Zuroff írásában arról elmélkedik, hogy a közelmúltban négy kelet-európai országban is olyan események történtek, melyek a "holokauszt" hivatalos történetének megkérdőjelezésére utalnak. Az egyik bűnös ország Ukrajna. Kijevben, Odesszában és Lvovban ugyanis január 1-jén felvonulásokon emlékeztek meg Stepan Bandera ukrán nacionalista politikus születésnapjáról. Banndera – kesereg Zuroff – az Ukrán Nacionalista Szövetség vezetőjeként aktívan együttműködött a "nácikkal", sőt szerinte a szervezet tagjai segítették a németeket a zsidók tömeges kivégzésében.

Zuroff Észtországban is gondokat lát, éspedig azért, mert tavaly, az év végén kiderült: a tallinni kormány honvédelmi minisztere egy olyan törvénytervezetet kíván a parlament elé terjeszteni, mely elismerte volna a Waffen SS-ben szolgáló és hazájuk szabadságáért harcoló észtek erőfeszítéseit. Pedig – fejtegeti a "nácivadász" – a "náciknak" nem állt szándékukban Észtország számára függetlenséget biztosítani. Azt Zuroff is elismeri, hogy a Waffen SS észt katonái "nem vettek részt a Holokauszt bűncselekményeiben", ugyanakkor, mint írja, voltak köztük olyanok, akik "korábban zsidókat és cigányokat gyilkoltak".

Zuroff Horvátországot is a vádlottak padjára ültette, ugyanis Zágrábban és Splitben december 28-án felvonulásokat rendeztek Ante Pavelics emlékére. Mint ismert, ő volt az 1941-ben létrejött független horvát állam vezetője, aki a "nácivadász" szerint "több százezer szerb, 30 ezer zsidó és sok ezer roma haláláért felelős".

Zuroff nehezményezi továbbá, hogy Vygaudas Usackas korábbi litván külügyminiszter a Wall Street Journal című lapban a következőképpen jellemezte a német megszállás időszakát: az 1941-45 közötti évek hazájában "néhány év haladékot" jelentettek a kommunisták újbóli hatalomra jutása előtt. Csakhogy a litvánoknak nem szabad ám örülniük annak, hogy felszabadultak a brutális szovjet uralom alól, mivel - állítja Zuroff - a 220 ezer litvániai zsidó 96,4%-a életét vesztette a német megszállás idején. Ráadásul igen sok litván együttműködött a németekkel, és részt vett a zsidók meggyilkolásában. Amikor az egykori litván külügyminiszter írása megjelent, a "nácivadász" már kérdőre vonta a nézetei miatt. Igen ám, de Usackas válaszként kiadott közleményében arról írt, hogy a sztálini rezsim bűneit és a kommunizmus áldozatainak szenvedését sokkal kevesebb figyelem övezi, mint a "nácizmus gaztetteit" és üldözötteinek kálváriáját. A volt litván külügyminiszter véleményét Zuroff mostani cikkében újfent felháborítónak minősítette, miképpen szerinte az is elfogadhatatlan, hogy nyilatkozatában Usackas egyetlen szóval sem emlékezett meg a litvániai zsidók tragédiájáról.

Mindezen túl Zuroffnak az sem tetszik, hogy a litván kormányzat új történelmi tankönyvek kiadására készül, amelyekben "mentegetni akarják a nácikkal együttműködő kollaboránsok bűneit". A nácivadász írásában felidézi: a múlt esztendő júniusában a litván parlament épületében konferenciát tartottak az ország német megszállásának 70. évfordulója alkalmából. A tanácskozáson "dicsőítették" a Litván Aktivista Front elnevezésű szervezetet, amely annak idején "együttműködött a németekkel az ország függetlenségének visszaállítása céljából", és a "zsidók ellen erőszakos cselekmények elkövetésére szólított fel" – írja korunk egyik legfőbb gyűlölködője. Zuroff úgy véli, a konferencián tagadták azt a "jól dokumentálható tényt" is, hogy még a német csapatok érkezése előtt 46 helyen intéztek támadásokat a zsidók ellen. (De hogy miért utálták őket ennyire ott is, arról Zuroff elmulasztotta kifejteni az álláspontját.)

A fentebb idézett esetek a "nácivadász" szerint a holokauszt "eltorzításaként" értelmezhetők ("ami nem azonos a tagadással" - nyugtatja meg az olvasókat), az "eltorzítók" fő célja pedig az, hogy egyenlőségjelet tegyenek a "náci és a kommunista bűntettek közé", és ily módon "tagadják a Holokausztot", és annak egészen egyedi, kivételes jellegét. Aki pedig így cselekszik, az előbb-utóbb jelentéktelen színben fogja feltüntetni "Hitler kelet-európai kollaboránsainak a holokausztban játszott szerepét, és előkészíti a szovjetek ellen harcolók rehabilitálását, függetlenül attól, azok miféle bűnöket követtek el a zsidók ellen" – nyilvánítja ki Zuroff.

A "nácivadász" a továbbiakban emlékeztet arra, hogy holokausztnak ez a fajta "torzítása" először a 2008. június 3-án elfogadott "Prágai Deklarációban" nyert egyértelmű kifejezést. A nyilatkozatban - melyet 27 kelet-európai politikai vezető és értelmiségi látott el kézjegyével - többek közt utalást történik arra, hogy Európa addig nem lesz egységes, amíg "el nem ismerik a kommunizmus és a nácizmus bűneit". Ami azonban Zuroff szerint nem történhet meg, vagyis a kommunizmus és a nácizmus bűnei között semmiképpen sem lehet egyenlőségjelet tenni, mert az a "második világháború történetének forradalmi újraértékeléséhez vezetne", a szentséges holokausztot pedig csak a történelemben előfordult számos népirtás egyikévé fokozná le. Zuroff cikkében azért is aggodalmaskodik, mert a "Prágai Deklarációban" kifejtett nézeteket az Európai Parlament képviselőinek egy jelentős része is osztja.

A beteg lelkű talmudista eszmefuttatása végén felszólítja az izraeli kormányt és a zsidó szervezeteket szerte a nagyvilágban: határozottan lépjenek fel a "fenyegető jelenségekkel szemben, nehogy a Holokauszt-megemlékezések és Holokauszt oktatása révén az elmúlt évtizedekben elért eredményeket szertefoszlassák azok, akik megpróbálják polgártársaik bűncselekményeit mentegetni".

Régi bölcsesség: aki képes értelmezni a múltat, az fogja uralni a jelent és a jövőt. A zsidóság bizonyos körei egyre erőszakosabban és egyre nyíltabban igyekeznek előírni a világ népei számára, hogy miképpen kell látniuk a történelem eseményeit. Aki másképpen vélekedik a múltról, mint ahogyan ők helyesnek tartják, azt megbélyegzik és üldözik. A történelmi kutatás és a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása a cionisták világuralmi törekvéseinek egyik legfontosabb eszköze.

Perge Ottó - Háárec nyomán