Nagyanyáink is tömték a libát, akkor nem volt probléma. Most, hogy egyes uniós tagországok védelmezik a saját nemzeti termékeiket, egyből baj van.

Talán jó lenne megvizsgálniuk, a franciák hogyan állítják elő saját szükségletükre szánt csemegéjüket.

Feltételezem, hasonló módon, mint itthon. Mivel az EU-s állatvédelmi szabályok itthon is hatályosak, a libatömés más technológiával történik, mint eddig.

Bravó! A konkurens termékelőállító elérte célját, nem versenytárs a magyar libamáj. Remélem, az akciójuk támogatására kapott összeget felhasználják a fehércápák uszonyából készült termékek bojkottálására, a bálnák védelmére, melyeket japán halászok kutatási célokra mészárolnak le, vagy a fókabébiket bunkósbottal agyonverő „vadászok” elleni kampányukra.

Egyébként, ha komolyan és meggyőződésből állatvédők, akkor szerény kis hazánkban a nem haszonállatok számának csökkentése érdekében szervezzenek ivartalanítási kampányt, támogassanak menhelyeket, az élő környezet megóvása érdekében figyelőszolgálatot az illegális fakitermelők ellen, mert ezek a vadon élő állatok életterét is veszélyeztetik.

Valamit hozzáfűznék a tárgyban lévő olvasói levélhez. Csak annyit értek el Mancsék, hogy földrajzilag áthelyeződik az úgynevezett állatkínzás.

Mivel magát a terméket nem tiltották be az EU-ban, és a magyarok EU-s piaci részesedését valószínűleg kereslet generálta, termékhiány lép fel előbb-utóbb, amit a védett francia gazdák szépen pótolnak.

Ez lesz - az energiamegmaradás analógiájára vetítve - a "kínzott" libaszám megmaradásának törvénye. Az itthoni kapacitás csökken vagy megszűnik, a francia nő.

Tehát vagy betiltanak valamit teljesen, vagy sehogy. Csakúgy, mint a bikaviadalt, vagy a rákforrázást stb...

Lehet, hogy például Oroszország nem lenne ennyire finnyás felvásárló?...