Győri Nemzeti Hírlap, 1942. január 31.

Berlin, jan. 20. Német TI. – A nemzeti szocializmus uralomra jutásának évfordulóján rendezett ünnepi gyűlést Göbbels dr. birodalmi miniszter nyitotta meg. Üdvözölte a Führert, majd megemlékezve arról a napról, melynek évfordulóját ma ünneplik, ezeket mondotta: A győzelem számunkra hit kérdése volt, az Ön személyébe vetett hit kérdése. Ma az egész német nép élén a véderővel, harcban áll, hogy megvédje forradalmunk vívmányait, a birodalom és a nemzet életterének biztonságát. Ami akkor hit kérdése volt: a győzelem, az ma bizonyossá lett.

Hitler vezér és kancellár beszédjének elején visszapillantást vetett a múltra és kifejtette, hogy a mostani háborúban ugyanazokról a célokról és erőkről van szó, melyek az első világháborút megindították. Ezek felelősek a mai háborúért is. Elsősorban azok a személyek is vannak uralmon. Churchill már 1914 előtt az akkori idők egyik legközönségesebb háborús uszítója volt. Roosevelt akkor Wilson elnök kis embere volt. A mai kapitalista férfiak már akkor is a mérleg serpenyőjébe vetették befolyásuk súlyát a háború érdekében. Ugyanazok a hajtóerők idézték elő az első világháborút és felelősek a második világháborúért is. Mögöttük az örök zsidóság, mely a népek minden viszályán keresni és nyerészkedni tud. Ezért a zsidóság volt a mozgatója annak, hogy nyugtalanságot keltsenek a népek között. Akkoriban hasonló eszközökkel küzdöttek, mint ma. A módszerek szintén ugyanazok maradtak. Ígértek mindent a kicsinyhitűeknek, könnyen hívőknek és ostobáknak és minden kísérlet arra irányult, hogy mások minél több vérével védelmeztessék saját érdekeikkel. Az angol világbirodalom 400 esztendő alatt sok háborúban alig 10 százalékát ontotta annak a vérnek, amennyire Németországnak szüksége volt pusztán egyszerű létének megvédelmezésére. A másik angol módszer a szétforgácsolódás. Németországban is gyalázatos forradalmat szítottak, mely mögött ott állt a hajtóerő, az örök zsidó. Sikerült akkor elbuktatniok Németországot.

Az első világháborút nem veszthettük el ellenségeink érdeme következtében, hanem kizárólag a saját hibánkból.

Amikor annakidején a küzdelmet megkezdtem, – folytatta tovább Hitler – nagyon is tudatában voltam annak, hogy ez az egész világ elleni küzdelem volt és hogy milyen nehéz ez a küzdelem. Miután visszapillantást vetett a nemzeti szocialista mozgalomra, rámutatott arra, hogy Churchill nem alkotott semmit, csak rombolt és pusztított. A történelem egykor úgy fog megemlékezni Churchillről, mint arról az emberről, aki az angol birodalom pusztulását okozta. Ez a háború nem úgy fog végződni, – mondotta – ahogy a világ zsidósága elképzeli, hanem úgy, hogy a zsidóság végleg eltűnik Európából. Először alkalmazzuk azt a régi zsidó törvényt, hogy szemet szemért, fogat fogért.

A Németországgal szemben álló államok évtizedeken át kifosztották Németországot, de így sem tudták saját gazdasági problémáikat megoldani és ha az angol hercegérsek azért imádkozik az Istenhez, hogy küldje rá egész Európa nyakára a bolsevistákat, akkor csak annyit mondhatok: Németország nyakára nem jönnek, de kérdés, nem mennek-e az angolok nyakára és akkor hiába imádkozik az öreg angol.

Hitler ezután rámutatott arra, hogy nem akarta a háborút, majd így folytatta: Ha a Gondviselés úgy döntött, hogy ennek a harcnak el kellett következnie, akkor arra kérem a Gondviselést, ruházza rám a harc egész terhét, viselni fogom ezt a terhet és nem riadok vissza semmiféle felelősségtől, de annyit mondhatok, 1918 nem fog megismétlődni mindaddig, amíg élek.

Hitler ezután Németország szövetségeseiről emlékezett meg és a hallgatóság mindannyiszor hosszasan éljenzett, amikor a különböző szövetségeseket elsorolta.

Ami pedig ma keleten folytatódik – mondotta a Führer – az egykor úgy fog szerepelni a történelem lapjain, mint a német nép legszebb hőskölteménye. Bármiféle terve is legyen az ellenségnek, Németország mindenre fel van készülve. Németország mindenütt harcol és egyetlen talpalatnyi földet sem enged át az ellenségnek, amit pedig átengedett, azt visszaszerzi. A legnehezebb már mögöttünk van. A tél volt keleti ellenségünk legnagyobb reménysége, de a télből már négy hónap eltel és ez mindössze néhány kilométernyi előretörést jelentett a vörösök számára, akik az áldozatok hekatombáit hozták az előretörés érdekében. Néhány hét múlva – folytatta – délen megkezdődik a tavasz és akkor eljön az óra, amikor új fegyverek özönlenek Németországból és akkor ismét odaütünk.

A téli ruhagyűjtés nagyszerű eredményéről megemlékezve megállapította, hogy ez a legtisztább népszavazás volt. Ezután így folytatta: Hogy ez az esztendő hogyan végződik, azt nem tudom. Nem tudom, véget ér-e ebben az évben a háború, de egyet tudok: bárhol mutatkozzék is az ellenség, le fogunk rá csapni éppen úgy, mint ahogy eddig tettük és ez az esztendő ismét a nagy győzelmek esztendeje lesz. Perceken át tartó tomboló lelkesedés jelezte a Führer beszédének végét, majd felhangzott a Deutschland Lied, és ezzel véget ért a történelmi gyűlés.

 

Valami érzékeny lelkű liberális vagy filoszemita úriember nagyon finom tónusú levélben leckéztet meg minket, hogy milyen csúnya emberek vagyunk mi. Nem egyszer olvasta már „egyébként szeretett lapjuk” hasábjain, ha a bolsevizmusról volt szó, hogy „zsidó-kommunista” uralom. Ez – mint írja – nem tárgyilagosság tőlünk, mert ha valaki becsületes eszközökkel harcol, amilyennek egy keresztény magyar lapnak kell harcolnia, akkor legyen tárgyilagos. Többek közt ezt írja:

– „A bolsevikiek vezére tudtommal Sztalin és a bolsevizmus orosz forradalom, oroszok által bevezetni akart rendszer, melynek ugyan szellemi atyja a zsidó Marx és zászlóvivői közt sajnálatosan sok zsidó akadt, de mégis: nem zsidó kommunista, hanem kommunista rendszer az és tárgyilagos lapnak, komoly lapnak ezt kell írnia…”

Így írja és így mondja, sajnos úgy látszik, így is tudja a levélíró, kinek lapunkról írt jó szavait egyúttal hálásan meg is köszönjük.

Sajnos azonban rá kell a levélírót döbbentenünk arra, amit ugyan hála Istennek már milliók tudnak, hogy igenis, a bolsevizmusnak nemcsak szülőatyja zsidó, de zsidók az orosz bolsevizmus mai véreskezű vezetői is nagy részben. (Zsidók voltak a magyarországi kommunizmus főemberei is.)

Íme egy kis csokor a vezető bolseviki zsidókból: az Izvesztija című bolsevik lap, tehát a leghitelesebb forrás nyomán szálankint összeszedve (bár már össze is köthetnénk őket!):

Zsidó: Sztalin feleségének testvére: Mosesohn-Kaganovics, Majszki nagykövet, Suritz, volt páriszi nagykövet, Stein, volt római nagykövet, Slavuckij, a tokiói nagykövet.

Zsidó a szovjet vezetők közül: Litvinov, zsidó Dubelszkij, a kereskedelmi flotta biztosa, Milstein, az iparügyi népbiztosság államtitkára, Lewin (Lőwy) az állami bank elnöke, Mechlis, az állami ellenőrzés népbiztosa, Ginzburg, közmunkaügyi népbiztos, Barmann közlekedésügyi népbiztos, Jakowlew földmívelésügyi népbiztos, Ustinow, ipari és fegyverkezési népbiztos, Weiser kereskedelemügyi népbiztos, Csintsuk külkereskedelmi megbízott, Losovszkij külügyi államtitkár, Berija belügyi népbiztos.

Ennyi csak a nagyjából. Hát még hány száz és ezer élvezi vezető pozícióban a rabszolga milliók verejtékéből a szovjet-jólétet (mert a vezetők jól élnek) akiknek nevét nem ismerjük!

Kérjük hát a levélírót és minden más gyengéd szívű magyar embert, hogy ne sajnálják a szovjetzsidókat. Higgyék el, ha azok miránk szabadulnának, nem sajnálnának minket és közülünk igen kevés jutna el még Turkesztánig is! Európa, a kereszténység és a magyar fajta, a magyar nemzet élethalálharca a szovjettel való háború. Itt nincs pardon! Ha gyengék és gyengédek leszünk a fenevadakkal szemben, akkor felfalnak bennünket.

Dúvadat csak dum-dummal kell vadászni! Mi ezt csináljuk a leghidegebb – tárgyilagossággal!