- Csak évekkel a megjelenése után, amikor kijöttem az egyházból.

- Nem ismerem a Hit Gyülekezete belső életét, de a könyv őszintének tűnt.

- Remélem, nem; az egyház persze mindent el fog követni, hogy szavahihetetlennek állítson be. Politikai szerepet pedig nem vállalok, és Szcientológia: objektíven és szubjektíven című blogomban sem szoktam szélsőségesen megnyilvánulni.

- Alapvetően beleillik, hiszen ugyanarról az egyházról szólnak, ráadásul én Németországban, Dániában és az Egyesült Államokban is dolgoztam a szcientológia központjaiban.

- Aki elolvassa a könyvemet, láthatja, hogy az nem egy harcos vádirat, amivel mindenáron meg akarok győzni másokat. A kötettel egyetlen célom van: aki a szcientológiával szeretne foglalkozni, az egyház hivatalos álláspontja mellett ismerhesse meg a szervezet árnyoldalait is. Akkora képzelőerővel pedig nem rendelkezem, hogy ennek a tíz évnek a történéseit ilyen részletességgel mind kitaláljam. Ha volna ilyen képességem, lehet, hogy elmennék sci-fi írónak, ahogy annak idején a szcientológia alapítója, L. Ron Hubbard is kezdte.

- Több tucatnyian bizonyosan, de ezt nehéz pontosan megmondani. Számos olyan ember van, akiről tudom, hogy már nem tartja magát szcientológusnak, de papíron az egyház tagja marad.

- Sok vállalkozó tagja az egyháznak, és ha megtagadja a szervezetet, akkor a szcientológus kapcsolatrendszerére épülő üzleteinek befellegzett.

- Talán azért, mert a szcientológia keményen fellép a kritikusokkal szemben, az egyház tisztségviselői pedig az auditálások alkalmával sok olyan magánéleti titkot elárulnak, amivel sakkban lehet tartani az embert. Én is egy csomó olyan dolgot tudok másokról, amit nem kellene tudnom. Amikor például felvettünk valakit munkatársnak, írásban kellett nyilatkoznia arról, hogy kivel létesített szexuális kapcsolatot, milyen perverziója van, esetleg homoszexuális-e.

- Átnyálaznék minden dossziét, amit az egyházban vezettek rólam, és megnézném, milyen szaftos magánéleti adalékkal lehetne megkérdőjelezni a hitelességemet.

- Szerencsére meglehetősen visszafogott életet éltem a szcientológia előtt. Tizenhét évesen lettem az egyház munkatársa, így korábban esélyem sem igen lett volna durva dolgokat elkövetni.

- Meglehet, azt fogják híresztelni, hogy sikkasztottam, megrögzött hazudozó vagyok, ezért is rúgtak ki a szcientológia elitcsapatának számító Sea Orgból. Csak akkor erre vajon miért nem sikerült sohasem bizonyítékot találni, és miért lehettem évekig a hazai egyház egyik vezetője, a közép-európai szervezet második embere?

- Nem tudom pontosan, hogy az egyház kétes ügyletei büntetőjogi szempontból minek minősülnek. Mindenesetre követtünk el dolgokat, amelyek valószínűleg törvénytelenek voltak.

- Bejön egy vállalkozó az egyház központjába, sporttáskában átad húszmillió forintot, és azt mondja, kamu számla alapján visszaigényelt áfabefizetésből származó feketepénz. Átvesszük, az adóhatóságnak meg azt mondjuk, perselypénz, és onnantól nem kell elszámolni vele. Holott nem jóhiszeműen vettük át az összeget, hiszen tudtuk, hogy törvénytelenségből származik. A szabálytalan munkaszerződésekről, az alkotmányos jogokról lemondató formanyomtatványokról, a kiskorúak foglalkoztatásáról vagy a kriminális állapotban lévő könyvelésről ne is beszéljünk; ezek nagy részét azonban az egyházi státusz miatt jobbára ki tudtuk magyarázni.

- Nehéz volna eldönteni, hogy L. Ron Hubbardban melyik motiváció volt erősebb: jobbá tenni a világot, avagy mindeközben meggazdagodni. De mindegy is, mert a végeredmény egyértelmű: az egyház egész szervezeti felépítése a bevétel maximalizálását szolgálja.

- Így van, és minden szcientológusszervezet a bevételeinek harmadát különféle jogcímeken köteles átutalni az amerikai központnak; kivéve a jogdíjakat, mert azoknak a 90 százaléka oda kerül. A fő bevételek egyébként nem a tanfolyamokból, hanem az adományokból származnak, melyeknek csaknem egésze szintén Amerikába vándorol. Van kismillió projekt, amire gyűjtést indítanak, és az amerikai fundraising módszerek fanatizált változatával világszerte megpumpolják a tagságot. A magyar egyháznak is így sikerült több mint egymilliárd forintot összeszednie új budapesti székházának megvásárlására.

- Ezek kifinomult manipulációs technikák. Egy szcientológus vállalkozó persze eleve nyitott az adományozásra; a nehézséget az okozza, hogy sokuknak nincs annyi tartaléka, hogy csak úgy benyúlhassanak érte a páncélszekrénybe, hanem el kell adni valamit, vagy hitelt kell felvenni. Az én dolgom volt minderre rávenni őket.

- Mert úgy érzi, valamit vissza kell adnia annak a közösségnek, amelyből a jóléte fakad. Az egyház ezt használja ki a végletekig. Elhiteti vele, hogy azzal teszi a legtöbbet a világért, ha a szcientológia projektjeire - a Drogmentes Maratonra, a pszichiátriaellenes kampányokra, a bűnmegelőző programokra - adományoz. Sokszor az erején felül, ráadásul úgy, hogy ezekkel a pénzekkel soha senki nem számol el.

- A tíz év alatt bő tízmillió forintot fizettem be tanfolyamokra vagy adományként; az ingyen elvégzett kurzusok sok százezres árát pedig akkor számlázták le nekem, amikor kiléptem. De ha ide vesszük azoknak a munkáknak az értékét is, amelyeket ingyen vagy éhbérért végeztem az egyháznak, akkor összesen 20-25 millió forintról van szó.

- Akiben akár csak pislákol a lelkiismeret szikrája, felméri a tettei következményeit. Ha például tizedszerre húzok le egy informatikus vállalkozót több százezer forintra, és látom, hogy ehhez már osztalékelőleget kell felvennie a cégétől, és három éve ugyanabban a ruhában jár, mert az egyháznak adja a pénzét, azon elgondolkozik az ember. És ha még az a projekt sem jön létre, amire adakozik, akkor kezd kínossá válni a helyzet, hiszen hazudtam neki.

- Igen. Volt egy időszak, amikor a szcientológusok azt gyanították rólam, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal kémje vagyok. Ki akarták deríteni, hogy így van-e, ezért "előzetes letartóztatásba" helyeztek. Huszonnégy órás őrizet alatt tartottak három hónapig, rendszeresen e-méterrel - vagyis hazugságvizsgálatra is használható bőrellenállás-mérő műszerrel - faggattak, de mivel nem találtak semmit, visszaküldtek Magyarországra.

- Persze nem tetszett a dolog, de akkor úgy gondoltam, ha ez kell ahhoz, hogy a világ jobb hely legyen, akkor ki vagyok én, hogy akadékoskodjak? Nem is képzelné, mi mindenre rávehető egy kellően fanatizált ember; ugyanez a végletes elfogadás munkál azokban is, akik odaadják a teljes örökségüket az egyháznak, hogy aztán a végén földönfutóvá váljanak.

- Miután kirúgtak a Sea Orgból, még két évig az egyház tagja voltam, aztán leépítettem minden kapcsolatomat. A végső lökést az adta, hogy ebben az időben ugyanúgy viselkedtek velem, mint ahogy korábban én másokkal: egy nagyobb pénzösszeget akartak kicsikarni belőlem. Ekkor döntöttem úgy, hogy elég volt. Egy ilyen interjúban persze csak utalni tudok az egyháztól való eltávolodásom okaira; a könyvben azonban részletesen kifejtem döntésem hátterét.

- Sosem voltam labilis személyiség, így tartós sérülés, azt hiszem, nem lett. Mindenesetre vagy két évig tartott, amíg kipucoltam magamból a szcientológiát. Ezt az időszakot senkinek sem kívánom: miután minden vagyonom az egyházhoz vándorolt, ott álltam pénz, kapcsolatok, végzettség nélkül, és elölről kellett kezdenem az életemet.

- Azt a vállalkozást vezetem, amit még az egyház tagjaként indítottam. Évekig szcientológusokból éltem - abból, hogy a hubbardi technológiát alkalmazó cégek anyagait kompatibilissá tettem az egyház elvárásaival. Aztán leépítettem ezeket az ügyfeleket, és átálltam fordításra, illetve internetes kereskedésre. Az egyházzal akkor tudtam végleg szakítani, amikor már a megbízásaim sem függtek tőlük.

- Igen, a feleségemmel működtetjük. Őt az egyházban ismertem meg; és azt, hogy ép ésszel kibírtam mindezt, jórészt neki köszönhetem. Az egyház azt akarta, hogy váljon el tőlem, de ő engem választott, és végül együtt, egymást erősítve jutottunk el oda, hogy a szcientológiával egyszer és mindenkorra szakítunk.

 

"Az egyik leggazdagabb magyar szcientológus hozzám fordult egy ügyben. Auditálásakor ugyanis kiderült, hogy adócsalást követett el, és ezt szerette volna "kezelni" - valahogy visszajuttatni a pénzt az államhoz. A "wog" ügyvédek, akiket megkeresett, csak kiröhögték. Az egyik viccelődve meg is jegyezte, hogy vegyen annyi értékben illetékbélyeget, amennyit elcsalt, és égesse el az udvaron.

Rögtön bevillant, hogy ezt ki lehetne használni. Miklós ki is adta, hogy menjek el a WISE-konzultánssal a gazdag emberhez, beszéljek lyukat a hasába arról, hogy mekkora veszélyben van az egyház, az elnyomók tönkre akarják tenni. Ha odaadja a pénzt, akkor az úgyis az államhoz vándorol, tehát az ő lelkiismerete is megnyugszik. Szerda este volt, és kajánul hozzátette, hogy a kilencmillió csütörtök kettő előtt kellene, azaz anélkül ne nagyon jöjjek vissza.

Emberünk meglepően jól fogadta a dolgot - igaz, a WISE-konzultáns is profi eladó volt, simán meg tudtuk dolgozni. Aztán rátértünk arra, hogy akkor az első részlet (kilencmillió forint) az azonnali problémák kezelésére most kellene. Átment a villájának másik szobájába, és hozott is egy reklámszatyorban kilencmilliót. Alig hittem el, hogy ezt összehoztam. Emberünk megígérte, hogy kiszámolja, mennyit fog még fizetni, és megbeszéljük a továbbiakat. Azért a lelkemre kötötte: nehogy az ő nevére állítsuk ki a számlát."

*

"A pénzhiány miatt bizonyos statisztikák felvitele nehézségekbe ütközött, és ekkor jöttek a kreatív megoldások. Az egyik ilyen statisztika a "működőképes berendezések százalékaránya" volt. Ezt csütörtök délelőtt kellett ellenőrizni, és mindig 100 százalékon kellett tartani. Az egyik csütörtök délelőtt elromlott az egyik hűtő. Esélytelen volt még aznap délelőtt megjavítani, így lerontotta volna a statisztikát. Egy megoldás maradt: el kellett távolítani a hűtőt a bázisról. Dezső azonban ezt nem merte meglépni, mert a hűtő az egyik munkatársé volt, aki beköltözéskor magával hozta. Miklós belső ügyekkel foglalkozó helyettese fél kettőkor rákérdezett, hogyan áll a statisztika. Amikor megtudta, mi a helyzet, közölte emberünkkel: nem érdekli, hogyan, de oldja meg a problémát. Ekkor már csak 15 perc volt kettőig, így gyorsan kellett cselekedni. Egyik beosztottjával odarohant a hűtőhöz, kivitték az erkélyre, és kidobták az utcára."

*

"Ketten jöttek értem: az európai OSA külső kivizsgálásokkal és nyomozásokkal foglalkozó főtisztje, Wahida Hickey és Nemes Natália, egy magyar lány - ő felelt az összes belső vizsgálatért és igazságszolgáltatási akcióért. Ekkor már éreztem, hogy baj van. Nem hétköznapi lehetett az ügy, ha két ilyen magas rangú ember foglalkozott vele. Röviden tájékoztattak, hogy beépített embernek tartanak. Wahida hozzátette, hogy az egyik szcientológus "felismert", és szerinte dr. Veér András egyik tanítványa vagyok. Elméletük szerint a gonosz, antiszociális személyiségű pszichiáter összefogott a Nemzetbiztonsági Hivatallal, és közös erővel beküldték az egyházba kémkedni az egyik legjobb tanítványt - ez volnék én. A fordítási misszión elkövetett "romboló akcióim" és "gyanús viselkedésem" (néha kíváncsiságból elolvastam mások telexeit) megalapozottá tették ezt a gyanút, úgyhogy ezt most ki kell vizsgálni.

Natália vette át a szót. Behívta az addig kinn ácsorgó biztonsági őrt (ő szintén magyar volt), és közölte, hogy Józsi ezentúl a nap 24 órájában velem lesz. Egy szobában fogunk aludni, és nem mehetek sehová egyedül."

(Heti Válasz)