Elsőként megkérném Önt, kedves olvasó, hogy emlékezzen vissza arra, hogy mostanában miket hallott a híradásokban. Ha nem kíséri figyelemmel a világban zajló eseményeket, tegye meg most! Ezt halljuk manapság:

-Lázadás Szíriában
-Lázadás Líbiában
-Lázadás Egyiptomban (megint)
-Bankár-ellenes megmozdulások USA-szerte, főleg New Yorkban
-Bankár-ellenes megmozdulások Londonban
-Előrehozott választás Spanyolországban
-Államcsődközeli helyzet Görögországban
-Államcsődközeli helyzet Olaszországban
-Szakértői kormány Olaszországban (amit egy bankár vezet)
-Válságkezelő kormány Görögországban
-Választási csalások elleni tüntetések Oroszországban
-Iráni helyzet eldurvulása, (valószínűleg) küszöbön az újabb háború
-Az USA államadóssága átlépte a 15.000 milliárd (azaz 15.000.000.000.000) dollárt
-Magyarországon is egyre növekszik az államadósság (annak ellenére, hogy a kormányunk pár hónapja százmilliárdokat fizetett vissza)
-Újabb IMF-hitel áll küszöbön (ami a kormány szerint csak biztosíték, de a nagy pénzügyi "szabadságharcukat" követően azért mégis furcsa)
-A magyar devizahitelesek helyzete változatlanul siralmas
-Az üzemanyagárak az egekbe szöktek
-Újabb megszorítások várhatók stb.

Röviden ennyi. Csupa jó hír és a sort még sokáig folytathatnám. Közelegni látszik a világforradalom, amit a kommunizmus oly bőszen hirdetett, bár nem olyan formában. A gazdasági világválság felszínre hozta a jelenlegi rablókapitalizmus összes gyengéjét, élhetetlenségét, embertelenségét. A világot látszólag (és valójában is) pénzügyi befektetői csoportok, hitelminősítő-intézetek, nemzetközi szervezetek irányítják, ami már alapjáraton nem sok jót sejtet, de ráadásul nem hogy a szakadéktól távolodnánk általuk, hanem olybá tűnik, hogy egyre közelebb rugdosnak minket a tátongó mélység felé. És nem csak kis hazánkról van szó. Egész Európában ez megy, sőt, a "fejlett" világban majd' mindenhol.

Ezekből a jelekből - ha hajlandók vagyunk feladni eddigi (téves) berögződéseinket - nem nehéz rájönni, hogy a jelenlegi világrend saját súlya alatt recseg-ropog, könnyen össze is dőlhet.

A legnagyobb probléma még csak nem is ez.

A mostani világrenddel két dolog történhet: átalakul és megmarad, vagy elpusztul, és egy újabb jön helyette. Mindkét eshetőség megkíván egy leendő vezetői kört, vagy akár egy vezéregyéniséget. A gond az, hogy sajnos mindkét jövőkép élére ugyanazok a körök akarnak állni, akik a mostani rendszert irányítják. Jó ebből értelemszerűen nem sülhet ki.

Az egyik csoport az eurózóna, sőt, az Európai Unió megmentésén fáradozik, banki elemzők, pénzügyi szakértők és egyéb megmondóemberek szerint sokéves megszorításhullám árán tudja csak az Unió úgy kiheverni a válságot, hogy egyben is maradjon.
A másik oldalon pedig a "foglaljuk el a Wall Streetet", és hasonló mozgalmak vezetői bizonygatják az igazukat, bár - legyünk őszinték - nem nagyon tudni, hogy mit akarnak, nem látjuk az ő világmodelljüket, és itt is liberális körök állnak a háttérben.

Ami e két főbb csoportosulásban közös, azok az "értékeik". Azok az "értékek", melyeket már az unalomig ismételgetnek jelenlegi világrendünk nagyokosai és vezetői, napról-napra, óráról-órára, másodpercről-másodpercre. Demokrácia, emberi jogok, köztársaság, többpártrendszer, integráció, globalizáció, béke, szabadság, szolidaritás, közös piac, verseny, pénzügyi stabilitás, és a listát még sokáig folytathatnám. Olybá tűnik, hogy ezek az imént felsorolt fogalmak lettek az emberiség legnagyobb vívmányai, közös értékei, sőt, céljai! És aki ezen értékek mellett kiáll, annak az oldalán van ma az igazság.

Persze a dolog nem ilyen egyszerű. Kérném a kedves olvasót, hogy idézze fel lelkének legmélyebb, legalapvetőbb, legfontosabb vágyait! Arra akarok kilyukadni, hogy genetikailag emberek vagyunk, nem pedig szavazópolgárok, így legfőbb vágyaink között nem a demokrácia, a globalizáció, vagy a köztársasági államforma fognak szerepelni, hanem többek között a boldogság, a szeretet, a család, és a valódi szabadság. Persze most megvádolhatnak engem demagógiával, meg azzal, hogy ilyen elemi érzésekkel próbálok hatással lenni olvasóimra, de én a demokrácia, a köztársaság, a globalizmus és más ál-értékek harcos hirdetőivel szemben érvelni is szeretnék nézetemet alátámasztandó.

Nemrég egy kis videóba botlottam a Kuruc.infón, melyben Károlyi Mihály és Horthy Miklós történelmi megítéléséről vitázott többek között egy jobbikos és egy LMP-s képviselő. Az amúgy hosszú videó első perceiben, 1:16-tól Dorosz Dávid LMP-s politikus a következőt mondja:
"Én azt gondolom, hogy Károlyi Mihály fontos alakja a történelmünknek, hiszen annak az első magyar köztársaságnak volt a vezetője, amelyik megszüntette azt az arisztokratikus-feudalista rendszert, amiben a gazdag keveseknek sokkal több joga volt, mint a sokan lévő szegényeknek, és azt gondolom, hogy ezt, akárhogy is nézzük, egy nagyon fontos fordulópont volt a magyar történelemben. Sajnálatos módon aztán az őszirózsás forradalom végül is egy vörös terrorba torkollott, de ettől függetlenül az a tény, hogy végre köztársasági alapokra helyeződött Magyarország, és megteremtődött a jogegyenlőség ember és ember között, az egy nagyon fontos lépés, és éppen ezért Károlyi Mihályt ünnepelni lehet."

El is érkeztünk az egyik nagy, korunkra jellemző "értékhez", a köztársasághoz. Ez is egy olyan áldás a magyarság, és a köztársaságban élő más népek számára, ami azért jó, mert csak. Legalább is ezt lehet leszűrni a köztársaságot hirdetők érveléseiből. Dorosz Dávid már nem említi meg Károlyinak azon "érdemeit", mint a hatalom átjátszása a kommunista vademberek kezére, nem említi szerepét a trianoni nemzetgyilkossági kísérletben stb. Ezután a köztársaságot úgy írja le, mint ahol jogegyenlőség van ember és ember között, az előző rendszert pedig, mint "amiben a gazdag keveseknek sokkal több joga volt, mint a sokan lévő szegényeknek".
Magyarország ma köztársaság. Ugye a kedves olvasó is érzi a jogegyenlőséget? Ma ugyanúgy van egy szűk uralkodói réteg, akik csaknem az összes vagyon felett rendelkeznek, szinte mindenhatók, azt tesznek, amit akarnak, gyakorlatilag következmények nélkül, érinthetetlenek, felelősségre nem vonhatók. A köztársaságnak hála "egyenjogúvá emelt" tömegek pedig egyre kiábrándultabbak, egyre szegényebbek, rengetegen veszítik el a megélhetésüket, a fedelet a fejük fölül, sőt, a jövőképet saját hazájukban, szülőföldjükön, a törvényeket viszont betűről-betűre be kell tartaniuk, ez elvárás az államhatalom részéről. Az igazság az, hogy a köztársaság csak egy államforma, egy eszköz a valódi célok, a tömegek boldogságának elérése érdekében. Csak sajnos egy olyan eszköz, ami e célra hasztalan, sőt, épp az ellenkezőjét érjük el vele, ezt történelme során számtalanszor bebizonyította. Sem Károlyi idejében, sem ma nem hoz semmi jót a "szeretett" köztársaság. Ha pedig eszköznek nem jó, akkor cél főleg nem lehet!

A következő a demokrácia, az egyik legtöbbet méltatott vívmány. Sokszor hivatkoznak - persze felszínesen - az ókori görög demokráciákra, nem említvén, hogy ott sem volt ám teljes egyenjogúság, különféle társadalmi csoportok más és más jogokkal bírtak, és a rabszolgák nem is vehettek részt a szavazásokon. Ezzel szemben volt az ekklészia, az 500-ak tanácsa, és más fórumok, ahol a polgárok ténylegesen beleszólhattak a döntésekbe.
A mai, modern-kori demokrácia nagy előrelépése, hogy nincsenek rabszolgák, társadalmi csoportok, akik nem szavazhatnának. Mindenkinek a szavazata 1-et ér, ami nagyon szépen hangzik, de sajnos nem úgy működik, ahogy kéne. A képviseleti demokrácia - valljuk be - egy csődtömeg. Jelenleg négyévente szavazhatunk arra, hogy ki vezesse az országot. És bárhová is tesszük az X-et, mindegyik csak egyre közelebb lök minket a szakadék széle felé. Az átkos kommunizmushoz képest a demokrácia azért jobb, mert most mi mondhatjuk meg, hogy ki sz*rjon a véleményünkre.

De jó! Beleszólhatunk, dönthetünk!
De valóban érezzük, hogy számít a szavazatunk? És ez nem csak nálunk megy így, gondoljunk csak a lisszaboni szerződés írországi esetére! Ott az írek egyértelműen nemmel szavaztak a szerződésre, mire az EU - a demokrácia alapszabályait és állampolgárai véleményét magasról lesajnálva - újraszavaztatta őket, mire az írek beadták a derekukat. Ne higgyük hát azt, hogy demokráciában élünk! A demokrácia egy gyönyörű álom, de emberi világunkban egy szörnyű következményekkel járó illúzió is egyben. Ráadásul jelenleg olyanok is szavazhatnak, akiknek semmilyen végzettségük nincsen, nem látják át a politikai erőviszonyokat, nem ismerik a pártok programjait stb. A demokrácia olyan szinten lehetne elfogadható, hogy például egy település lakói megszavazhassák, hogy épüljön-e szemétégető a közelben, vagy sem, és a különféle társadalmi eredményeket elért, különféle iskolai végzettségű és hasznú emberek szavazatait súlyozottan kéne figyelembe venni, az analfabéták, általános iskolát el nem végzők pedig ne szavazhassanak!

De egy ország vezetését nem szabadna demokratikusan megválasztott vezetőkre bízni. Manapság az emberek sokszor átgondolatlanul, esztelenül szavaznak pártokra, és figyelmen kívül hagyják azt, hogy végül nem pártok, hanem emberek gyakorolják majd a hatalmat. Sok párt pedig a "lejárt", a szavazók által meggyűlölt embereit új arcokra cseréli, ezúton könnyen megszabadulva a népharagtól, sőt, teljesen új pártként mutatják be magukat. (Ezt az MSZP már számtalanszor eljátszotta, de persze nincs ezzel egyedül.) Ezen felül egy rettentően káros döntés miatt senkit nem lehet felelősségre vonni, mert például a parlamentben "demokratikus úton, több politikus egyszerre szavazta meg a döntést". A mostani képviselet demokráciában az országgyűlési képviselők szinte egyáltalán nem kommunikálnak az általuk képviseltekkel, hogy adott esetben mire szavazzanak. A demokrácia tehát jelenlegi formájában a vezetők számára a felelősségre vonás lehetőségének megszűnését és a mindenhatóságot jelenti.

Az emberi jogok ugyancsak előkelő helyen szerepelnek korunk embertelen rendszerének demagógia-listáján. Az, akit a bankok, a média és a politika együttes erővel csőbe, név szerint devizahitelbe húzott, annak nem tartozik emberi jogai közé, hogy fedél lehessen a feje fölött, a hajléktalanoknak nem tartozik az emberi jogai közé az, hogy tényleges segítséget kapjon, vagy a hideg, a szél elől behúzódhasson az aluljáróba, a falusi embernek nem emberi joga a biztonság, a nyugalom, a fosztogató "kokeró-hordák" portyázásaitól nem kell megvédeni őket, az iskolásoknak nem joga, hogy a padba beerőltetett cigányoktól nyugta lehessen tanulás közben, és most csak egy pár "apróságot" említettem.
A zsidónak viszont joga van hozzá, hogy az emberöltőkkel ezelőtti holokauszt miatt a mai napig milliárdokat halászhasson ki az adófizetők, dolgozó emberek pénzéből kárpótlás címén, a cigánybűnözők pedig - mint köztudott - ugyancsak szinte következmények nélkül garázdálkodhatnak. És persze őket is anyagilag támogatják a szorgos, dolgozó magyarok keményen megkeresett pénzéből.

A többpártrendszer a demokrácia szörnyszülötte, amit a tapasztalatok szerint a világ szinte minden részén inkább kétpártrendszernek lehetne nevezni. Jó példa erre az USA, ahol a Demokrata és a Republikánus párton kívül senki másnak sincs halovány esélye sem labdába rúgni, és a módszerváltás óta eltelt időszakban nálunk is csak két párt jöhetett szóba, de számtalan más példát is említhetnék.

Az integráció a következő hazug illúzió. Amikor hazánk sajnálatos módon az EU tagja lett, sokan megkérdezték, hogy miért van az, hogy a mi fejletlenebb mezőgazdaságunk lényegesen kevesebb támogatást kap, mint a fejlett nyugatiak? Hogy akarnak minket úgy integrálni, egy szintre emelni, ha közben alig kapunk támogatást, és a nemzetközi szabályok és törvények alapján fel kell számoljuk szőlőinket, be kell zárni cukorgyárainkat, és úgy kell könyörögnünk Brüsszelnek, hogy méltóztassanak megengedni, hogy mi magunk termelhessünk meg saját fogyasztásra valamit? Hagyjuk...

Ha pedig például a cigányok integrációjáról, és annak hasznáról van szó, arról bővebben itt írtam, ezen a linken.

A béke jelszavát sokszor előszedik, mondván, hogy nem szép dolog az utcán felvonulgatni, garázdálkodni (utalás a 2006-os majdnem-forradalomra), nem szabad masírozgatni a falvak utcáin félelemkeltő módon (az alulról szerveződő önvédelmi mozgalmakra, például a Gárdára gondolnak ilyenkor) stb. Budaházy Györgynek volt egy remek mondása, ami így hangzik:
"Bármi áron nem kellhet a magyar nemzetnek a békesség, viszont bármi áron kellhet az igazság és a szabadság, és csak ez után jön, mert csak ez után jöhet a béke, amikor végre már egyszer mi diktáljuk a feltételeket."
Az a béke, ami most van, nem béke, mert ugyan nem lőnek le idegen katonák, nem lépünk aknára, nem grasszálnak tankok az utcákon, nincsenek bombázások, viszont bármikor elveszíthetjük megélhetésünket, a fedelet a fejünk fölül, és ismét szóba hoznám a vidéki cigányterrort elszenvedők sorsát. Szerintem ők nem mondanák azt, hogy béke van.

Szabadság és szabadság között hatalmas a különbség! Még annál is nagyobb! Korunk szabadsága abban merül ki, hogy négy évente elmehetünk ikszelni, lehetünk homokosok, drogozhatunk, lehetünk torzneműek (transzvesztiták), a Himnusz közé betűzdelhetünk - pusztán művészi meggondolásból - néhány b*zmeget stb. Úgy akarunk szabadok lenni, hogy a politika is állandóan azzal magyarázkodik, hogy jelenleg azért ilyen rossz a helyzet, mert a külföldi pénzpiacok így, meg az államadósság úgy, és hasonlók. Egyértelműen persze soha nem mondják majd ki, de ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Magyarország majd' mindenben másoktól függ. Egy olyan országban, amely maga sem szabad, hogy élhetnének szabad emberek? Megmondom, sehogy!

A szabadság a nemzeti oldal értelmezése szerint nem a szabadosságot, tehát a féktelenséget, a pazarlást, a meggondolatlanságot és önpusztítást jelenti, hanem azt, hogy mind személyes, mind nemzeti szinten szabadok lehessünk, saját iparral, mezőgazdasággal, pénzügyekkel, törvényalkotással, és kultúrával rendelkezhessünk anélkül, hogy egy távoli, minket egyáltalán nem ismerő, idegen állam döntsön a jövőnkről, a sorsunkról.
A közös piac, a verseny és a globalizáció azok a fogalmak, amikkel elfogadtatták a magyarsággal, hogy lerombolták iparunkat, mezőgazdaságunk sincs éppen jó állapotban, és a magyar cégeknek szinte semmi súlya nincsen, a milliárdos pályázatokon magyar cég szinte soha nem nyer stb. Már régebben is írtam erről, hogy ezeket a fogalmakat és a mögöttük álló jelenségeket úgy állítja be a média, mint magától értetődő dolgokat, mint ami olyan, mint a gravitáció, vagy mint egy isteni parancsolat. Magyarul "tudjuk, hogy szenvedsz, de ez van, nyugodj bele!"

Végül a pénzügyi stabilitás pedig úgy nyer értelmet, hogy gyakorlatilag a világ összes állama fuldoklik az adósságban, további megszorítások következnek világszerte, de főként Európában. Utóbbi esetben bármire készek az EU vezetői annak érdekében, hogy az euró, mint közös valuta, és maga ez az összetákolt államszövetség túlélje a válságot. Ismét kérdem, megéri? Előre lehet tudni, hogy megint jön nálunk "egy pár nehéz év, ami után majd könnyebb lesz". Mint már húsz éve mindig.

A fenti fogalmakat mind a nemzeti oldalnak, mind a társadalom egészének le kell cserélnie! Nem látom ugyanis értelmét a "valódi demokráciáért" harcolni, ha az egyszerűen logikusan működésképtelen, vagy kivitelezhetetlen. Ne hagyjuk vérünket ontani az egyértelműen primitívebb emberfajták által csak azért, mert "integrálni kell őket"! Ne tűrjük, hogy mind a nemzetközi porondon, mind személyes életünkben állandóan 1000%-on kell teljesítenünk a puszta életben maradásért, mondván, hogy "verseny van"! Ne nézzük ölbe tett kézzel, hogy egyre kevesebb a munkahely, a magyar termék, mondván, hogy "közös piac, globalizáció van"! Ne várakozzunk tétlenül, miközben fosztogató népcsoportok, bűnbandák fosztanak meg jövőnktől, nyugalmunktól, és ha fel merjük emelni ez ellen szavunkat, akkor mindjárt terrorizmust, gyűlöletkeltést és rasszizmust kiáltanak!

A remélhetőleg hamarosan bekövetkező óriási, világméretű változásokat követően tudatosan kell harcolnunk a valós értékekért, és nem szabad, hogy szép szavakkal, előttünk a mézesmadzagot elhúzva olyan hamis értékek harcosává tegyenek minket, melyekkel ismét hasonlóan rossz helyzetbe kerülhetünk mindannyian!