Mint írja, a csernátoni Haszmann Pál Múzeumot készült húsz brassói noua dreaptás társával együtt "meglátogatni" vasárnap reggel, a székelyek menetelésének napján. Útjukat azonban "székelyeknek mondott személyek szeparatista menetelése" keresztezte. Ám még mielőtt székelyekkel találkoztak volna, a rendőrök megállították autóikat a Brassó megyei Szászhermánynál. Elkérték az irataikat, majd bekísérték őket a helyi őrsre. Radoiu beszámolója szerint rendőrök másfél órát győzködték őket arról, hogy "személyes biztonságuk érdekében" forduljanak vissza, hagyjanak fel "a múzeumlátogatással". Végül rendőri kísérettel eljutottak Kovászna megye határáig. Háromszék területére azonban a rendőrök – szintén a biztonságukat féltve – csak kettejüket engedték be: Radoiuit és az Új Jobboldal Kovászna megyei szervezetének elnökét.

"Apokaliptikus kép fogadott, idegennek éreztem magam a saját hazámban: mindenütt Nagy-Magyarországot ábrázoló lobogókat és székely zászlókat láttam. A mellettünk elsiető moldovai rendszámú autók utasai riadtan figyelték az irredentizmusnak ezt a megnyilvánulását" – olvasható a beszámolóban.

A két takony Kézdivásárhelyig jutott el. Sétáltak egyet a városban, többször skandálták, hogy "Hargita és Kovászna megye román föld!", majd visszaültek az autóba, és hazahajtottak. Radoiu írásában keserűen állapította meg, hogy a televíziók félretájékoztatták a nézőket: a székely menetelésen még tízezren sem voltak, és "szó sem volt" élőláncról.

"Rossz szájízt hagyott bennem, hogy népemet hidegen hagyják a Románia szétdarabolására irányuló akciók. Vajon miért nem vonultunk utcára országunkért? Mikor ébredünk végre fel" – zárja beszámolóját a zászlógyalázó.

(Maszol nyomán)

Az igazsághoz még annyi hozzátartozik, hogy az ND (Noua Dreapa) tagjai (8 fő hat zászlóval) tényleg eljutottak Kézdivásárhely főterére, ahol - a sors iróniája - a Jobbik Gábor Áron szobránál tartózkodó tagjaiba botlottak.

A rendezvényen nem bontottuk ki a pártzászlókat (a rendezők kérésének megfelelően), de meg akartuk örökíteni a pillanatot, hogy mi is részt vettünk a megmozduláson. Ezért a menetelés végén a teljes küldöttség - az erdélyi jobbikosokkal együtt - visszatért a város központjába közös fotó elkészítésére, pártjelképekkel együtt.

Eddig minden rendben ment. A fotó elkészült, Vona Gábor interjút adott, majd az indulásig mindenki mehetett dolgára - sétálhatott, ebédelhetett stb.

A fotózás végén vettem észre egy kisbuszt, amint csendőrök ugrálnak ki belőle és indulnak felénk. Odamentem, köszöntem, majd kérdésemre elmondták, hogy egy be nem jelentett tüntetéshez hívták őket. Tájékoztattam vezetőjüket a helyzet felől (fotózás, interjú, magyarországi küldöttség), ez után láthatóan megkönnyebbülten szálltak vissza a kisbuszba, és távoztak.

Nagyjából egy órával később szólt egyik bajtársunk, hogy megjelentek a téren a csendőrök, és "balhé van". Otthagyva az ebédet és a pártelnököt, odasiettem. Ugyanazzal a csendőrrel találkoztam, aki elmondta, hogy pár román érkezett "balhémaggal magukban", ki akarták szorítani nyolcan a százfős jobbikos társaságot a térről, de gyorsan meggyőzték őket, hogy semmi keresnivalójuk itt. Betuszkolták őket saját járműveikbe, és szép szóval hazazavarták őket.

Megható pillanat volt, hogy a románok megjelenése után pár perccel megjelentek a helyi HVIM szervezet tagjai is, a jobbikosok segítségére sietve.

Ez esetben (furcsa mód) a román csendőrség jelen lévő tagjai felnőttek a feladathoz, és korrekt módon jártak el. Vezetőjük felajánlotta, hogy elkísérnek minket a sportcsarnokig, ahol a buszok parkoltak, a további esetleges kellemetlenségek elkerülése végett. Ezt a küldöttség nevében visszautasítottam, de megköszöntem, hogy az útvonal kereszteződéseiben segíteni fogják a csoport áthaladását. Búcsúzóul a csendőrparancsnok elismerően nyilatkozott a jobbikosok viselkedéséről, hogy nem ültek fel pár semmirekellő provokációjának, és jó utat kívánt.

Nem akarom a román csendőrséget védeni, de tanúi lehettünk egy olyan pillanatnak, amikor azt tették, amit tenniük kellett. A történtek után a csoportból sokan azon a véleményen voltak, hogy itthon valószínűleg fordítva történt volna.

Az úton készült egy vicces fotó is: