A Jobbik alelnöke szerint felháborító az is, hogy a kormánypárti képviselők álláshalmozása miatt alig néhány tucat képviselő jelenlétében zajlanak a törvényjavaslatok vitái az Országgyűlésben. A képviselő úgy véli, meg kellene vonni tiszteletdíjuk egy részét a lógós képviselőktől, ehhez azonban a parlamentnek jogszabályt kellene alkotni arról, hogy a plenáris ülések tanácskozóképességéhez, a bizottságokhoz hasonlóan, a képviselők egyharmadának jelenléte legyen szükséges.

- A lemondásomat szorgalmazó fideszes felszólítás annyira vehető komolyan, mint elhíresült beszólásom, de az enyémben legalább volt némi humor. Ha Kövér László szintén félremagyarázott, köteles beszédére gondolunk, akkor akár még házelnök is lehet belőlem. A viccet félretéve: nem az évszázad poénja volt, de szerintem elfért volna a Parlament falain belül a szándékoltan kétértelmű „lógjon” szó. Bocsánatot kérni őszintén csak a frakciómtól tudtam, amiért kellemetlenséget okoztam nekik egy félremagyarázható tréfával. Mert ki gondolná komolyan, hogy gyilkosságra buzdítottam, kiben kelthet ez valós félelmet vagy megbotránkozást? Főleg annyi sok „Vesszen Gyurcsány!” után…

- Éreztem, hogy nem mindenki számára érthető egy ilyen kétértelmű szójáték, ezért csak félhangosan, a körülöttem lévőknek mondtam. Így nem is minősíteném bekiabálásnak, hiszen ha én bekiabálok valamit, akkor azt mindenki hallja, mint Pintér Sándor árvízvédelmi köszönetnyilvánítása alatt az „Éljen a Gárda!” kiegészítést vagy az erélytelen házelnöki rendteremtést segítő „Kufárok, kifelé!” felszólítást.

- Ezzel szimbolikusan is fel akartam hívni a figyelmet arra, hogy Jézushoz hasonlóan igenis ki kell kergetni azokat, akik zsibvásárt csinálnak a nemzet templomából. Szerintem az sérti a parlament tekintélyét, hogy amikor befejeződnek a határozathozatalok, vagy véget ér a tévéközvetítés, akkor a házelnök bemondja ezt, majd két perc ún. „technikai szünetet” rendel el, hogy azalatt hazamehessenek a lógós képviselők. De nemhogy elhúznának a balfenéken, még hosszú percekig pakolásznak, és fennhangon beszélgetnek, mint az iskolások az utolsó óra végeztével. A két legtöbbet felszólaló képviselő, Gaudi-Nagy Tamás és Schiffer András is berekedt már egyszer-egyszer, mivel gyakran szinte kiabálnia kell a felszólalónak, hogy hallassa a hangját. A tévéközvetítések ezt nem adják vissza, mert ott inkább csak a mikrofonba mondottak hallatszanak.

- A kétértelmű beszólásom magyarázatára válaszul például. ezt: „Most legyél bátor! Ne sunnyogjál!” Pedig szerintem az a gyáva alak, akik a mentelmi joga mögé bújik. Amikor Trianon 90. évfordulójára politikai vitanapot kezdeményeztem, Semjén Zsolt azt kiabálta be, hogy a javaslat Robert Fico érdekeit szolgálja. Két nap múlva ő maga nyújtotta be a Nemzeti Összetartozás Emléknapjáról szóló törvényjavaslatot. Harrach Péter, az Országgyűlés korábbi alelnöke Semjén beszólása kapcsán el is mondta nekünk, hogy ne háborodjunk fel, a bekiabálás parlamenti műfaj. Ebben egyetértek vele, hiszen ha az tömör, akkor nem zavarja a parlament működését, s a Ház tekintélyét is inkább az sérti, hogy egy átlagos vitán jelenlévő néhány tucatnyi képviselőt kell Országgyűlésnek nevezni. Minden ülésen több száz házszabálysértés történik a jelenléti kötelezettség megszegésével (ha úgy tetszik: a képviselők lógásával), s akkor még nem számoltuk például az elvileg szintén tiltott telefonálásokat. Szerintem az is sérti az Országgyűlés tekintélyét, hogy egyesek farmerban, sporttáskával jönnek az ülésterembe.

– Kérdezte is tőlem Schiffer András, hogy ki írja ezt a rovatot. Visszakérdeztem: indított már az LMP belső vizsgálatot annak kiderítésére, hogy ki szivárogtatja ki a vezetőségből ezeket az információkat? Dúlt-fúlt mérgében, de ő azért érti a viccet. Ellenben a fideszesek rendszerint nagyon értetlenek. Az államfőválasztásnál például elkurjantottam magam a folyosón, hogy „fideszesek, kettesével!”, utalva az öt évvel korábbi esetre, amikor kijátszották az Alkotmány által előírt titkos szavazást azzal, hogy párban kellett menniük voksolni, ellenőrizve társuk szavazatát. A fideszes mamelukok többsége nem értette visszautalásomat, bár akadtak olyanok is, akik válogatott trágárságokkal illettek válaszul a folyosón. Nagyon fájhatott nekik hallani az igazságot.

- Az Országgyűlés bő két hónapja alatt egyetlen ellenzéki javaslatot sem vett napirendre sem, így a hagyományos út nem vezet sikerre. De valamennyire formálható a kormányoldal. A Trianon 90. évfordulójára javasolt politikai vitanap iránti kezdeményezésünket támogatásáról biztosította az LMP, végül a fokozódó nyomásra reagálva Schmitt Pál egy emlékülést kezdeményezett, melyet történelmi sikernek tartunk, különösen annak fényében, hogy 20 éve a Fidesz még demonstratívan kivonult az ülésteremből, amikor a békediktátumra egyperces néma felállással emlékezett az Országgyűlés. 10 éve, a Fidesz kormányzása alatt sem volt semmilyen megemlékezés, pedig a 80. évforduló másnapján államfőválasztó ülést tartottak a Parlamentben. Persze most is belekevertek egy kis holokausztozást az első állami ünnepségbe, de így is komoly előrelépés.

- A történet Pokorni Zoltánnal kezdődött, aki tíz éve oktatási miniszterként a holokauszt sokadik emléknapjára tett javaslatot, majd Horváth Béla kisgazda képviselőnek a kettős mércére rávilágító indítványát se tudták lesöpörni, így egyúttal február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja lett. Hogy formailag ne köthessenek bele, ezt a javaslatot másolta le Balczó Zoltán, és nyújtotta be elsőként Körömi Attila független képviselő 2004 májusában Trianon-emléknapot célzó határozati javaslatként. Ha akkor elindul egy állami tudatformálás, talán máshogy alakult volna az év végén lezajlott népszavazás…

- Nem akarunk hiúsági kérdést csinálni, bár az igazságérzetünket sérti a Fidesz cinikus magatartása, hogy olyan javaslatokat fogalmaz meg, amelyet például néhány hete szavazott le – mint a kötelező iskolai Trianon-megemlékezésre vonatkozó jobbikos módosító indítványt a Nemzeti Összetartozás Emléknapja kapcsán. Vagy itt van a határon túli osztálykirándulási programról szóló javaslatunk, melyet először Vona Gábor javasolt a párt európai parlamenti választási kampányzáró rendezvényén 2009. június 4-én. Most mégis abból lehetett MTI-hír, hogy a Fidesz várhatóan be fog nyújtani erre vonatkozó indítványt, miközben arról hallgatott a média, hogy a Jobbik már korábban be is nyújtotta saját határozati javaslatát ez ügyben.

- Ezúttal inkább csak a hagyományos magyar vendégszeretetünkről tettünk tanúbizonyságot. Azt azonban megtudtuk, hogy szívügyemet, a politikusi álláshalmozás tiltását támogatja, csak egyelőre gyengének érzi magát ennek keresztülviteléhez a Fideszen belül. Szerinte, ha majd feleződik a parlament és az önkormányzatok létszáma, kevesebb lesz a pozíció, akkor jobb lesz az időzítés, magától merül majd fel az összeférhetetlenség kérdésköre. Mindenesetre az erre vonatkozó törvényjavaslatunk is az Országgyűlés tárgysorozatba vételére vár. Jórészt épp az álláshalmozás miatt maradnak távol a képviselők a vitáktól. Sajnos nincs szankciója a hiányzásnak, bár a Jobbik szerint a tiszteletdíj egy részének megvonása jogos volna, és a plenáris ülés tanácskozóképességéhez feltételül szabnánk – a bizottságokhoz hasonlóan – az egyharmados jelenlétet.

- A szemfényvesztés folytatódik. Az új alkotmány előkészítésére már a második bizottságot hozzák létre, de közben hetente toldozzuk-foltozzuk a sztálini alaptörvényt, ráadásul alantas pártcélok érdekében. A kormányoldal elvette az ellenzéktől azt a szűk jogkört, amely a kétharmados többséggel szemben még megmaradt volna a kezében. Példaként említhetem, hogy hatályon kívül helyezték azt a rendelkezést, hogy az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az képviselők négyötödének szavazata szükséges. Egy hétfő délelőtt nyújtották be ezt az alkotmánymódosítást, csak néhány óra volt a módosító javaslatok elkészítésére, aznap lezárták az általános vitáját is. Ráadásul mindezt rendkívül sunyin tették, elrejtve egy egészen másik javaslat végén, csak annyit írva – mintegy automatikus, technikai információként a hatálybalépés után –, hogy „Hatályát veszti az Alkotmány 24. § (5) bekezdése”, még az indokolásban sem tértek ki rá, tehát házszabályellenes is volt. Na és? Az alkotmánybírákat pedig egy olyan bizottság jelölte eddig, ahol minden frakciónak egy-egy delegáltja van. Tehát a Fidesz egymagában nem tudott volna jelölni, csak ha konkrét javaslataihoz talál egy ellenzéki szövetségest. Mivel elég széles az ellenzék spektruma (legalábbis politikailag), nem lett volna nehéz feladat. De meg sem kísérelték a sokat hangoztatott nemzeti együttműködést, egyből ledózerolták az ellenzéki jogokat. Bár az államfő is visszaküldte ezt az alkotmánymódosítást, erőből ismét átnyomták, hogy ma már azt jelölt a Fidesz, akit akar. Egymaga.

- Folytatódik az az együttműködés, amely az előző ciklusokban a háttérben zajlott a Fidesz és az MSZP között. Korábban a kétharmados törvények elfogadásáért szükség volt a két párt együtt szavazására, és ilyenkor rendszeresen paktumokat kötöttek, legyen szó a lisszaboni szerződés olvasatlan elfogadásáról, Románia uniós csatlakozásának feltétel nélküli megszavazásáról, vagy legutóbb decemberben a Fidesz és az MSZP által közösen elfogadott titkosítási törvényről. Azt nem láthatjuk, hogy most mi zajlik a háttérben a felek között, de azt igen, hogy mi történik a színpadon. A Fidesz sorozatosan gesztusokat tesz volt MSZP-s, MSZMP-s politikusoknak, így választották meg Warvasovszky Tihamért az Állami Számvevőszék alelnökének, így jelölték a szocialista Bihari Mihályt ismételten alkotmánybírónak vagy Pozsgay Imrét az új alkotmányt előkészítő bizottság tagjává, Gubcsi Lajost, az MSZMP KB volt osztályvezető-helyettesét pedig a honvédelmi tárca kommunikációs cégének igazgatójává. Az előző rendszerben a Belügyminisztériumban fényes karriert befutó Virág Rudolfot, az Országos Választási Iroda vezetőjét a Fidesz helyettes államtitkárrá nevezte ki. Továbbá vannak olyanok is, akiket a helyén hagyott az Orbán-kormány, pedig nem volna szabad. A bukott SZDSZ-es európai parlamenti képviselőt, Szent-Iványi Istvánt meghagyta szlovéniai nagykövetnek, miközben egyetlen szláv nyelvet sem beszél, és tucatnyi diplomatát visszahívtak a kormányalakítás után. Elfogadhatatlan, hogy a Fidesz a sokadik gesztust teszi a baloldal irányába, a Jobbik hasonló méretű szavazótáborának pedig csak a gumibot és a könnygáz jutott. A Draskovics-droidokból lett Pintér-pribékek – amint azt a Magyar Nemzeti Gárda július 4-ei rendezvényén láthattuk –, ugyanazt folytatják, mint a Gyurcsány-kormány alatt.