A lap 35 európai nagyváros albérletpiacát vetette össze Londontól Ankaráig. A rangsorolás alapja az a népszerű irányelv volt, amely kimondja, hogy egy bérlő az adózás előtti jövedelmének legfeljebb harminc százalékát költheti a lakhatására, majd ezt az arányt használva megnézték, hogy mekkora jövedelemre van szükség az adott városban egy kényelmes, egyszobás lakás bérléséhez. Londonban és Genfben van szükség a legmagasabb éves jövedelemre az egyedül élő bérlők számára (95 ezer dollárra, 34 millió forintra), míg Ankarában lehet kijönni a legszerényebb díjazásból (18 ezer dollárból, 6,4 millió forintból).

Ugyanakkor az átlagkeresetek rendkívül eltérők a kontinensen, ezért az Economist kidolgozta az úgynevezett Bradshaw-pontszámot, hogy megtudja, mennyire megfizethető egy átlagos albérlet egy átlagos kereső számára. Minél magasabb a pontszám, annál közelebb vannak az átlagkeresethez az albérletárak, vagyis annál megfizethetőbb egy adott városban egyedül lakást bérelni.

Eszerint Budapest a legkevésbé albérlőbarát város: itt a legnagyobb a különbség az emberek fizetése és az albérletárak között.

Az Economist kiemeli, hogy a tavalyi év nagy részében hazánkban volt a legmagasabb az infláció az EU-ban. Az áremelkedés a lakásárakat sem kímélte: 2023-ban a fővárosi albérletek átlagosan 19 százalékkal drágultak.

Szintén megdrágult a lakhatás Lisszabonban, ahol a gazdasági lap szerint a digitális nomádok érkezése hajtotta fel az árakat, míg a leginkább pénztárcabarát albérletpiacokat Németországban kell keresni. A legmagasabb Bradshaw-pontszámot Bonn érte el.

(24)