Mi hiányzott ma a már megszokott magyarverések, -késelések stb. mellé? Egy jó kis állami- (adófizetői) pénzlenyúlás, természetesen, amiben a cigók szintúgy igencsak járatosak (legutolsó, kapcsolódó, hasonló esetről beszámoló cikk ITT).
Kezdjük a puszta számokkal. Kétszázmillió forint, másfél év alatt, tizenöt kiképzett újságíró. Ez fejenként és szemeszterenként 200000 / 3 / 15 = 4,4 millió. Lényegesen (kb. háromszor!) több, mint a legdrágább orvosi egyetem, a SOTE, legdrágább szaka, a fogászképzés, és „csak” a fele a létező legeslegdrágább képzésnek, az utasszállító repülőgép-pilótáknak. Mi kerülhet ezen ennyibe, különösen, ha azt vesszük számításba, hogy az újságíróképzés (szemben az orvosképzéssel) nem igényel egyszer használatos, az oktatás után „eldobandó” anyagigénnyel?
Ha meg valaki arra célozna, hogy igenám, de a 200 millióból kellett videókamerá(ka?)t vásárolni, hadd világosítsuk fel: egy közép/felsőkategóriás, a kategórián belül kitűnő képminőségű amatőr Full HD-s kamera (pl. a CNet által is első helyen ajánlott Canon Legria (Vixia) HF G10 az argep.hu szerint 350-400e Ft. Félprofiban ugyanez (Full HD) maximum másfél millió. Azt meg ne mondja senki, hogy 4k-s, kizárólag moziban vetítendő, technikailag igen igényes, a Full HD-hez képest is igen nagy felbontású (4,096*2,304) filmekhez való mozikamerát vettek (pl. a profi filmesek körében közkedvelt Red One-t), ami a legolcsóbb kiszerelésben is 10e dollárnál (kétmillió Ft-nál) kezdődik, de teljes kiszerelésben sem megy 50-60e dollár (kb. tíz-tizenkétmillió Ft) fölé. A világítást, videoállványokat, utómunkára szolgáló számítógépet, videvágó programokat (pl. Final Cut Pro) hasonlókat is simán meg lehet oldani összesen(!) kétmillió alatt. Tehát ha akár öt ilyen kamerát is vettek, akkor sem vagyunk még az elköltött ár negyedénél sem...
Ne, ne fáradjanak a Kedves Olvasók: ez is a megszokott cigány lenyúlás része. Valahogy mindig minimum a tízszeresét sikerül legombolniuk rólunk, mint amennyibe az oktatás (ill. jelen esetben a technikai felszerelés) kerül.
Na, és mi lett a 200 millió elpazarlásának végeredménye? Pár cigány, aki most a lenyúlt, elsikkasztott pénzből kacsalábon forgó várat, luxuskocsit vehet. Meg, idézzük az alábbi cikket, „Oláh Ibolya énekesnőről, ifj. Suki András zongoraművészről, Rafa-Gyovai Tibor ifjúságpolitikai szakemberről, Nótár Ilona szülészről, újságíróról és Lakatos Krisztián ökölvívóról” szóló, egyenként 25 perces film. Na, már ez a „sikeres cigány”-névsor is megér egy misét... a tolvaj, magyargyűlölő, ideggyenge Oláh Ibolya? Az a még helyesen írni sem képes, ámde magát újságírónak képzelő Nótár Ilona, akinek az a legfőbb elfoglaltsága, hogy a rajvédő Népszabadság segedelmével nácizza, rászístázza a (fehér) orvos feletteseit, ill. toleranciatréningeket tart az orvosoknak, hogy „megtanítsa” őket, el kell viselni a cigók randalírozását a kórházakban. (Ahelyett, hogy bevezetnénk az erdélyi, mindennemű kórházi rendzavarást simán 10-12 év börtönnel is büntető modellt – igen, mindenhol máshol sokkal normálisabban bánnak ezzel a viselkedni nem képes, ember alatti söpredékkel. „Odaát” azonnal lecsukják az orvosverő, törő-zúzó cigányt; itt meg arra kényszerítik az orvosokat, hogy fogadják, nézzek el a viselkedésüket. Aztán csodálkozik a kormány, hogy az orvosok, védőnők stb. menekülnek a cigányfertőzött környékekről...) Csak ilyen „tehetségeket”, „példaképeket” voltak képesek találni a több százezres cigányságból? Tényleg nincs jobb? Ez őket minősíti...
Csak egyet tudunk mondani: Gratulálunk! Kilátszik a seggünk a gatyából, kórházakat, iskolákat szüntetünk meg, de azért a cigók eszméletlen lopásait támogatjuk...
A teljes, az esetről beszámoló cikk:
Romák tanultak újságírónak
Filmek készültek antidiszkriminációs programok keretében
Sikeresnek értékelték szervezői kedden Pécsen azt a két antidiszkriminációs programot, amely keretében tizenöt roma fiatal vehetett részt újságíróképzésben, és dokumentumfilmek készültek az egész társadalom elé példaként állítható cigány származású tehetségekről.
Kaiser László, a projektgazda Dél-dunántúli Regionális Forrásközpont Szolgáltató Nonprofit Kft. cégvezetője a programok záróeseményén azt mondta: a roma fiatalok oktatásával és munkába állásukkal, valamint a filmek forgatásával olyan kihívásokra, problémákra sikerült ráirányítani a figyelmet, amelyekkel mindenkinek szembe kell néznie.
Kitért rá, hogy a Rólunk van szó című projektnek köszönhetően tizenöt érettségizett roma fiatal iratkozhatott be újságíróképzésre. Közülük tizenketten eredményes vizsgát tettek, öten egy országos kereskedelmi televízió hírszerkesztőségében, egy társuk pedig egy portálnál helyezkedett el. Munkájuk segíthet a romákkal kapcsolatos szemlélet, gondolkodásmód megváltoztatásában.
Szólt arról, hogy az Engedj közelebb program eredménye egy rádiós és egy televíziós szpot, valamint tehetséges és sikeres roma fiatalokat bemutató öt, egyenként huszonöt perces dokumentumfilm, melyeket országos és regionális adásokban főműsoridőben láthat, hallhat a nagyközönség.
A Vas Zoltán Iván rendezésében készült filmek Oláh Ibolya énekesnőről, ifj. Suki András zongoraművészről, Rafa-Gyovai Tibor ifjúságpolitikai szakemberről, Nótár Ilona szülészről, újságíróról és Lakatos Krisztián ökölvívóról szólnak, akiknek szorgalma, kitartása példaként állítható nemcsak a romák, hanem az egész társadalom elé. A filmek üzenete, hogy a siker elérhető, ha keményen tanulnak és dolgoznak érte.
A pécsi székhelyű forrásközpont és konzorciumi partnerei a két programot az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával kétszázmillió forintból másfél év alatt valósította meg. A cél a diszkriminációval fenyegetett közösségek társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedésének segítése, az előítéletek mérséklése, a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi befogadásának növelése volt.
mti
Kezdjük a puszta számokkal. Kétszázmillió forint, másfél év alatt, tizenöt kiképzett újságíró. Ez fejenként és szemeszterenként 200000 / 3 / 15 = 4,4 millió. Lényegesen (kb. háromszor!) több, mint a legdrágább orvosi egyetem, a SOTE, legdrágább szaka, a fogászképzés, és „csak” a fele a létező legeslegdrágább képzésnek, az utasszállító repülőgép-pilótáknak. Mi kerülhet ezen ennyibe, különösen, ha azt vesszük számításba, hogy az újságíróképzés (szemben az orvosképzéssel) nem igényel egyszer használatos, az oktatás után „eldobandó” anyagigénnyel?
Ha meg valaki arra célozna, hogy igenám, de a 200 millióból kellett videókamerá(ka?)t vásárolni, hadd világosítsuk fel: egy közép/felsőkategóriás, a kategórián belül kitűnő képminőségű amatőr Full HD-s kamera (pl. a CNet által is első helyen ajánlott Canon Legria (Vixia) HF G10 az argep.hu szerint 350-400e Ft. Félprofiban ugyanez (Full HD) maximum másfél millió. Azt meg ne mondja senki, hogy 4k-s, kizárólag moziban vetítendő, technikailag igen igényes, a Full HD-hez képest is igen nagy felbontású (4,096*2,304) filmekhez való mozikamerát vettek (pl. a profi filmesek körében közkedvelt Red One-t), ami a legolcsóbb kiszerelésben is 10e dollárnál (kétmillió Ft-nál) kezdődik, de teljes kiszerelésben sem megy 50-60e dollár (kb. tíz-tizenkétmillió Ft) fölé. A világítást, videoállványokat, utómunkára szolgáló számítógépet, videvágó programokat (pl. Final Cut Pro) hasonlókat is simán meg lehet oldani összesen(!) kétmillió alatt. Tehát ha akár öt ilyen kamerát is vettek, akkor sem vagyunk még az elköltött ár negyedénél sem...
Ne, ne fáradjanak a Kedves Olvasók: ez is a megszokott cigány lenyúlás része. Valahogy mindig minimum a tízszeresét sikerül legombolniuk rólunk, mint amennyibe az oktatás (ill. jelen esetben a technikai felszerelés) kerül.
Na, és mi lett a 200 millió elpazarlásának végeredménye? Pár cigány, aki most a lenyúlt, elsikkasztott pénzből kacsalábon forgó várat, luxuskocsit vehet. Meg, idézzük az alábbi cikket, „Oláh Ibolya énekesnőről, ifj. Suki András zongoraművészről, Rafa-Gyovai Tibor ifjúságpolitikai szakemberről, Nótár Ilona szülészről, újságíróról és Lakatos Krisztián ökölvívóról” szóló, egyenként 25 perces film. Na, már ez a „sikeres cigány”-névsor is megér egy misét... a tolvaj, magyargyűlölő, ideggyenge Oláh Ibolya? Az a még helyesen írni sem képes, ámde magát újságírónak képzelő Nótár Ilona, akinek az a legfőbb elfoglaltsága, hogy a rajvédő Népszabadság segedelmével nácizza, rászístázza a (fehér) orvos feletteseit, ill. toleranciatréningeket tart az orvosoknak, hogy „megtanítsa” őket, el kell viselni a cigók randalírozását a kórházakban. (Ahelyett, hogy bevezetnénk az erdélyi, mindennemű kórházi rendzavarást simán 10-12 év börtönnel is büntető modellt – igen, mindenhol máshol sokkal normálisabban bánnak ezzel a viselkedni nem képes, ember alatti söpredékkel. „Odaát” azonnal lecsukják az orvosverő, törő-zúzó cigányt; itt meg arra kényszerítik az orvosokat, hogy fogadják, nézzek el a viselkedésüket. Aztán csodálkozik a kormány, hogy az orvosok, védőnők stb. menekülnek a cigányfertőzött környékekről...) Csak ilyen „tehetségeket”, „példaképeket” voltak képesek találni a több százezres cigányságból? Tényleg nincs jobb? Ez őket minősíti...
Csak egyet tudunk mondani: Gratulálunk! Kilátszik a seggünk a gatyából, kórházakat, iskolákat szüntetünk meg, de azért a cigók eszméletlen lopásait támogatjuk...
A teljes, az esetről beszámoló cikk:
Romák tanultak újságírónak
Filmek készültek antidiszkriminációs programok keretében
Sikeresnek értékelték szervezői kedden Pécsen azt a két antidiszkriminációs programot, amely keretében tizenöt roma fiatal vehetett részt újságíróképzésben, és dokumentumfilmek készültek az egész társadalom elé példaként állítható cigány származású tehetségekről.
Kaiser László, a projektgazda Dél-dunántúli Regionális Forrásközpont Szolgáltató Nonprofit Kft. cégvezetője a programok záróeseményén azt mondta: a roma fiatalok oktatásával és munkába állásukkal, valamint a filmek forgatásával olyan kihívásokra, problémákra sikerült ráirányítani a figyelmet, amelyekkel mindenkinek szembe kell néznie.
Kitért rá, hogy a Rólunk van szó című projektnek köszönhetően tizenöt érettségizett roma fiatal iratkozhatott be újságíróképzésre. Közülük tizenketten eredményes vizsgát tettek, öten egy országos kereskedelmi televízió hírszerkesztőségében, egy társuk pedig egy portálnál helyezkedett el. Munkájuk segíthet a romákkal kapcsolatos szemlélet, gondolkodásmód megváltoztatásában.
Szólt arról, hogy az Engedj közelebb program eredménye egy rádiós és egy televíziós szpot, valamint tehetséges és sikeres roma fiatalokat bemutató öt, egyenként huszonöt perces dokumentumfilm, melyeket országos és regionális adásokban főműsoridőben láthat, hallhat a nagyközönség.
A Vas Zoltán Iván rendezésében készült filmek Oláh Ibolya énekesnőről, ifj. Suki András zongoraművészről, Rafa-Gyovai Tibor ifjúságpolitikai szakemberről, Nótár Ilona szülészről, újságíróról és Lakatos Krisztián ökölvívóról szólnak, akiknek szorgalma, kitartása példaként állítható nemcsak a romák, hanem az egész társadalom elé. A filmek üzenete, hogy a siker elérhető, ha keményen tanulnak és dolgoznak érte.
A pécsi székhelyű forrásközpont és konzorciumi partnerei a két programot az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával kétszázmillió forintból másfél év alatt valósította meg. A cél a diszkriminációval fenyegetett közösségek társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedésének segítése, az előítéletek mérséklése, a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi befogadásának növelése volt.
mti
