 |
Nem kell őt csodálni (bár ha valakinek ahhoz van kedve, tegye), de ideje lenne végre előítéletektől, gyûlölettől mentesen gondolkodni róla. Egyébként a "hivatalos történettudomány" (micsoda elképesztő egyáltalán, hogy létezik ilyen), már jóval árnyaltabb képet rajzol a német diktátorról, mint korábban. Csak éppen ez az "árnyaltabb kép" (ami annyit jelent, hogy kevesebbet hazudoznak róla) a nagyközönség számára láthatatlan.
Az emberek tömegei még mindig azt hiszik, Hitler egy idegbeteg, paranoiás őrült volt, gyakori dühkitörésekkel, aki továbbá impotens, de ugyanakkor szexuálisan perverz szadista is volt, ezen kívül valamikor szobafestőként dolgozott (és ha így is lett volna, az miért lett volna baj, nagyokos propagandisták, amikor az összes kommunista vezetőnek munkásnak kellett lennie?). Sorolni lehetne még a képtelennél képtelenebb hazugságokat, amelyeket Adolf Hitlerről összehordtak. És még most, 63 évvel a második világháború befejezése után sem lehet róla elfogulatlan, igaz portrét rajzolni. Miként személyéről és történelmi szerepéről vitatkozni is csak roppant óvatosan szabad. Hogy meg ne "sértsük az áldozatok érzékenységét". (Értsd: a hatalom birtokosairól, a világ mai urairól semmi rosszat mondani nem szabad.).
Ennek pedig egyetlen oka lehet: a háború egykori győztesei, a világ mai urai még mindig félnek tőle. A mai világ a második vilgáháború romjain jött létre. A XX. század legfontosabb eseménye a második világháború volt, amelyhez képest más események - kommunizmus, hidegháború, egyebek - másodlagos jelentőségûek. A zsidó-amerikai világbirodalom - amelynek a világ nagyobbik része és sajnos hazánk is gyarmata - 1945-ben született meg, pontosabban ekkor hajtotta uralma alá a Földgolyó egy részét. Előtte több, mint fél évszázadon át létezett, és egyre erősödött.
Adolf Hitler világosan felismerte ennek a háborúnak a tétjét: képes lesz-e a zsidóság uralma alá hajtani a nyugati civilizációt vagy sem? Az az érzésem, Hitleren kívül csak Sztálin értette ezt meg, aki azonban saját birodalma számára veszélyesebbnek ítélte a náci Németország győzelmét. Lehet felróni Hitlernek sok mindent: téves döntéseit és kegyetlenségét - habár ami ez utóbbit illeti, Sztálin, de Churchill, Roosevelt és Truman sem maradt el mögötte. Megjegyzem egyébként, hogy Hitler céljai szerényebbek is voltak, mint ellenségeié: ő csupán az Európa fölötti uralmat akarta, míg a zsidóság, az amerikaiak és a szovjetek is világuralomra vágytak. A legrosszabbul az angolok és franciák ítélték meg a helyzetet: hiszen hiába győztek, gyarmataikat rövidesen elvesztették, és mára már nagyhatalmi szerepük is jórészt odalett.
Egyébként valószínûleg minden Hitlerrel kapcsolatos őszinte vita, valamint történelmi szerepének a tényeket is tiszteletben tartó értékelése is csak szamizdatban folyhat le. Mindaddig, amíg létezik az a Világbirodalom, amely ellen ő egész életében oly vehemensen harcolt - és amelynek a létét roppant veszélyesnek ítélte úgy Németország, mint a nyugati civilizáció számára - , addig aligha lehet igaz képet rajzolni róla.
Hitler olyasfajta szerepet játszik, mint egykoron a kiváló karthágói vezér, Hannibál: amíg a Római Birodalom létezett, mindenütt, ahol a rómaiak uralkodtak, kötelező volt gyûlölni őt.
Hogyan ítélik meg Németország egykori diktátorát évszázadok, netán egy évezred múlva? (Ha még lesz egyáltalán, aki ítélkezzen.) Mint a "hivatalosan is elismert " kiváló történész, John Lukacs A történelmi Hitler címû mûvében írja: "Ő egy korszak végéhez tartozik. Vereséget szenvedett, és a polgári civilizáció - átmenetileg - helyreállt, legalábis Nyugat-Európában és Németországban. De ha netalán összeomlik a nyugati civilizáció, akkor megeshet, hogy Hitler a jövő nemzedékek szemében amolyan Diocletianusnak, a hajdani rend és nagyság eltökélt őrzőjének tûnik majd. Ugyanakkor az új barbárok között esetleg követőkre talál. E sorok írója azonban történész, és nem próféta."
P.O.
Adolf Hitler mûve, a Mein Kampf ide kattintva rendelhető meg!
