„S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...”
~Wass Albert~
A Kárpátok magas bércei mögött ismét büszkén nyugodott le a nap. Egy maroknyi ember újra bizonyságot tett arról, hogy őseinek, hőseinknek munkássága és emléke szívükben örökké élni fog. Valamint követendő példát állítanak tetteikkel a felnövekedő nemzedék számára.
Egy éve a sepsiszentgyörgyi református vártemplom kértjében, a sírkövek fölött magasodó domboldalon egy fenyőfa és egy emléktábla foglalta el helyét, melyeket Wass Albert halálának 17. évfordulója alkalmából helyezett oda a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom helyi szervezete.
Zoom
Az idén ismét összegyűltek páran a fa körül, Wass Albert életére és munkásságára emlékezve, köztük az Új Magyar Gárda Mozgalom (ÚMGM) Székely Szakaszának képviselete is. A rövid megemlékezésen a felszólalók és szavalók között egy tündéri kislány angyalhangján mondta el az író egyik versét. Ezzel bizonyítva azt, hogy a szülei jó példával jártak előtte, és megtanították őseinek, hőseinknek tiszteletére.
Zoom
Zoom
Az esemény végéhez közeledve az író iránti tisztelet jelképei is a helyükre kerültek. Bajtársaink is, tiszteletüket téve az íróóriás előtt, koszorút helyeztek el az emléktábla mellett.
A megemlékezés záró mozzanata, a magyar és a székely himnusz eléneklése után síri csendben távozott el a maroknyi megemlékező a sepsiszentgyörgyi református vártemplom temetőkertjéből.
Szabó Ágnes
Sepsiszentgyörgy
(A Wass Albert-megemlékezést idén is a sepsiszentgyörgyi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezte meg teljes egészében.)