éjjellátóval felszerelt amerikai páncélosok gyakorlatilag vesztség nélkül voltak képesek a létszámra hatalmas iraki hadsereget felmorzsolni, akkor jogosnak vélhetjük az elgondolást.
Éjjellátóval felszerelt Párduc:
![]() |
Nem tudni sok bizonyosat az éjjeli harcra kiképzett SS-Vámpír alakulatok első bevetéseiről, egyes források szerint az Ardennekben, mások szerint a Magyarországon lezajlott Tavaszi Ébredés hadműveletben vetették be őket először nagyobb számban, átütő sikerrel.
A szabadszemes és az FG 1250-es infravörös éjjellátóval elért érzékelés összehasonlítása:
![]() |
Elkészítették a szintén forradalmi újításnak számító stg 44-es gépkarabéllya szerelhető, így gyalogosok által szállítható verziót is:
![]() |
Az eszköz az elért sikerek ellenére azért nem fordíthatta meg a háborút, mert gyártása elkezdésének idejére a német hadiipar teljesítménye a '44 tavaszán-nyarán elért csúcspont töredékére esett a stratégiai bombázás és a nyersanyagforrások elvágásnak köszönhetően, emellett az üzemanyaghiány miatt a páncélosok már nem tudták kifejteni képességeiket. Az éjjellátó eszközök céltudatos kutatások esetén '44 vége helyett akár 2 évvel korábban is sorozatgyárthatók lettek volna, így megfordíthatták volna a háború menetét a sztálingrádi csatát követő egyre válságosabb helyzetben.
A feljegyzések szerint az éjjellátókkal felszerelt alakulatok a Berlin körüli harcokban semmisültek meg.
A képen látható fegyver amúgy sokaknak ismerős lehet. Nem véletlenül, ugyanis a Kalasnyikov alapját képező stg44-es, amit gyakorlatilag lekoppintottak (és valamelyest egyszerűsítettek) az oroszok és bizonyos mértékig az amerikaiak is. Ezt szaklapoknak lényegében elismerik.
Alább egy kép:
![]() |
A XXI-es osztályú tengeralattjárók: a modern tengeralattjárók ősei
Ezt a tengeralattjáró-típust elsősorban az egyre fejlettebb szövetséges tengeralattjáró-elhárítás hívta életre. A folyamatos légi járőrözés a tengeralattjárók felvonulási útvonalai felett már '42-ben egyre nehezebbé tette a konvojokhoz való eljutást, emellett a szövetséges hajók szonárainak érzékenysége is folyamatosan nőtt. Így szükség volt egy olyan típusra, ami tartósan a víz alatt képes közlekedni, és nagyságrenddel nehezebben érzékelhető.
Az XXI-es típus ennek megfelelően a lehető legjobban áramvonalas és zajtalan kialakítással lett ellátva (amely célokhoz hasonló tervezési szempontok kellettek), amelyhez minden fölösleges zajforrást eltávolítottak a jármű felszínről. Emellett a típus akkora akkumlátorkapacitást kapott, amellyel akár több száz kilométert is tudott utazni a felszínen két feltöltés között úgy, hogy a feltöltést ráadásul a légbeszívóval (Snorkel) működtetett dízelmotorokkal néhány óra alatt víz alatti menetben meg lehetett oldani.
![]() |
Az egységeket automata újratöltő berendezésekkel látták el, amely segítségével ezen hajók 20 perc alatt képesek voltak kilőni teljes torpedókészletüket, amihez egy korábbi típusnak több mint egy óra kellett. A hatékonyságot fokozta a passzív és aktív szonárrendszer, amellyel a jármű teljes környezetét körkörösen lefedték.
A lekerekített formák a támadásnál sem jöttek rosszul: az akkori szonárok gyakorlatilag képtelenek voltak érzékelni a XXI-eseket, ami a Norfolk-incidensnél bizonyosodott be: a fegyverszünet bejelentésének napján az első bevetésre kész XXI-es, az U-2551, periszkópba fogta az erős kísérettel védett Norfolk cirkálót, és a fegyverszünet ellenére lőtávolságig közelítette meg az angol hajót, majd az angolok észrevétele nélkül eltűnt a helyszínről. Az eseményt a Norfolk és az U-2551-es hajónaplóinak későbbi összevetése igazolta.
A háború után a komolyabb ipari hatalmak tengeralattjárói a XXI-es típus lemásolásán alapultak , és mai napig a modern tengeralattjárók előfutárának tarják az osztályt.
Az egyetlen megmaradt példány, a Wilhelm Bauer (U-2540) megtekinthető Bremenhavenben a német tengerészeti múzeumban:
![]() |
A Párduc harckocsi: a történelem egyik legnagyobb hatású harckocsitípusa
A legtöbb filmben és történelemkönyvben a Tigrist emelik ki a Harmadik Birodalom csúcsfegyvereként, holott a birodalom legideálisabb páncélosa a Párduc volt.
Ennek legfőbb oka az volt, hogy a döntött homlok- és toronypáncélzatnak köszönhetően a Tigrisénél jóval vékonyabb páncélzata ellenére védettsége szemből megegyezett nagyobb testvéréével, amely révén így jóval könnyebb, mozgékonyabb és olcsóbban gyártható volt (egyes feljegyzések szerint egy Párduc legyártása kevesebb mint fele volt a Tigrisének, holott a harctéri teljesítményük megegyezett, aminek okai elsősorban a kisebb tömegnek a sorozatgyártásra optimalizált alkatrészeiben és az olcsóbb ágyúban keresendők).
A Tigris és a Párduc összehasonlítása: jól látszik a Párduc döntött felülete a Tigriséhez képest:
![]() |
A Párduc hatékonyságának egy további oka, hogy ágyújának rombolóereje nem volt ugyan akkora, mint a Tigris 88-asé, viszont pontosabb volt annál, és ugyanúgy bármilyen szögből át tudta ütni egy T-34-es páncélját.
Így a Párduc a háború utáni francia, amerikai és angol harckocsigyártásra is az egyik legnagyobb hatással lévő harckocsi volt.
(Kuruc.info - olvasónktól)