A neoliberális kapitalizmus rendszere – közismerten – gyarmati helyzetbe, koldusbotra juttatta hazánkat. Olyan abszurd állapotok jöttek létre, amelyben tisztességes munkával az ember nem tud normális létfeltételeket teremteni a maga és családja számára. De számtalan esetben még a létminimum szintjét sem, mert dolgozna a szerencsétlen magyar pária, ha volna hol és lenne mit. Ezzel szemben a cégéres bűnözők százmilliárdos pénzpiramisok tetején trónolnak, s egész életükben semmiféle produktív, a köz, a nemzet javát szolgáló munkát nem végeztek és nem is fognak sohasem, hiszen erre egyetlen esetben adódna lehetőségük, nevezetesen akkor, ha börtönbüntetésre és kényszermunkára ítélnék őket. Ami magától értetődően nem fog bekövetkezni soha, lévén, hogy kezükben a hatalom és ők mozgatják marionettfigurákként a politikai elit tagjait, akik maguk is benne vannak a közös bulikban.

S mivel a fentebbi hír történetesen egy bizonyos Fürst György nevű, egykori Centrum Parkolási Kft.-vezérrel kapcsolatos, önkéntelenül adódik a kérdés: mi szüksége van ennek az országnak ezekre a kártékony, létroncsoló, rajta rákos sejtekként élősködő és szerteburjánzó bűnbandákra? Miért fizessünk sarcot egy adott közterület használatáért, amikor azt a produktív, értékteremtő munkát végző emberek – már amúgy is többszörösen megterhelt – jövedelméből behajtott adókból és járulékokból építették meg? Miért finanszírozzák magyar állampolgárok a Fürst-félék hedonizmusát és luxuséletét? Miért számoljanak le havonta – a hazai átlagbérekhez mérten – hatalmas nagyságrendű összegeket a semmiért, hiszen „centrumék” mindenféle szolgáltatás vagy termék felkínálása nélkül róják ki rájuk a harácsot. Vagyis eleve jog- és alkotmányellenes bármiféle magáncég által ún. „parkolási díj” kivetése. Persze a haveri kör, a zsiványcimborák számára óriási ez az üzlet: zéró befektetés, maximális extraprofit. Fürst korunk Jud Süsse, aki az 1730-as évek württembergi hercegségében az uralkodótól bérbe vette a hitvány minőségű, tengelytörő földutakat, majd ezután, ahogyan mondani szokás, szinte „minden fánál” megsarcolta az utazókat. A szerződés azon kitételéről persze „megfeledkezett” a jó Joseph Süss-Oppenheimer, miszerint az úthálózatot rendbe fogja hozatni.

Egy ilyen abszolút biztosan és a legcsekélyebb üzleti kockázat nélkül gigantikus hasznot garantáló uzsoraügylet főszereplőjeként ne csodálkozzunk, ha Fürst egy csekélyke 100 millió forint értékű autóval jár-kel. Megteheti, van miből. Ő a budapesti Jud Süss. Normális országban persze bizonyára már régen lebonyolítottak volna vele szemben egy kimerítő és akkurátus NAV-vizsgálatot, amelynek alapján számtalan büntetőeljárást is kezdeményeztek volna ellene. Iránban vagy Kínában pedig alighanem az örök vadászmezőkön hajtaná már Rolls Royce-át, s ott egy túlvilági randevún összefuthatna 18. századi, földi pályafutását a bitón befejező württembergi ősével. De hát ez nem normális ország. Az a tény pedig, hogy a centrumos parazita egyedi rendszámának felirata „BEAST”, sok mindent elárul a mai üzleti „elit” mentalitásáról, parvenü magatartásáról, illetve kulturálatlan pökhendiségéről. Emberünket a szó kiválasztásakor nyilván az a szándék vezette, hogy az angol szó másodlagos jelentését a csodaautóra vonatkoztatja, vagyis ebben az értelemben használja a „fenevad” szót. A „beast” eredeti, alapjelentése azonban, ami egyfajta billogként kétségkívül ráilleszthető magára a tulajdonosra, ennél jóval prózaibb és közönségesebb. Nemes egyszerűséggel csak „barom”.

Végezetül talán az a leghelyesebb, s egyben legvészesebb értelmezési lehetőség, s egyben a mai „elit” üzenete a magyar társadalom számára, ha János Jelenések Könyvének „Fenevad”-ját értjük rajta – az angol ugyanis erre is a „Beast” szót használja –, aki nem más, mint a hamis próféta, az Antikrisztust hatalomra segítő bestia, akinek száma 666…

Lipusz Zsolt – Kuruc.info