A Fidesz és a Tisza Párt kommunikációs háborújának legfrissebb fejezete Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnök személye körül bontakozott ki. A korábbi kormányzati szereplőnek a Tiszához való csatlakozása után gyorsan megjelent a sajtóban többszázmilliós villafelújítási ügye, illetve azok a történetek, amelyek szerint a társadalombiztosítás terhére végeztetett el szépészeti beavatkozásokat – zsírleszívást és tokaplasztikát.
A Fidesz működésében a politikai lojalitás mindig is fontosabb volt, mint az erkölcsi szempontok, és most, amikor valaki átáll az egyik oldalról a másikra, hirtelen olyan ügyek kerülnek elő róla, amelyek korábban senkit sem zavartak. Amíg Ruszin-Szendi a Fidesz szolgálatában állt, egyenesen kötelesség lehetett elhallgatni, hogy milyen körülmények között vett részt szépészeti beavatkozáson – most viszont korábbi szövetségesei vadásznak rá ugyanezért. A Fidesz álfelháborodásához hasonló a Tisza reakciója is: nem kértek bocsánatot, nem követték meg a közvéleményt az elképesztően kínos történetek miatt, hanem azt firtatták, hogy kerülhettek ki ezek az információk. Ha az ő emberükről van szó, már nem olyan fontos az átláthatóság vagy a korrupció elleni küzdelem, sőt egyenesen azt állítják, hogy a korábbi fideszes korrupt szereplőkkel harcolnak a korrupció ellen.
A Fidesz múltjából érkező politikusok nem jelenthetnek valódi változást, hiszen maga a NER logikája is az, hogy a lojalitásért cserébe minden bűn megbocsátható. Ruszin-Szendi pontosan ennek a logikának a politikai túlélője volt eddig. Amíg a Fideszben volt, mindent elnéztek neki, most pedig a Tisza kötelékében a kormány kritikusaként próbál új identitást építeni. Az a politikai erő, amely elvileg a Fidesszel szemben határozza meg magát, a szemünk előtt teszi ugyanazt, amit a Fidesz: politikai alapon falaz kompromittálódott politikusának, szemet hunyva akár a korrupció felett is.
Ezért egyre inkább megmutatkozik az, hogy miért nem alternatívái egymásnak a Fidesz és a Tisza. Az egyik oldal politikai bosszúval támad egykori emberére, akinek eddig falazott, a másik oldal pedig ezt az embert megtisztultnak, vállalhatónak és hitelesnek tartja – csak azért, mert oldalt váltott. Ám attól, hogy valaki ellenzékivé válik, még nem lesz tisztább politikus, ha korábban a rendszer részeként maga is hozzájárult a korrupciós visszásságokhoz. Az egész történet azt bizonyítja, hogy a Fidesz és a Tisza ugyanannak a politikai kultúrának a termékei: ahol nem az elvek számítanak, hanem az, hogy ki melyik oldalon áll.
A Mi Hazánk politikai sikerének záloga az elvhűség és a hitelesség. Megalakulásunk óta következetesen szorgalmazzuk a politikusok elszámoltathatóságát. Követeljük a mentelmi jog eltörlését, amely ennek egyik legnagyobb gátja, saját képviselőink esetén is minden esetben a mentelmi jog felfüggesztése mellett szavaztunk, és ez így lesz a jövőben is. Ha egy politikai közösség valóban az átláthatóság és a tisztesség elveire épül, akkor nem falaz azoknak, akik visszaélnek a közbizalommal. Ruszin-Szendi botrányai arra mutatnak rá, hogy ezt sem a Fidesz, sem a Tisza nem teszi meg.
Dúró Dóra - Fb