Vessük szépen össze az alábbi Magyar Rádió-cikkben található állításokat a kormány hurráoptimizmusával, a (mi adóforintjainkból!) fizetett hirdetéseikben közölt hazugságaival, miszerint közel sem volt olyan jó a közbiztonság, mint ma; Magyarország messze a legbiztonságosabb ország egész Európában stb.
Pár kiragadott részlet a cikkből: “Az egyik helyi lakos elmondta, ő Ózd azon kevés negyedének egyikében él, ahol viszonylagos rend van, és ott ez valószínű, így is marad még jó ideig. „Arra lakik a polgármester és a város néhány más ismert vezetője, ami meg is látszik. Nem kell félni, hogy leütnek (Kuruc.info: tetszik érteni? Ma Magyarországon már az hatalmas szerencse, ha nem olyan vidéken él az ember, ahol a cigányok leütnek mindenkit), egyben vannak a házak, a hókotró is hozzánk jött ki először.”
…
A mindennapossá vált (Kuruc.info: még egyszer: a kormány és az általa kézivezérelt rendőrség vezetése ennek az ellentettjét – a folyamatosan javuló közbiztonságot – hazudja) bűnözés, a betörések, utcai rablások visszaszorítása jobban szolgálná az ózdiakat, elsősorban a nagyszámú nyugdíjast, akik rendszeres áldozatai az erőszaknak – vélik a társadalmi szervezet tagjai. Jellemző eset volt, amikor egy idős nőt nappal megtámadott három kiskorú, a kezét egy korláthoz kötötték, a húszezrest amivel a boltba indult, elvették tőle. „Amikor egyik nap délután kettő körül kihívtam a rendőröket, mert megláttam a házunk közelében azt a három gyereket, aki kirabolt, csak este kilencre jöttek ki. Két kis fiatal rendőr, sötétben világítottak be az udvarunkba, teljesen meg voltak ijedve.”
A kiskertek, garázsok kifosztásán senki nem lepődik meg. „Ha más már nincs, viszik a használt bakancsot, kibontják a téglát is.” Nagyobb problémát okoz, hogy a bűnözők egyre gyakrabban a lakásokba is bemennek, akkor is, ha a tulajdonos otthon van, ami életveszélyes. A Hétes-telepi asszony elleni támadás előtt egy héttel a Solymás nevű egykori bányásztelepen szintén kiraboltak egy idős nőt, akit a betöréskor súlyosan bántalmaztak. Az a szerencsés, aki nem veszi észre, amikor kirabolják: előfordult, hogy egy családi ház nyugdíjas lakója épp kint volt a kertben, miközben az épületből elvitték a pénzét.
Az egyesületiek szerint a gondot az okozza, hogy a bezárt kohászati üzemek illegális szétbontására, vagyis a vasgyűjtésre más településekről nagy számban költöztek be családok a városba. A gyár maradványainak széthordása után azonban a betelepült romák nem tudnak miből megélni (Kuruc.info: hazugság, megkapnak mindent, csak hát azonnal elverik a segílykét italra, félkarúra…), ezért rászoktak a lopásra, rablásra. „Nem szeretem ezt a kifejezést, hogy cigánybűnözés, de sajnos tény, hogy az esetek kilencvenkilenc százalékát ők követik el” – mondja rezignáltan a SZEM egyik létrehozója, volt önkormányzati képviselő, aki a beszélgetés során addig láthatóan próbálta kerülni a roma szó kiejtését.
„A 2001-ben alakult SZEM hiába szervezett járőröket, és a rendőrség is hiába próbált sűrűbb jelenléttel fellépni az életformává vált megélhetési bűnözés ellen, csak átmeneti javulást értünk el. Néhány év után még rosszabb lett a helyzet, egyre többen vannak, és ma már nem tudjuk tartani a lépést a gazemberekkel. (Kuruc.info: megint csak: figyeljük meg az éles kontrasztot a kormány sikerpropagandájával…) Rászabadultak a városra” – mondja egy másik nyugdíjas egyesületi tag.”
A teljes cikk:
„Ózdon a helyzet rizikós” – választási riport 1. rész
Egy kilencvenkét éves asszony csütörtöki temetése volt Ózd régóta legjelentősebb közéleti eseménye. Solymosi Miklósnét három roma származású gyerek ölte meg a város egyik nyomortelepén. Az eset a választási kampány meghatározó elemévé vált a pártok számára, amelyek egyöntetű véleménye, hogy a szociális és etnikai feszültségek katasztrófa közeli állapotba juttatták a halmozottan hátrányos helyzetű várost. Az MR Online által megkérdezett helyi lakosok, cigányok és magyarok véleménye hasonló, úgy vélik, külső beavatkozás nélkül Ózdon rövidesen elszabadul a pokol. Ha más-más párttól is, de ugyanazt várják a városban: munkát, a helyi államhatalom szétmállásának megállítását valamint gyors megoldást a cigány-magyar együttélés problémáira.
Pattanásig feszült a helyzet Ózdon – mondta Riz Gábor, a Fidesz helyi képviselőjelöltje a cigánygyerekek (Kuruc.info: nem mi írtuk, hanem a Magyar Rádió…) rablótámadása miatt februárban elhunyt Solymosi Miklósné halála kapcsán. A kilencvenkét éves ózdi asszony tragédiája, helyi pártok és civilek véleménye szerint, látleletet ad a város jelenlegi helyzetéről, a munkanélküliség, a nyomor, a bűnözés és a társadalmon kívülre kerülő, egyre bővülő romagettók világáról.
A borsodi településen tapasztalt hangulat azt mutatja, a helyiek úgy érzik, külső segítség nélkül a húsz éve hanyatló Ózdra a teljes lecsúszás vár. Az MSZP jelöltje, Tóth István jelenlegi országgyűlési képviselő polgárháborús helyzetet vizionál a közeljövőre, a mostani problémák mellett. Helyi civilek, pártszimpátiától függetlenül, úgy vélik, nem kampányfogás, amit Tóth mond, tényleges esély van rá, hogy néhány éven belül Ózdon végleg felbomlik a törvényes rend, és a feszültségek erőszakba torkollnak.
A Hétes nyomornegyed lakóit jól ismerő egyik civil, aki a helyi romák számára segítő programokat szervez, a gyilkosság után úgy fogalmazott, Ózdon a roma-magyar viszony szempontjából a helyzet rizikós. A megkérdezett ózdiak szintén erről beszéltek, de egyértelműnek tűnik, hogy a konfliktusok eldurvulásáért közvetlenül a romák egy bizonyos részét teszik felelőssé, közvetve pedig a munkanélküliséget, az általános lecsúszást.
Rizikósnak érezhetik a helyzetet a pártok is, mert Ózdon a 2009-es európai parlamenti választás eredménye alapján sokkal bizonytalanabb a választás kimenetele, mint más körzetekben. Annak ellenére, hogy a problémákat szinte mindenki azonosnak látja, a pártválasztást tekintve a város megosztottabb, mint általában a magyar települések. Ózd 1994-től tizenöt éven át az MSZP egyik legerősebb fellegvára volt. Az EP-választáson azonban alapvetően megváltozott a helyzet. A tavalyi voksolást Ózdon a Fidesz nyerte (35%), alig két százalékkal megelőzve a Jobbikot (33%). Emellett – bár csak harmadik lett – országos átlagához képest az MSZP (23%) is jó eredményt ért el. Ózd a 2009-es EP-választáson tehát úgy volt jóval megosztottabb az országos átlagnál, hogy közben majdnem nyert a Jobbik. Egyetlen más, korábban stabilan MSZP-s városban sem kapott ekkora támogatást a szélső jobboldali párt, és kevés helyen nyert ennyire kis különbséggel a Fidesz.
A Jobbiknak kedvező tavalyi közhangulat a jelek szerint kevéssé változott a településen. A cigánybűnözés fogalmával és a rendteremtéssel kampányoló párt kedveltsége szembetűnő a helyiekkel beszélgetve, de az ugyancsak egyértelmű, hogy egyesekben továbbra is a munkáshagyományokon és a nosztalgián alapuló szocialista kötődés az erősebb. Számukra nehéz elképzelni, hogy a Kádár-kor „tisztességes, becsületes” világát, amikor Ózd virágkorát élte, egy szélsőjobbos, a származást központi kérdésként kezelő párt hozza vissza. A városban azonban általános félelem uralkodik a további elszegényedéstől és a káosztól, így az MSZP korábbi közönségének jó része is elbizonytalanodott.
A szocialisták ellen hat Benedek Mihály polgármester országos hírű érettségi-botránya is valamint az ellene felhozott korrupciós vádak, miszerint jogtalanul fizetett ki a város fegyelmivel elbocsátott jegyzőjének bruttó 20 millió forint jutalmat. Ingatlanpanamával is vádolják a politikust, aki polgármesteri tisztsége megtartása mellett nemrég kilépett az MSZP-ből, egykori pártja pedig elhatárolódott tőle. A város hiánya 2010-ben rekordmértékű, 744 millió forint, amely az elmúlt öt évben gyűlt össze, 2005-ben még egyensúlyban volt a költségvetés. A megkérdezett helyiek szerint azonban Ózdon nem ezek a legfontosabb kérdések, bárcsak ezek lennének.
Szigetek
Ma már mindenkiből lehet Jobbik-szavazó a városban – mondja az Ózd Közbiztonságáért Szomszédok Egymásért Mozgalom elnöke, Burcsik István. A röviden SZEM nevű civil szervezet vezetője, valamint több megszólaló tag véleménye, hogy a 38 ezres település hasonló helyzetben van, mint egyes peremhelyzetű elszegényedő községek: a magyar lakosság elvándorol, kiöregszik, a helyére pedig főleg képzetlen sokgyerekes cigánycsaládok költöznek.
A romák közül többen a segély mellett lopásból, rablásból próbálnak megélni, ami súlyos feszültségekhez, rasszizmushoz vezet. A lakosságcsere Ózdon is folyamatosan zajlik, manapság a városban élők körülbelül negyven-ötven százaléka mélyszegénységben élő roma. A város mind nagyobb területe válik nyomornegyeddé, a közrend ezekben az utcákban, illetve környékükön alig vagy szinte egyáltalán nem tartható fenn.
A kilencvenkét éves hétesi özvegyasszonyt január 19-én verte meg a házában három kiskorú, egyikük tizenegy, társai tizennégy évesek. A brutálisan bántalmazott nő három héttel később, február 13-án a kórházban életét vesztette. Az Ózd belvárosától tíz perces sétára lévő Hétes nevű nyomortelep egykori lakója, az utolsó magyar származású volt a negyedben. A hatvanas években költözött oda a férjével, amikor még a virágkorát élő ózdi kohászati üzemek szakmunkásai, művezetői, mérnökei laktak a kertvárosi jellegű részen. A régi rendszer és a helyi acélipar felszámolása után azonban a lakók többsége elhagyta a telepet, az önkormányzati házakba romák költöztek. Ezt követően Hétes gyors ütemben lepusztult.
A negyed sorsa az Ózd szerte látható pusztulás menetét modellezi. Ma a városképet – alig néhány területet, köztük a szűken vett belvárost és pár kiemelt épületet leszámítva – az elhanyagoltság, a nyomor látványa jellemzi. Ózdot körbejárva úgy tűnik, nem a gettósodó részek, hanem a konszolidált környékek alkotnak szigeteket a városban. A házakról mállik a vakolat, az utcák nagy része szemetes, koszos, a kerítések toldozottak, vagy egyáltalán nincsenek, mert a tolvajok, esetleg a lakók fémhulladékként eladták. Ózdon jellemző, hogy ha áll is egy kerítés, hiányzik róla a leakasztható vaskapu. A fémet rendszeresen lopják a temetőkből is, a templomok ugyancsak célpontnak számítanak, legutóbb februárban orgonasípokat törtek le és réz kegytárgyakat vittek el ismeretlenek egy plébániáról.
A másfél tucatnyi gettósodott vagy gettósodó negyedben, például Bánszálláson vagy Velence telepen természetes, ha egy házban nincs folyóvíz sem. Ózd belvárosához közel az egyik földszintes épület lakói a kerítés mellé öntik ürülékkel teli szennyvizüket. A fák jó részét a kertekből kivágják és eltüzelik. A közeli erdőkből szintén rendszersen viszik a fát a tolvajok, amit két kerekű kiskocsikon tolnak haza.
Ha egy épület akárcsak átmenetileg üres marad, azt napokon, heteken belül idegenek foglalják el vagy megkezdődik az illegális bontása. Először a tetőszerkezetet, a nyílászárókat, végül a falakat is elhordják. Ózdon majd mindenhol látni félig szétszedett házakat, több épület teljesen eltűnt, legfeljebb elszórt törmelék maradt a helyén.
Az egyik kevésbé roncsolt terület, az ötezer lakosú Hódoscsépány esetében a lecsúszástól való félelem is közrejátszott abban, hogy helyiek a kilencvenes évek óta több alkalommal kezdeményezték a leválást Ózdról. A lakosság többsége népszavazáson támogatta a tervet, aminek megvalósítását azonban jogi viták nehezítik. A pusztulás közben Hódoscsépány környékét is kikezdte, a Solymás nevű egykori bányásztelep ma már szintén nyomorba dőlt.
Jobb állapotok jellemzik Ózd legbelső részét, amelyet főleg pályázati pénzekből részben megújított az önkormányzat: díszburkolatot kaptak a járdák és renováltak több épületet. Tatarozták a kohászati üzem területe mellett álló egykori kaszinó műemléki tömbjét, rendbe hozták a munkások művelődését szolgáló patinás Olvasó Egylet épületét, modernizálták a kórházat valamint felhúztak egy új középiskolát és PPP konstrukcióban létesült egy uszoda is. A polgármesteri hivatal szintén új. Ózd legutóbb február végén kapott jelentős támogatást városrehabilitációra. Az Észak-Magyarországi Operatív Program keretében jutatott 680 millió forintos uniós pénzből újabb közterületeket hoznak rendbe, felújítják a zeneiskolát és kistérségi tehetséggondozó központot létesítenek a városban.
Az egyik helyi lakos elmondta, ő Ózd azon kevés negyedének egyikében él, ahol viszonylagos rend van, és ott ez valószínű, így is marad még jó ideig. „Arra lakik a polgármester és a város néhány más ismert vezetője, ami meg is látszik. Nem kell félni, hogy leütnek, egyben vannak a házak, a hókotró is hozzánk jött ki először.”
„Már senki nem lepődik meg, ha kifosztják”
A több száz résztvevővel működő ózdi SZEM képviselőivel beszélgetve azonban úgy tűnik, a település komfortosabbá tételére költött milliárdok nem befolyásolták alapvetően az emberek közérzetét. „A városközpontot fejlesztették, de aztán annyi”- mondta az egyik alapító. A mindennapossá vált bűnözés, a betörések, utcai rablások visszaszorítása jobban szolgálná az ózdiakat, elsősorban a nagyszámú nyugdíjast, akik rendszeres áldozatai az erőszaknak – vélik a társadalmi szervezet tagjai. Jellemző eset volt, amikor egy idős nőt nappal megtámadott három kiskorú, a kezét egy korláthoz kötötték, a húszezrest amivel a boltba indult, elvették tőle. „Amikor egyik nap délután kettő körül kihívtam a rendőröket, mert megláttam a házunk közelében azt a három gyereket, aki kirabolt, csak este kilencre jöttek ki. Két kis fiatal rendőr, sötétben világítottak be az udvarunkba, teljesen meg voltak ijedve.”
A kiskertek, garázsok kifosztásán senki nem lepődik meg. „Ha más már nincs, viszik a használt bakancsot, kibontják a téglát is.” Nagyobb problémát okoz, hogy a bűnözők egyre gyakrabban a lakásokba is bemennek, akkor is, ha a tulajdonos otthon van, ami életveszélyes. A Hétes-telepi asszony elleni támadás előtt egy héttel a Solymás nevű egykori bányásztelepen szintén kiraboltak egy idős nőt, akit a betöréskor súlyosan bántalmaztak. Az a szerencsés, aki nem veszi észre, amikor kirabolják: előfordult, hogy egy családi ház nyugdíjas lakója épp kint volt a kertben, miközben az épületből elvitték a pénzét.
Az egyesületiek szerint a gondot az okozza, hogy a bezárt kohászati üzemek illegális szétbontására, vagyis a vasgyűjtésre más településekről nagy számban költöztek be családok a városba. A gyár maradványainak széthordása után azonban a betelepült romák nem tudnak miből megélni, ezért rászoktak a lopásra, rablásra. „Nem szeretem ezt a kifejezést, hogy cigánybűnözés, de sajnos tény, hogy az esetek kilencvenkilenc százalékát ők követik el” – mondja rezignáltan a SZEM egyik létrehozója, volt önkormányzati képviselő, aki a beszélgetés során addig láthatóan próbálta kerülni a roma szó kiejtését.
„A 2001-ben alakult SZEM hiába szervezett járőröket, és a rendőrség is hiába próbált sűrűbb jelenléttel fellépni az életformává vált megélhetési bűnözés ellen, csak átmeneti javulást értünk el. Néhány év után még rosszabb lett a helyzet, egyre többen vannak, és ma már nem tudjuk tartani a lépést a gazemberekkel. Rászabadultak a városra” – mondja egy másik nyugdíjas egyesületi tag.
A városban a rendőrség, a polgárőrség és a civil felvigyázók mellett három további szervezet próbálja fenntartani a rendet. Az önkormányzat 2009-ben létrehozta a városőrséget tizenhat fővel, majd ősszel az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnál pályázott a településőrség felállítására is, amely 2010-ben kezdte meg a munkáját tizennégy emberrel. Léteznek a cigánykisebbségi önkormányzat kezdeményezésére felállított telepgondnokságok is, amelyek tagjai a környezetük rendjére vigyázó főleg roma származású civilek. 2009 nyarán a bánszállási nyomortelepen a telepgondnok csitította le a tömeget, miután egy autós vétlenül elsodort egy pár éves gyereket, aki a járműve elé futott.
A rendőrség erejében, a feljelentések hatékonyságában nem bíznak a SZEM részéről nyilatkozók. „Most már nem megyünk a rendőrségre. Múltkor is az elkövető már otthon volt, amikor mi még írtuk a jegyzőkönyvet a kapitányságon.”
A mélyszegénység kisebb mértékben, de a magyarokat is érinti, ezt elsősorban a hajléktalanok számának emelkedése mutatja, akik a tengődő roma családokhoz hasonlóan szintén elfoglalnak üres épületeket, ha tudnak. Hírhedt, az egész várost megrázó bűncselekmények is köthetők magyar elkövetőhöz, de a SZEM tagjai úgy érzik, ezek ritkábbak, nem határozzák meg a mindennapokat.
Pajtások és ellenségek
Az önkormányzat által is támogatott SZEM tagjai szerint törvényszerű volt, hogy felbukkanjon egy radikális megoldást kínáló párt. „Ma nagyon népszerű a Jobbik, korábban azért nem kapott több szavazatot, mert az emberek egyszerűen nem tudták, hogy létezik. A 2009-es választások előtti gárdás felvonulás után kezdett ismertté válni. Egyszerűen arról van szó, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, az emberek, mindegy kitől, valódi segítséget várnak. Teljesen felborult a város rendje, úgy látszik, a biztonságérzet hiánya teljesen meghatározza a választások eredményét.”
A SZEM tagjainak jó része korábban MSZP-szavazó volt, ma már sokan tanácstalanok, és van, aki egyértelműen a Jobbikot választja. A közbiztonságért szervezett mozgalom egyik résztvevője, egy hetven fölötti férfi azt mondja, a törvényen kívül élő közellenség elleni küzdelem felvállalását csak a Jobbik veszi komolyan. Az ózdi kohászati üzemek egykori esztergályosának a családtagjai, két gyereket nevelő rokkantnyugdíjas fia és szupermarketben dolgozó menye is az új párttól várják a változást.
Azzal az egyesület nyilatkozói közül mindenki egyetért, hogy a régóta Ózdon élő romák, akik a helyi magyarokkal együtt végigdolgozták a város fénykorát, nem vesznek részt a hétköznapokat eluraló megélhetési bűnözésben: nyugdíjuk van, nincsenek rászorulva. „Pajtási viszonyban voltunk, a romák általában segédmunkások voltak, de akadtak köztük nagyon jó szakmunkások is. Sok becsületes és szorgalmas cigányt ismertünk. Ezek a régi ózdi cigányok, ha arról van szó, megvédik a megtámadott magyarokat”- teszi hozzá Burcsik István, aki korábban a kohászati művek egyik üzemvezetője volt. Véleményével a pártok is egyetértenek, Riz Gábor, a Fidesz képviselőjelöltje is szó szinte szó szerint ismétli, amit a SZEM vezetője mondott. A korábbi évtizedekben, főleg mikor még működött a kohászat, az együttélés viszonylag kevés problémával járt. A cigányok is dolgoztak, hiszen a kohászat biztosított munkát a kevésbé képzett rétegeknek is. Ez a helyzet azonban megváltozott az elmúlt két évtizedben – véli a fideszes jelölt.
Az ózdi acélművek egyik volt roma származású kőművese, aki kohászati kemencéket épített, elmondta, mára szerinte is nagyon megváltozott a viszony cigányok és magyarok között. A 66 éves férfi, akinek negyvenévi munka után Ózdon jónak számító, 86 ezer forintos nyugdíja van, arról beszélt, hogy a bűnözésből élő cigányok őt is megtalálják. Az idős férfi azt mesélte, hogy megkereste egy fiatalabbakból álló banda, akikkel nem mert ujjat húzni, ezért belement, hogy a nyugdíjára terheljenek egy 380 ezer forintos kölcsönt, amelyből ő 20 ezret kapott meg. Ezen kívül szintén a nyugdíját terhelik egy nevére vásárolt, de más által használt mobiltelefon költségei. Az effajta helyzeteket szerinte egy idős ember nem kerülheti el, miután egyszer rászálltak, mert ha ellentmond, akkor durva fenyegetéseknek van kitéve, mint ahogy már megtörtént vele. A családjáról elmondta, gyerekei nem dolgoznak, segélyekből élnek, egyik unokájának nevelését is neki kellett vállalnia, amire a hiteltörlesztés mellett csak úgy van lehetősége, ha alkalmi munkákat vállal.
Ózd legrosszabb hírű nyomortelepei közé tartozó Bánszállás óvodájának egyik dolgozója szerint az ő körzetükben is jellemző, hogy a bűnözők kihasználják a gyengéket. Sok családot nyomorít tovább az uzsorakölcsön felvétele, amelyből nem mernek kiszállni, feltehetően nem is tudják, hogy törvénytelenség áldozatai.
A nyugdíjas kőműves szerint jó lenne valamit tenni az elvadultság, a bűnözés ellen, de nem lát rá esélyt, hogy ez a közeljövőben megtörténjen.
(folyt. köv)
(MR Online)
Pár kiragadott részlet a cikkből: “Az egyik helyi lakos elmondta, ő Ózd azon kevés negyedének egyikében él, ahol viszonylagos rend van, és ott ez valószínű, így is marad még jó ideig. „Arra lakik a polgármester és a város néhány más ismert vezetője, ami meg is látszik. Nem kell félni, hogy leütnek (Kuruc.info: tetszik érteni? Ma Magyarországon már az hatalmas szerencse, ha nem olyan vidéken él az ember, ahol a cigányok leütnek mindenkit), egyben vannak a házak, a hókotró is hozzánk jött ki először.”
…
A mindennapossá vált (Kuruc.info: még egyszer: a kormány és az általa kézivezérelt rendőrség vezetése ennek az ellentettjét – a folyamatosan javuló közbiztonságot – hazudja) bűnözés, a betörések, utcai rablások visszaszorítása jobban szolgálná az ózdiakat, elsősorban a nagyszámú nyugdíjast, akik rendszeres áldozatai az erőszaknak – vélik a társadalmi szervezet tagjai. Jellemző eset volt, amikor egy idős nőt nappal megtámadott három kiskorú, a kezét egy korláthoz kötötték, a húszezrest amivel a boltba indult, elvették tőle. „Amikor egyik nap délután kettő körül kihívtam a rendőröket, mert megláttam a házunk közelében azt a három gyereket, aki kirabolt, csak este kilencre jöttek ki. Két kis fiatal rendőr, sötétben világítottak be az udvarunkba, teljesen meg voltak ijedve.”
A kiskertek, garázsok kifosztásán senki nem lepődik meg. „Ha más már nincs, viszik a használt bakancsot, kibontják a téglát is.” Nagyobb problémát okoz, hogy a bűnözők egyre gyakrabban a lakásokba is bemennek, akkor is, ha a tulajdonos otthon van, ami életveszélyes. A Hétes-telepi asszony elleni támadás előtt egy héttel a Solymás nevű egykori bányásztelepen szintén kiraboltak egy idős nőt, akit a betöréskor súlyosan bántalmaztak. Az a szerencsés, aki nem veszi észre, amikor kirabolják: előfordult, hogy egy családi ház nyugdíjas lakója épp kint volt a kertben, miközben az épületből elvitték a pénzét.
Az egyesületiek szerint a gondot az okozza, hogy a bezárt kohászati üzemek illegális szétbontására, vagyis a vasgyűjtésre más településekről nagy számban költöztek be családok a városba. A gyár maradványainak széthordása után azonban a betelepült romák nem tudnak miből megélni (Kuruc.info: hazugság, megkapnak mindent, csak hát azonnal elverik a segílykét italra, félkarúra…), ezért rászoktak a lopásra, rablásra. „Nem szeretem ezt a kifejezést, hogy cigánybűnözés, de sajnos tény, hogy az esetek kilencvenkilenc százalékát ők követik el” – mondja rezignáltan a SZEM egyik létrehozója, volt önkormányzati képviselő, aki a beszélgetés során addig láthatóan próbálta kerülni a roma szó kiejtését.
„A 2001-ben alakult SZEM hiába szervezett járőröket, és a rendőrség is hiába próbált sűrűbb jelenléttel fellépni az életformává vált megélhetési bűnözés ellen, csak átmeneti javulást értünk el. Néhány év után még rosszabb lett a helyzet, egyre többen vannak, és ma már nem tudjuk tartani a lépést a gazemberekkel. (Kuruc.info: megint csak: figyeljük meg az éles kontrasztot a kormány sikerpropagandájával…) Rászabadultak a városra” – mondja egy másik nyugdíjas egyesületi tag.”
A teljes cikk:
„Ózdon a helyzet rizikós” – választási riport 1. rész
Egy kilencvenkét éves asszony csütörtöki temetése volt Ózd régóta legjelentősebb közéleti eseménye. Solymosi Miklósnét három roma származású gyerek ölte meg a város egyik nyomortelepén. Az eset a választási kampány meghatározó elemévé vált a pártok számára, amelyek egyöntetű véleménye, hogy a szociális és etnikai feszültségek katasztrófa közeli állapotba juttatták a halmozottan hátrányos helyzetű várost. Az MR Online által megkérdezett helyi lakosok, cigányok és magyarok véleménye hasonló, úgy vélik, külső beavatkozás nélkül Ózdon rövidesen elszabadul a pokol. Ha más-más párttól is, de ugyanazt várják a városban: munkát, a helyi államhatalom szétmállásának megállítását valamint gyors megoldást a cigány-magyar együttélés problémáira.
Pattanásig feszült a helyzet Ózdon – mondta Riz Gábor, a Fidesz helyi képviselőjelöltje a cigánygyerekek (Kuruc.info: nem mi írtuk, hanem a Magyar Rádió…) rablótámadása miatt februárban elhunyt Solymosi Miklósné halála kapcsán. A kilencvenkét éves ózdi asszony tragédiája, helyi pártok és civilek véleménye szerint, látleletet ad a város jelenlegi helyzetéről, a munkanélküliség, a nyomor, a bűnözés és a társadalmon kívülre kerülő, egyre bővülő romagettók világáról.
A borsodi településen tapasztalt hangulat azt mutatja, a helyiek úgy érzik, külső segítség nélkül a húsz éve hanyatló Ózdra a teljes lecsúszás vár. Az MSZP jelöltje, Tóth István jelenlegi országgyűlési képviselő polgárháborús helyzetet vizionál a közeljövőre, a mostani problémák mellett. Helyi civilek, pártszimpátiától függetlenül, úgy vélik, nem kampányfogás, amit Tóth mond, tényleges esély van rá, hogy néhány éven belül Ózdon végleg felbomlik a törvényes rend, és a feszültségek erőszakba torkollnak.
A Hétes nyomornegyed lakóit jól ismerő egyik civil, aki a helyi romák számára segítő programokat szervez, a gyilkosság után úgy fogalmazott, Ózdon a roma-magyar viszony szempontjából a helyzet rizikós. A megkérdezett ózdiak szintén erről beszéltek, de egyértelműnek tűnik, hogy a konfliktusok eldurvulásáért közvetlenül a romák egy bizonyos részét teszik felelőssé, közvetve pedig a munkanélküliséget, az általános lecsúszást.
Rizikósnak érezhetik a helyzetet a pártok is, mert Ózdon a 2009-es európai parlamenti választás eredménye alapján sokkal bizonytalanabb a választás kimenetele, mint más körzetekben. Annak ellenére, hogy a problémákat szinte mindenki azonosnak látja, a pártválasztást tekintve a város megosztottabb, mint általában a magyar települések. Ózd 1994-től tizenöt éven át az MSZP egyik legerősebb fellegvára volt. Az EP-választáson azonban alapvetően megváltozott a helyzet. A tavalyi voksolást Ózdon a Fidesz nyerte (35%), alig két százalékkal megelőzve a Jobbikot (33%). Emellett – bár csak harmadik lett – országos átlagához képest az MSZP (23%) is jó eredményt ért el. Ózd a 2009-es EP-választáson tehát úgy volt jóval megosztottabb az országos átlagnál, hogy közben majdnem nyert a Jobbik. Egyetlen más, korábban stabilan MSZP-s városban sem kapott ekkora támogatást a szélső jobboldali párt, és kevés helyen nyert ennyire kis különbséggel a Fidesz.
A Jobbiknak kedvező tavalyi közhangulat a jelek szerint kevéssé változott a településen. A cigánybűnözés fogalmával és a rendteremtéssel kampányoló párt kedveltsége szembetűnő a helyiekkel beszélgetve, de az ugyancsak egyértelmű, hogy egyesekben továbbra is a munkáshagyományokon és a nosztalgián alapuló szocialista kötődés az erősebb. Számukra nehéz elképzelni, hogy a Kádár-kor „tisztességes, becsületes” világát, amikor Ózd virágkorát élte, egy szélsőjobbos, a származást központi kérdésként kezelő párt hozza vissza. A városban azonban általános félelem uralkodik a további elszegényedéstől és a káosztól, így az MSZP korábbi közönségének jó része is elbizonytalanodott.
A szocialisták ellen hat Benedek Mihály polgármester országos hírű érettségi-botránya is valamint az ellene felhozott korrupciós vádak, miszerint jogtalanul fizetett ki a város fegyelmivel elbocsátott jegyzőjének bruttó 20 millió forint jutalmat. Ingatlanpanamával is vádolják a politikust, aki polgármesteri tisztsége megtartása mellett nemrég kilépett az MSZP-ből, egykori pártja pedig elhatárolódott tőle. A város hiánya 2010-ben rekordmértékű, 744 millió forint, amely az elmúlt öt évben gyűlt össze, 2005-ben még egyensúlyban volt a költségvetés. A megkérdezett helyiek szerint azonban Ózdon nem ezek a legfontosabb kérdések, bárcsak ezek lennének.
Szigetek
Ma már mindenkiből lehet Jobbik-szavazó a városban – mondja az Ózd Közbiztonságáért Szomszédok Egymásért Mozgalom elnöke, Burcsik István. A röviden SZEM nevű civil szervezet vezetője, valamint több megszólaló tag véleménye, hogy a 38 ezres település hasonló helyzetben van, mint egyes peremhelyzetű elszegényedő községek: a magyar lakosság elvándorol, kiöregszik, a helyére pedig főleg képzetlen sokgyerekes cigánycsaládok költöznek.
A romák közül többen a segély mellett lopásból, rablásból próbálnak megélni, ami súlyos feszültségekhez, rasszizmushoz vezet. A lakosságcsere Ózdon is folyamatosan zajlik, manapság a városban élők körülbelül negyven-ötven százaléka mélyszegénységben élő roma. A város mind nagyobb területe válik nyomornegyeddé, a közrend ezekben az utcákban, illetve környékükön alig vagy szinte egyáltalán nem tartható fenn.
A kilencvenkét éves hétesi özvegyasszonyt január 19-én verte meg a házában három kiskorú, egyikük tizenegy, társai tizennégy évesek. A brutálisan bántalmazott nő három héttel később, február 13-án a kórházban életét vesztette. Az Ózd belvárosától tíz perces sétára lévő Hétes nevű nyomortelep egykori lakója, az utolsó magyar származású volt a negyedben. A hatvanas években költözött oda a férjével, amikor még a virágkorát élő ózdi kohászati üzemek szakmunkásai, művezetői, mérnökei laktak a kertvárosi jellegű részen. A régi rendszer és a helyi acélipar felszámolása után azonban a lakók többsége elhagyta a telepet, az önkormányzati házakba romák költöztek. Ezt követően Hétes gyors ütemben lepusztult.
A negyed sorsa az Ózd szerte látható pusztulás menetét modellezi. Ma a városképet – alig néhány területet, köztük a szűken vett belvárost és pár kiemelt épületet leszámítva – az elhanyagoltság, a nyomor látványa jellemzi. Ózdot körbejárva úgy tűnik, nem a gettósodó részek, hanem a konszolidált környékek alkotnak szigeteket a városban. A házakról mállik a vakolat, az utcák nagy része szemetes, koszos, a kerítések toldozottak, vagy egyáltalán nincsenek, mert a tolvajok, esetleg a lakók fémhulladékként eladták. Ózdon jellemző, hogy ha áll is egy kerítés, hiányzik róla a leakasztható vaskapu. A fémet rendszeresen lopják a temetőkből is, a templomok ugyancsak célpontnak számítanak, legutóbb februárban orgonasípokat törtek le és réz kegytárgyakat vittek el ismeretlenek egy plébániáról.
A másfél tucatnyi gettósodott vagy gettósodó negyedben, például Bánszálláson vagy Velence telepen természetes, ha egy házban nincs folyóvíz sem. Ózd belvárosához közel az egyik földszintes épület lakói a kerítés mellé öntik ürülékkel teli szennyvizüket. A fák jó részét a kertekből kivágják és eltüzelik. A közeli erdőkből szintén rendszersen viszik a fát a tolvajok, amit két kerekű kiskocsikon tolnak haza.
Ha egy épület akárcsak átmenetileg üres marad, azt napokon, heteken belül idegenek foglalják el vagy megkezdődik az illegális bontása. Először a tetőszerkezetet, a nyílászárókat, végül a falakat is elhordják. Ózdon majd mindenhol látni félig szétszedett házakat, több épület teljesen eltűnt, legfeljebb elszórt törmelék maradt a helyén.
Az egyik kevésbé roncsolt terület, az ötezer lakosú Hódoscsépány esetében a lecsúszástól való félelem is közrejátszott abban, hogy helyiek a kilencvenes évek óta több alkalommal kezdeményezték a leválást Ózdról. A lakosság többsége népszavazáson támogatta a tervet, aminek megvalósítását azonban jogi viták nehezítik. A pusztulás közben Hódoscsépány környékét is kikezdte, a Solymás nevű egykori bányásztelep ma már szintén nyomorba dőlt.
Jobb állapotok jellemzik Ózd legbelső részét, amelyet főleg pályázati pénzekből részben megújított az önkormányzat: díszburkolatot kaptak a járdák és renováltak több épületet. Tatarozták a kohászati üzem területe mellett álló egykori kaszinó műemléki tömbjét, rendbe hozták a munkások művelődését szolgáló patinás Olvasó Egylet épületét, modernizálták a kórházat valamint felhúztak egy új középiskolát és PPP konstrukcióban létesült egy uszoda is. A polgármesteri hivatal szintén új. Ózd legutóbb február végén kapott jelentős támogatást városrehabilitációra. Az Észak-Magyarországi Operatív Program keretében jutatott 680 millió forintos uniós pénzből újabb közterületeket hoznak rendbe, felújítják a zeneiskolát és kistérségi tehetséggondozó központot létesítenek a városban.
Az egyik helyi lakos elmondta, ő Ózd azon kevés negyedének egyikében él, ahol viszonylagos rend van, és ott ez valószínű, így is marad még jó ideig. „Arra lakik a polgármester és a város néhány más ismert vezetője, ami meg is látszik. Nem kell félni, hogy leütnek, egyben vannak a házak, a hókotró is hozzánk jött ki először.”
„Már senki nem lepődik meg, ha kifosztják”
A több száz résztvevővel működő ózdi SZEM képviselőivel beszélgetve azonban úgy tűnik, a település komfortosabbá tételére költött milliárdok nem befolyásolták alapvetően az emberek közérzetét. „A városközpontot fejlesztették, de aztán annyi”- mondta az egyik alapító. A mindennapossá vált bűnözés, a betörések, utcai rablások visszaszorítása jobban szolgálná az ózdiakat, elsősorban a nagyszámú nyugdíjast, akik rendszeres áldozatai az erőszaknak – vélik a társadalmi szervezet tagjai. Jellemző eset volt, amikor egy idős nőt nappal megtámadott három kiskorú, a kezét egy korláthoz kötötték, a húszezrest amivel a boltba indult, elvették tőle. „Amikor egyik nap délután kettő körül kihívtam a rendőröket, mert megláttam a házunk közelében azt a három gyereket, aki kirabolt, csak este kilencre jöttek ki. Két kis fiatal rendőr, sötétben világítottak be az udvarunkba, teljesen meg voltak ijedve.”
A kiskertek, garázsok kifosztásán senki nem lepődik meg. „Ha más már nincs, viszik a használt bakancsot, kibontják a téglát is.” Nagyobb problémát okoz, hogy a bűnözők egyre gyakrabban a lakásokba is bemennek, akkor is, ha a tulajdonos otthon van, ami életveszélyes. A Hétes-telepi asszony elleni támadás előtt egy héttel a Solymás nevű egykori bányásztelepen szintén kiraboltak egy idős nőt, akit a betöréskor súlyosan bántalmaztak. Az a szerencsés, aki nem veszi észre, amikor kirabolják: előfordult, hogy egy családi ház nyugdíjas lakója épp kint volt a kertben, miközben az épületből elvitték a pénzét.
Az egyesületiek szerint a gondot az okozza, hogy a bezárt kohászati üzemek illegális szétbontására, vagyis a vasgyűjtésre más településekről nagy számban költöztek be családok a városba. A gyár maradványainak széthordása után azonban a betelepült romák nem tudnak miből megélni, ezért rászoktak a lopásra, rablásra. „Nem szeretem ezt a kifejezést, hogy cigánybűnözés, de sajnos tény, hogy az esetek kilencvenkilenc százalékát ők követik el” – mondja rezignáltan a SZEM egyik létrehozója, volt önkormányzati képviselő, aki a beszélgetés során addig láthatóan próbálta kerülni a roma szó kiejtését.
„A 2001-ben alakult SZEM hiába szervezett járőröket, és a rendőrség is hiába próbált sűrűbb jelenléttel fellépni az életformává vált megélhetési bűnözés ellen, csak átmeneti javulást értünk el. Néhány év után még rosszabb lett a helyzet, egyre többen vannak, és ma már nem tudjuk tartani a lépést a gazemberekkel. Rászabadultak a városra” – mondja egy másik nyugdíjas egyesületi tag.
A városban a rendőrség, a polgárőrség és a civil felvigyázók mellett három további szervezet próbálja fenntartani a rendet. Az önkormányzat 2009-ben létrehozta a városőrséget tizenhat fővel, majd ősszel az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnál pályázott a településőrség felállítására is, amely 2010-ben kezdte meg a munkáját tizennégy emberrel. Léteznek a cigánykisebbségi önkormányzat kezdeményezésére felállított telepgondnokságok is, amelyek tagjai a környezetük rendjére vigyázó főleg roma származású civilek. 2009 nyarán a bánszállási nyomortelepen a telepgondnok csitította le a tömeget, miután egy autós vétlenül elsodort egy pár éves gyereket, aki a járműve elé futott.
A rendőrség erejében, a feljelentések hatékonyságában nem bíznak a SZEM részéről nyilatkozók. „Most már nem megyünk a rendőrségre. Múltkor is az elkövető már otthon volt, amikor mi még írtuk a jegyzőkönyvet a kapitányságon.”
A mélyszegénység kisebb mértékben, de a magyarokat is érinti, ezt elsősorban a hajléktalanok számának emelkedése mutatja, akik a tengődő roma családokhoz hasonlóan szintén elfoglalnak üres épületeket, ha tudnak. Hírhedt, az egész várost megrázó bűncselekmények is köthetők magyar elkövetőhöz, de a SZEM tagjai úgy érzik, ezek ritkábbak, nem határozzák meg a mindennapokat.
Pajtások és ellenségek
Az önkormányzat által is támogatott SZEM tagjai szerint törvényszerű volt, hogy felbukkanjon egy radikális megoldást kínáló párt. „Ma nagyon népszerű a Jobbik, korábban azért nem kapott több szavazatot, mert az emberek egyszerűen nem tudták, hogy létezik. A 2009-es választások előtti gárdás felvonulás után kezdett ismertté válni. Egyszerűen arról van szó, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, az emberek, mindegy kitől, valódi segítséget várnak. Teljesen felborult a város rendje, úgy látszik, a biztonságérzet hiánya teljesen meghatározza a választások eredményét.”
A SZEM tagjainak jó része korábban MSZP-szavazó volt, ma már sokan tanácstalanok, és van, aki egyértelműen a Jobbikot választja. A közbiztonságért szervezett mozgalom egyik résztvevője, egy hetven fölötti férfi azt mondja, a törvényen kívül élő közellenség elleni küzdelem felvállalását csak a Jobbik veszi komolyan. Az ózdi kohászati üzemek egykori esztergályosának a családtagjai, két gyereket nevelő rokkantnyugdíjas fia és szupermarketben dolgozó menye is az új párttól várják a változást.
Azzal az egyesület nyilatkozói közül mindenki egyetért, hogy a régóta Ózdon élő romák, akik a helyi magyarokkal együtt végigdolgozták a város fénykorát, nem vesznek részt a hétköznapokat eluraló megélhetési bűnözésben: nyugdíjuk van, nincsenek rászorulva. „Pajtási viszonyban voltunk, a romák általában segédmunkások voltak, de akadtak köztük nagyon jó szakmunkások is. Sok becsületes és szorgalmas cigányt ismertünk. Ezek a régi ózdi cigányok, ha arról van szó, megvédik a megtámadott magyarokat”- teszi hozzá Burcsik István, aki korábban a kohászati művek egyik üzemvezetője volt. Véleményével a pártok is egyetértenek, Riz Gábor, a Fidesz képviselőjelöltje is szó szinte szó szerint ismétli, amit a SZEM vezetője mondott. A korábbi évtizedekben, főleg mikor még működött a kohászat, az együttélés viszonylag kevés problémával járt. A cigányok is dolgoztak, hiszen a kohászat biztosított munkát a kevésbé képzett rétegeknek is. Ez a helyzet azonban megváltozott az elmúlt két évtizedben – véli a fideszes jelölt.
Az ózdi acélművek egyik volt roma származású kőművese, aki kohászati kemencéket épített, elmondta, mára szerinte is nagyon megváltozott a viszony cigányok és magyarok között. A 66 éves férfi, akinek negyvenévi munka után Ózdon jónak számító, 86 ezer forintos nyugdíja van, arról beszélt, hogy a bűnözésből élő cigányok őt is megtalálják. Az idős férfi azt mesélte, hogy megkereste egy fiatalabbakból álló banda, akikkel nem mert ujjat húzni, ezért belement, hogy a nyugdíjára terheljenek egy 380 ezer forintos kölcsönt, amelyből ő 20 ezret kapott meg. Ezen kívül szintén a nyugdíját terhelik egy nevére vásárolt, de más által használt mobiltelefon költségei. Az effajta helyzeteket szerinte egy idős ember nem kerülheti el, miután egyszer rászálltak, mert ha ellentmond, akkor durva fenyegetéseknek van kitéve, mint ahogy már megtörtént vele. A családjáról elmondta, gyerekei nem dolgoznak, segélyekből élnek, egyik unokájának nevelését is neki kellett vállalnia, amire a hiteltörlesztés mellett csak úgy van lehetősége, ha alkalmi munkákat vállal.
Ózd legrosszabb hírű nyomortelepei közé tartozó Bánszállás óvodájának egyik dolgozója szerint az ő körzetükben is jellemző, hogy a bűnözők kihasználják a gyengéket. Sok családot nyomorít tovább az uzsorakölcsön felvétele, amelyből nem mernek kiszállni, feltehetően nem is tudják, hogy törvénytelenség áldozatai.
A nyugdíjas kőműves szerint jó lenne valamit tenni az elvadultság, a bűnözés ellen, de nem lát rá esélyt, hogy ez a közeljövőben megtörténjen.
(folyt. köv)
(MR Online)
