Függelékünkben a Népszabadság mai (szombati, azaz legnagyobb példányszámban fogyó) számának Nagy N. Péter által írt vezércikke (!).
Az írás szépen illeszkedik az Ónody-Molnár Dóra, Hell István, Tóth Ákos, Révész Sándor és a többi fajvédő által fémjelzett, ultraliberális vonalba. Sajnáltatja az elítélt házaspár cigány gyerekét, egyenesen azt hazudva, hogy "sosem láthatja már [a szüleit] szabadon". "Kár", hogy az anya 15, az apa meg minimálisan 30 évet kapott (és ez nem kizárt, hogy "jó magaviseletük" miatt esetleg rövidebb is lesz), ami azért még jócskán belefér abba, hogy még életükben szabaduljanak. Arról nem is szólva, hogy Kitti kéthetente találkozhat szüleivel. Az igaz, hogy csak pár órára, de nem a büntetésvégrehajtási intézményben. Ez ugyanis az ő "jogait" sértené; helyette például egy gyermekjóléti szolgálat területén, ahová ingyen és bérmentve hozzák-visszik a szülőket és a gyereket. Mindez törvényben foglalt jog. Hogy Nagy N., ill. a lapszerkesztők úgy általában minderről nem tud? Az csak őket, az ő felkészültségüket "minősíti". Arra, persze, nem is merünk gondolni, hogy nagyonis ismerik a hatályos törvényeket, csak épp "elfelejtik" megemlíteni őket.
A cikk szemérmesen elhallgatja, hogy az életfogytot kapó apa eddig már tizenhétszer volt büntetve. Emiatt azt sem kérdezi meg, hogy vajon kinél van jobb helyen Kitti: egy visszaeső bűnöző, analfabéta, félállati "kultúrájú" párnál vagy máshol. A gyerek jövője szempontjából még egy gyerekotthon is jobb lenne neki, mint az ilyen "szülők" - mert milyen szocializációra számíthat bárki is, aki olyan családban nő föl, ahol a szülők, finoman szólva, nem törvénytisztelőek? A fehér, az oktatás és a munka elsőrendűségét biztosító kultúra szerint fogják nevelni? Van egy tippünk... (Megjegyzés: ha jól tudjuk, Kittit nem vették állami gondozásba; rokonoknál van.)
Mégvalami szegín Kittikéről. Jól tudjuk, az általa okozott "baleset" (kirohant az úttestre; még az is feltételezhető, hogy nem véletlenül tette mindezt, hanem például szórakozni akart az autóssal, hogy hirtelen megállásra kényszerítse) után felpattant, és beszaladt a házukba. Látnia-hallania kellett, hogy mi történik odakint, hogy mit üvöltözik a cigányhorda, miért "vonja felelősségre" Szögit. Nem ment ki, nem mondta nekik, hogy "Hagyjátok abba, kutya bajom, itt vagyok!" Azaz: Kittike is vastagon érintett abban, hogy idáig fajultak az események. És még ezek után kéne sajnálnunk szegínkét?!
Arra sem tér ki a fajvédő író, hogy ha már azon kesereg, hogy szegínkittike nem lehet állandóan a szüleivel, vajon Szögi Lajos lányai mikor lehetnek az apjukkal? Igen, a temetőben. A sírjánál.
Pofátlanság az ítéletet összehasonlítani a Simon Tibi-esettel (amivel kapcsolatban, finoman szólva, sok a fehér folt). A kaposvári gimnazisták ítéletét sem érdemes referenciaként felhozni, és amiatt követelni enyhébb büntetést: egyrészt, büntetlen előéletűek, míg az apa, ugyebár, többszörös visszaeső; másrészt, tinédzserek még. Azt pedig jól tudjuk a 18 év alattiak kapcsán, hogy nekik automatikusan kisebb büntetés dukál, mint a felnőtteknek: elégszer hallhattuk mindezt az életveszélyes késelésért kiszabott gyakorlatilag felmentő ítélet balliberális mentegetése során.
"Már nincs kihez fellebbezni"- zárul az írás. Míg a fajvédők szerint ez bizonyára magyarázható azzal, hogy ez "csak" arra vonatkozik, hogy "szegínkittike nem láthatja a szüleit, brühühü...", azért nem nehéz észrevenni a mögöttes jelentést: azt sugallja szerzőkénk, hogy végleges az ítélet. Nem, barátocskám, ez még csak az elsőfok volt, ami után minimum két jogorvoslati lehetőségetek van még (és akkor még Stassbourgról nem is beszéltünk).
Még egy gondolat, amin érdemes elgondolkodni: mit is mond ez az írás? Azt, hogy példátlanul gonosz az ítélet, hogy legjobb az lett volna, ha szabadon engedik szegínromákokat. Ezt hogy lehet értelmezni? A jogszolgáltatás, és ezen keresztül a jogállam megtámadásaként. Pont a Népszabadság járatja le az államgépezetet, és uszít ellene? Nem rossz. Vajon mikor kilincsel majd a ballib kormány a lap betiltásáért? Ha már bennünket ugyanők - a Zsidesszel megspékelve - minden erővel be próbálnak tiltani, el próbálnak lehetetleníteni... (Megjegyzés: nekünk sem igazán tetszik az ítélet. Kezdve azzal, hogy a helyszínen levő összes cigányt le kellett volna sittelni: nem csupán azért, mert minimum "pszichikai bűnsegédek" voltak: azért is, mert nem próbálták megakadályozni a lincselést. És, természetesen, folytatva azzal, hogy az "aktívak" mindegyikének automatikusan kiosztottuk volna az életfogytot, a "passzív" pszichikai bűnsegédek részére meg min. 5-10 évet.)
Végezetül a lényeg, ami "természetesen" nem olvasható az anyagban: Kitti sorsa nem a bírónak, vagy a szigorú bírói ítéletnek köszönhető, hanem a szülei által elkövetett gyilkosságnak, amit csak súlyosbított az a tény, hogy, amennyiben rájött, hogy "miatta" folyik a lincselés, nem ment ki a házból, és nem mutatta meg magát. Ennyi. Pont.
Megjegyzés: nem csupán a Néphazugság írt ilyen mocskot. A zsIndex sem maradt el sokban (bár ők ennyire nem csúsztattak és hazudtak; "csak" a "szélsőjobb" ellen uszítottak). A Hírszerző díszcigánya, Balogh Artúr amiatt nyafizik legújabb cikkében (ITT van), hogy, idézzük, "125 év börtön a cigányoknak! Cigány Holocaustét [sic!] akkor mennyi járna?". Hát kedves Artúrom! Hadd idézzük a Népszabadságot Lovas István remekbeszabott Véralgebrájának szerkesztői kommentárja kapcsán: "[a holocaust] itt volt és most, nem ott és akkor [az örmény stb. népirtás]". Ugye, elsüthetjük most ugyanezt: "Olaszliszka itt volt és most, míg a[z állítólagos] holocaust több generációval előbb"? Arról nem is szólva, hogy a hollókosztért már rengeteg kárpótlást kaptatok, amelynek jó részét le is nyúltátok. Végül némi számadatok: ITT van Karsai László tanulmánya. Idézzük: "A magyarországi cigányüldözések (...) kb. 5.000-10.000 embert érinthettek. A cigány áldozatok számát kb. 1.000 (egyezer) főre becsülhetjük." Mondd csak, akkoriban hány tízezres volt a magyarországi cigányság? Azaz: annak hány százaléka volt (állítólag) érintett? Na ugye...
Kuruc.info - A.S.
Függelék: az eredeti cikk:
Olaszliszka: Nincs kihez fellebbezni
Iszonyat nagy terhet visel minden bíró. Számot kell vetnie adott esetben a néhány négyzetméteren percek alatt pusztító tragédiával, ugyanakkor a világállapotokkal is, amelyekre hatni akar, hatnia kell az ítélettel, ami azonban mégis csak visszatér a földre: egy, legfeljebb néhány embert sújt vagy ment.
Ha pedig ennek a bírónak történetesen az olaszliszkai lincselés ügyében kell döntenie, nem kerülheti el, hogy szembenézzen például azzal a nem is oly régi perrel, amelyben a Simon Tibor volt válogatott futballistát egy elegáns budapesti üzletközpontban agyonverő tettesek éppen annyi büntetést kaptak, amennyit addig már előzetesben töltöttek.
Mehettek haza. Több év volt az is, persze, ami után elengedték őket.
Nem maradhat hatás nélkül ilyenkor egy bírára, hogy épp a napokban ítélt el jogerősen egy másik bíróság két gyereket, mert előre kitervelten, bosszúból, kegyetlenül agyonverték egy volt barátjukat - ők ezért 14 évet kaptak, legkorábban 27 éves korukban jöhetnek ki.
Nyilván nehéz korábbi ítéletei is eszébe jutnak ilyenkor a bírónak, például a boldogkőváraljai katolikus pap gyilkosaira, kifosztóira kirótt 14, 13, 10 és 8 évi fegyház.
Micsoda teher lehetett ezek után kiszabni az Olaszliszkán egy vélt baleset miatt eszét vesztett cigánysokaság minden egyes azonosítható tagjára egy büntetést. Egy kemény és indokolható ítéletet. Olyat, amellyel a tiszavasvári tanár gyilkosság után félárván maradt gyerekei mellé került egy másik, az eset óta szinte bujdokló kislány, akit Olaszliszkán autóval elsodortak, akit elütöttek azon az átkozott és gyilkos napon, s akinek a mamája tizenöt évet kapott, az apja pedig életfogytiglant.
Sosem láthatja már szabadon.
Bírónak lenni iszonyat-teher lehet, gyereknek lenni lehetetlen.
Már nincs kihez fellebbezni.
Az írás szépen illeszkedik az Ónody-Molnár Dóra, Hell István, Tóth Ákos, Révész Sándor és a többi fajvédő által fémjelzett, ultraliberális vonalba. Sajnáltatja az elítélt házaspár cigány gyerekét, egyenesen azt hazudva, hogy "sosem láthatja már [a szüleit] szabadon". "Kár", hogy az anya 15, az apa meg minimálisan 30 évet kapott (és ez nem kizárt, hogy "jó magaviseletük" miatt esetleg rövidebb is lesz), ami azért még jócskán belefér abba, hogy még életükben szabaduljanak. Arról nem is szólva, hogy Kitti kéthetente találkozhat szüleivel. Az igaz, hogy csak pár órára, de nem a büntetésvégrehajtási intézményben. Ez ugyanis az ő "jogait" sértené; helyette például egy gyermekjóléti szolgálat területén, ahová ingyen és bérmentve hozzák-visszik a szülőket és a gyereket. Mindez törvényben foglalt jog. Hogy Nagy N., ill. a lapszerkesztők úgy általában minderről nem tud? Az csak őket, az ő felkészültségüket "minősíti". Arra, persze, nem is merünk gondolni, hogy nagyonis ismerik a hatályos törvényeket, csak épp "elfelejtik" megemlíteni őket.
A cikk szemérmesen elhallgatja, hogy az életfogytot kapó apa eddig már tizenhétszer volt büntetve. Emiatt azt sem kérdezi meg, hogy vajon kinél van jobb helyen Kitti: egy visszaeső bűnöző, analfabéta, félállati "kultúrájú" párnál vagy máshol. A gyerek jövője szempontjából még egy gyerekotthon is jobb lenne neki, mint az ilyen "szülők" - mert milyen szocializációra számíthat bárki is, aki olyan családban nő föl, ahol a szülők, finoman szólva, nem törvénytisztelőek? A fehér, az oktatás és a munka elsőrendűségét biztosító kultúra szerint fogják nevelni? Van egy tippünk... (Megjegyzés: ha jól tudjuk, Kittit nem vették állami gondozásba; rokonoknál van.)
Mégvalami szegín Kittikéről. Jól tudjuk, az általa okozott "baleset" (kirohant az úttestre; még az is feltételezhető, hogy nem véletlenül tette mindezt, hanem például szórakozni akart az autóssal, hogy hirtelen megállásra kényszerítse) után felpattant, és beszaladt a házukba. Látnia-hallania kellett, hogy mi történik odakint, hogy mit üvöltözik a cigányhorda, miért "vonja felelősségre" Szögit. Nem ment ki, nem mondta nekik, hogy "Hagyjátok abba, kutya bajom, itt vagyok!" Azaz: Kittike is vastagon érintett abban, hogy idáig fajultak az események. És még ezek után kéne sajnálnunk szegínkét?!
Arra sem tér ki a fajvédő író, hogy ha már azon kesereg, hogy szegínkittike nem lehet állandóan a szüleivel, vajon Szögi Lajos lányai mikor lehetnek az apjukkal? Igen, a temetőben. A sírjánál.
Pofátlanság az ítéletet összehasonlítani a Simon Tibi-esettel (amivel kapcsolatban, finoman szólva, sok a fehér folt). A kaposvári gimnazisták ítéletét sem érdemes referenciaként felhozni, és amiatt követelni enyhébb büntetést: egyrészt, büntetlen előéletűek, míg az apa, ugyebár, többszörös visszaeső; másrészt, tinédzserek még. Azt pedig jól tudjuk a 18 év alattiak kapcsán, hogy nekik automatikusan kisebb büntetés dukál, mint a felnőtteknek: elégszer hallhattuk mindezt az életveszélyes késelésért kiszabott gyakorlatilag felmentő ítélet balliberális mentegetése során.
"Már nincs kihez fellebbezni"- zárul az írás. Míg a fajvédők szerint ez bizonyára magyarázható azzal, hogy ez "csak" arra vonatkozik, hogy "szegínkittike nem láthatja a szüleit, brühühü...", azért nem nehéz észrevenni a mögöttes jelentést: azt sugallja szerzőkénk, hogy végleges az ítélet. Nem, barátocskám, ez még csak az elsőfok volt, ami után minimum két jogorvoslati lehetőségetek van még (és akkor még Stassbourgról nem is beszéltünk).
Még egy gondolat, amin érdemes elgondolkodni: mit is mond ez az írás? Azt, hogy példátlanul gonosz az ítélet, hogy legjobb az lett volna, ha szabadon engedik szegínromákokat. Ezt hogy lehet értelmezni? A jogszolgáltatás, és ezen keresztül a jogállam megtámadásaként. Pont a Népszabadság járatja le az államgépezetet, és uszít ellene? Nem rossz. Vajon mikor kilincsel majd a ballib kormány a lap betiltásáért? Ha már bennünket ugyanők - a Zsidesszel megspékelve - minden erővel be próbálnak tiltani, el próbálnak lehetetleníteni... (Megjegyzés: nekünk sem igazán tetszik az ítélet. Kezdve azzal, hogy a helyszínen levő összes cigányt le kellett volna sittelni: nem csupán azért, mert minimum "pszichikai bűnsegédek" voltak: azért is, mert nem próbálták megakadályozni a lincselést. És, természetesen, folytatva azzal, hogy az "aktívak" mindegyikének automatikusan kiosztottuk volna az életfogytot, a "passzív" pszichikai bűnsegédek részére meg min. 5-10 évet.)
Végezetül a lényeg, ami "természetesen" nem olvasható az anyagban: Kitti sorsa nem a bírónak, vagy a szigorú bírói ítéletnek köszönhető, hanem a szülei által elkövetett gyilkosságnak, amit csak súlyosbított az a tény, hogy, amennyiben rájött, hogy "miatta" folyik a lincselés, nem ment ki a házból, és nem mutatta meg magát. Ennyi. Pont.
Megjegyzés: nem csupán a Néphazugság írt ilyen mocskot. A zsIndex sem maradt el sokban (bár ők ennyire nem csúsztattak és hazudtak; "csak" a "szélsőjobb" ellen uszítottak). A Hírszerző díszcigánya, Balogh Artúr amiatt nyafizik legújabb cikkében (ITT van), hogy, idézzük, "125 év börtön a cigányoknak! Cigány Holocaustét [sic!] akkor mennyi járna?". Hát kedves Artúrom! Hadd idézzük a Népszabadságot Lovas István remekbeszabott Véralgebrájának szerkesztői kommentárja kapcsán: "[a holocaust] itt volt és most, nem ott és akkor [az örmény stb. népirtás]". Ugye, elsüthetjük most ugyanezt: "Olaszliszka itt volt és most, míg a[z állítólagos] holocaust több generációval előbb"? Arról nem is szólva, hogy a hollókosztért már rengeteg kárpótlást kaptatok, amelynek jó részét le is nyúltátok. Végül némi számadatok: ITT van Karsai László tanulmánya. Idézzük: "A magyarországi cigányüldözések (...) kb. 5.000-10.000 embert érinthettek. A cigány áldozatok számát kb. 1.000 (egyezer) főre becsülhetjük." Mondd csak, akkoriban hány tízezres volt a magyarországi cigányság? Azaz: annak hány százaléka volt (állítólag) érintett? Na ugye...
Kuruc.info - A.S.
Függelék: az eredeti cikk:
Olaszliszka: Nincs kihez fellebbezni
Iszonyat nagy terhet visel minden bíró. Számot kell vetnie adott esetben a néhány négyzetméteren percek alatt pusztító tragédiával, ugyanakkor a világállapotokkal is, amelyekre hatni akar, hatnia kell az ítélettel, ami azonban mégis csak visszatér a földre: egy, legfeljebb néhány embert sújt vagy ment.
Ha pedig ennek a bírónak történetesen az olaszliszkai lincselés ügyében kell döntenie, nem kerülheti el, hogy szembenézzen például azzal a nem is oly régi perrel, amelyben a Simon Tibor volt válogatott futballistát egy elegáns budapesti üzletközpontban agyonverő tettesek éppen annyi büntetést kaptak, amennyit addig már előzetesben töltöttek.
Mehettek haza. Több év volt az is, persze, ami után elengedték őket.
Nem maradhat hatás nélkül ilyenkor egy bírára, hogy épp a napokban ítélt el jogerősen egy másik bíróság két gyereket, mert előre kitervelten, bosszúból, kegyetlenül agyonverték egy volt barátjukat - ők ezért 14 évet kaptak, legkorábban 27 éves korukban jöhetnek ki.
Nyilván nehéz korábbi ítéletei is eszébe jutnak ilyenkor a bírónak, például a boldogkőváraljai katolikus pap gyilkosaira, kifosztóira kirótt 14, 13, 10 és 8 évi fegyház.
Micsoda teher lehetett ezek után kiszabni az Olaszliszkán egy vélt baleset miatt eszét vesztett cigánysokaság minden egyes azonosítható tagjára egy büntetést. Egy kemény és indokolható ítéletet. Olyat, amellyel a tiszavasvári tanár gyilkosság után félárván maradt gyerekei mellé került egy másik, az eset óta szinte bujdokló kislány, akit Olaszliszkán autóval elsodortak, akit elütöttek azon az átkozott és gyilkos napon, s akinek a mamája tizenöt évet kapott, az apja pedig életfogytiglant.
Sosem láthatja már szabadon.
Bírónak lenni iszonyat-teher lehet, gyereknek lenni lehetetlen.
Már nincs kihez fellebbezni.
