Spengler az arabok, a zsidók és a zoroasztriánus perzsák kapcsán “mágikus kultúráról” beszél, amely népeket egy kultúrának tekint, mivel olyan azonos létszemlélettel rendelkeznek, amely a világot a jó és a rossz harcának látja. Az uráli-altáji rokon népek (hunok, baskírok, türkök, mongolok) tengrizmusa, illetve a szibériai népek sámánizmusa ugyanúgy egy azonos világképpel és létszemlélettel rendelkező kultúra természetvallásai. A teljesség igénye nélkül: a világfa és a háromosztatú világkép, a természeti szellemek, az őskultusz, a kettős lélekkép és a sámán fontos szerepe mindegyikben ugyanúgy jelen van. Ez azért lényeges, mert rajtuk keresztül a magyar ősvallás létszemléletét is könnyebben megérthetjük.

Ami a sztyeppei lovasnomádok tengrizmusát illeti, ez leginkább abban különbözik a szibériai sámánizmustól¹, hogy az Isten (a türköknél Tengri) a legfőbb hatalom, akit elsősorban tisztelnek, és rajta kívül léteznek a természeti szellemek (például folyó- vagy hegyszellemek) és az ősök szellemei, akik korlátozott hatalommal bírnak. Al-Bakrí arab földrajzíró mondja a magyarokról a 11. század végén: “Ők egy olyan nép, amelynek a magasságos Istenen kívül nincs más istensége. Az ég urában hisznek, és ő az egyetlen hatalmasság.”

A tengrizmus kapcsán egy magyar kulturális sajátosságot már itt megemlíthetünk. A történészek szerint a földi hierarchiát leköveti az égi, a tradicionalista filozófusok szerint viszont az égi hierarchiát követi le a földi, de a lényeg, hogy a kettő összefügg. Egyes kutatók rámutatnak, hogy az olyan kultúráknak, amelyeknek az eredeti világképében az istenek panteonja létezik (görögök, rómaiak, germánok, angolszászok), amiben az istenek egymással vagy egymás ellen szövetkeznek, intrikáznak, cselt szőnek, azoknak a panteon egyfajta égi parlament, és nekik inkább való a demokrácia. A tengrizmus és a magyar ősvallás viszont teljesen más, itt egyetlen Isten van, és számunkra az olyan erős vezető a példakép, mint Attila király vagy Árpád vezér, a mongoloknál Dzsingisz kán vagy Batu kán. Tehát nekünk és a sztyeppei lovasnomád népeknek alkatilag és kulturálisan is idegen a demokrácia, és nem is kellene különösebben erőltetni.

Spengler megkülönböztet historikus és ahistorikus kultúrákat, amiből az előbbiekhez azok tartoznak, akik szigorúan követik az idő múlását, saját időszámítást hoznak létre, csillagászattal foglalkoznak, és lejegyzik a történelmet. A sztyeppei lovasnomádoknak erre az életmódjukból adódóan sem volt lehetőségük, nem hoztak létre saját időszámítást vagy a történelmüket dokumentáló jelentős munkákat. Amit tudunk például a honfoglalás előtti magyarságról, azt más történészek feljegyzéseiből és régészeti leletekből tudjuk. Ez a kultúra tehát ahistorikus.

Korábban láthattuk, hogy minden népnél alapvető összefüggés van az időfelfogás, a túlvilágkép és a temetkezési szokások között. Az uráli-altáji rokon népek, illetve a szibériai, samánisztikus természetvallást követő népek időszemlélete ciklikus volt. Szemben egyes nagy kultúrák lineáris (tehát folyamatosan előrehaladó) időszemléletével, az időt körforgásnak tekintették, amely a természet változásához igazodik. A hónapok (amely szó eredete: “hold nap”), az évszakok, az évek, a napfordulók és napéjegyenlőségek a természet változását követik, és ezekhez kapcsolódtak a kereszténység előtti ünnepek is, mint a karácsony, a Gyümölcsoltó Boldogasszony vagy a Nagyboldogasszony napja. Régi szimbólumaink szintén a ciklikus időszemléletről tesznek tanúbizonyságot.

Révész László régész egyik előadásában beszél arról, hogy a fenti tegez a magyar világképet mutatja, középen a spirális szimbólum és a négy égtájat jelképező veretek láthatók, majd a világmindenséget jelképező veretsor. A horogkeresztre emlékeztető négyosztatú szimbólum (illetve maga a horogkereszt is, ami többek között mongol szimbólum) a tudósok szerint eredetileg az egyik legjobban látható csillagkép, a Göncölszekér ábrázolása a napfordulók és napéjegyenlőségek idején, középen a sarkcsillaggal. A spirális forma tehát a sztyeppei népek létszemléletét mutatja, az élet körforgásának ábrázolása.

A magyarok túlvilágképe a néprajzból jól ismert világfával (égigérő fa, tetejetlen fa) és a háromosztatú világképpel (alsó, középső és felső világ) függ össze. Ugyanez megvan a sztyeppei és szibériai népeknél, és létezik náluk az újjászületés elképzelése is. Ez utóbbit tudjuk a tengrizmusról, a hanti-manysiknál a “lil” (vagyis a lélek) újjászületik, és így van az evenkiknél², a cseremiszeknél vagy más szibériai népeknél is. Az újjászületés az élet körforgásával van összefüggésben (itt nincs szó karmáról, mint a hindu vallásban). Az újjászületés általában a középső világba történik, a felső világot az Istennel és az égi jó szellemekkel azonosítják (Nap, Hold, csillagok), valamint az olyan igaz emberekkel, mint Csaba királyfi vagy Göncöl (Mátyás király táltosa). A felső világot a földihez hasonlónak képzelték, ahol minden kicsit jobb, érintetlen a természet, és könnyű a folyókon az átkelés, mert az itt élők sosem hagyták el az őseik hagyományát. Az alsó világ a néphit szerint hasonló a középső világhoz, de itt minden hidegebb és sötétebb. Ennek a fejedelme az Ördög, és itt vannak a különböző csúszómászók és betegségek szellemei, mint a Fene, a Nyavaja, a Guta vagy az Ármány stb, amik felett az Ördög uralkodik. A középső világ a természeti szellemek és a Boldogasszony világa, akit a termékenységgel és a gondoskodással azonosítottak, és betegségek eseten is gyakorta hozzá fordultak.

A magyar forrásokban az újjászületés elképzelésére csak közvetett utalásokat találhatunk. Amikor Lehel vezér a monda szerint agyonüti a császárt a kürtjével, azt mondja neki: “szolgám leszel a másvilágon”. (A hunok ugyanezt gondolták azokról, akiket csatában levágtak.) Ha nem létezne az újjászületés elképzelése, akkor azt kellene feltételezni, hogy aki csatában elesik, az örökös szolgaságra kárhoztatott, de tudtommal ilyen túlvilágkép senkinél nem létezik. A magyarok lóval, fegyverekkel, értéktárgyakkal temetkeztek, mivel úgy gondolták, hogy ezek szellemét magukkal vihetik a túlvilágra, amit a földihez hasonlónak gondoltak, egy újabb állomásnak az élet körforgásában.

Lehel története mellett az is tény, hogy a honfoglaló magyarok nyugat-keleti tájolással temették el halottaikat (számos más sztyeppei/szibériai néphez hasonlóan), a fej nyugati, a láb keleti irányban, tehát a test keletre nézett. A szakrális keleti irány a napfelkeltével, az álomból való felébredéssel, a megújulással és az újjászületéssel van összefüggésben, a természet ciklusaihoz igazodással. Ezért van, hogy a szibériai népek jurtaszerű sátrai is keletre néznek, és amikor az égiekhez fordulnak, gyakran azt is keleti irányba teszik.

A természeti népeknél a születéshez, felnőtté váláshoz és halálhoz kapcsolódó szertartásokat átvezető szertartásoknak nevezik. A lovasnomádok halotti szertartása során a sámán vezeti a halott lelkét a túlvilágra, amely szintén átvezető szertartás.

A folyókat is lélekvezetőnek tartották, ezért előkelő magyarok folyók mellett temetkeztek. Árpád vezért egy kis folyónak a forrása felett temették el, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Ketelt és a fiát, Tolmát Komáromban a Duna mellett temették el. Botond vezért a Verőce-patak partján, Tonozubát Abádon, a Tisza melletti révbe temették. A kunhalmok és kurgánok legtöbbször folyóvíz mellett voltak. A folyó, amellett, hogy lélekvezető, olyan metafora, amelynek jelentéséről Julie Stewart, a mongol tengrizmus híres kutatója tájékoztat a mongol néphit alapján: a víz a nagy szibériai folyókkal északra elfolyik, de nem tűnik el örökre, az égből eső formájában mindig visszatér a földre, ahogyan a lélek is.

A világkép egyik legfontosabb része a világfa. A sámán és a folyó a halott lelkét a világfához vezeti. A mesében a világfát mássza meg a táltos, és annak ágain ülnek az újjászületésre váró lelkek. Egyes mondákban innen hozza le a sas (mint táltos madár) az újjászületésre váró lelkeket. A világfa tehát elválaszthatatlanul kapcsolódik az élet körforgásához.

Dienes István régész szerint a fenti női hajfonatkorong is az említett hiedelem alapján értelmezhető. A turul (vagy inkább sas) szájában az ág a világfával és a szellemvilággal való kapcsolatot jelzi (nem hétköznapi madárról van szó), a karmaiban a két fióka pedig az onnan lehozott, megszületésre váró lélek, amely így a gyermekáldást jelképezte női viselője számára.

Később még látni fogjuk, hogy ezek a tárgyak (mint a hajfonatkorongok) egyáltalán nem csak a hétköznapi értelemben vett ékszerek voltak, hanem a viselőjük számára mélyebb jelenéssel bíró mágikus tárgyak (ongonok).

Összefoglalásként azt mondhatjuk, hogy amire Spengler más kultúrák esetében rámutat, az nálunk is igaz³: a magyaroknál és a sztyeppei/szibériai sámánisztikus kultúrában alapvető összefüggés van az időszemlélet, a túlvilágkép és a temetkezési szokások között. Ez az időszemlélet ciklikus, ami a természet változásával és az élet körforgásával állt összhangban.

(A szerző olvasónk.)

¹A sámánizmus az eurázsiai sztyeppe természetvallása, mint a japánoknak a sintó, tehát nem elsősorban a sámánokról szól; meghatározó elemei a fentebb felsorolt világfa és háromosztatú világkép, animizmus, őskultusz stb.

²Az ősszibériai evenkik például úgy képzelik, hogy a halál után a lélek visszaszáll az anyaszellemhez, a lelkek elosztójához, aki egy újszülöttnek adja.

³Spengler tétele, amely szerint a historikus, lineáris időszemlélettel rendelkező kultúrákra jellemző a maradandóbb, keményebb anyagok használata (mint az egyiptomiaknál a gránit), míg az ahistorikus, ciklikus időszemléletű kultúrákra a kevésbé időtálló anyagok (mint a hinduk esetén a fa), szintén teljesül. A lovasnomádok is fát, nemezt, csontokat használták a jurta sátor és egyéb tárgyaik elkészítéséhez, természetes, lebomló, kevésbé időtálló anyagokat.

1. A honfoglalók műveltsége (MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport, 2018)
2. Anonymus: Gesta Hungarorum https://mek.oszk.hu/02200/02245/02245.htm
3. A török népek vallásai (SZTE, Altajisztika Tanszék, 2014) https://acta.bibl.u-szeged.hu/69619/1/altajisztikai_tankonyvtar_04.pdf
4. Daczó Árpád: A gyimesi Babba Mária (1980) https://www.bucsujaras.hu/tanulmany/daczo/babba.htm
5. Dallos Edina: Tengrizmus vagy sámánizmus (2022) https://www.academia.edu/72706057/Tengrizmus_vagy_s%C3%A1m%C3%A1nizmus_Az_orhoni_feliratok_hitvil%C3%A1gi_elemei
6. Dienes István: A honfoglaló magyarok (1978)https://core.ac.uk/download/pdf/328334304.pdf
7. Dienes István: A honfoglaló magyarok lélekhiedelmei (Régészeti barangolások Magyarországon, 1983)
8. Diószegi Vilmos: A honfoglalók hitvilágának történeti rétegei (1969)
9. Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága (1967)
10. Diószegi Vilmos: Az ősi magyar hitvilág (1978)
11. Diószegi Vilmos: Sámánizmus (1962)https://www.mek.oszk.hu/01600/01639/01639.htm
12. Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén (1959) https://mek.oszk.hu/02100/02181/02181.pdf
13. Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága (1981)
14. Fodor István: A magyarok ősi vallásáról (2004)
15. Hidden rituals and public performances: Traditions and belonging among the post-Soviet Khanty, Komi and Udmurts (2011) https://library.oapen.org/handle/20.500.12657/31125
16. Horger Antal: Hétfalusi csángó népmesék (1908) https://www.gutenberg.org/files/56057/56057-h/56057-h.htm
17. Horpácsi Illés: Ómagyar áldozó helyek emléke földrajzi neveinkben (1992) https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/11008
18. Ipolyi Arnold: Magyar mythologia (1854) https://mek.oszk.hu/08700/08726/08726.pdf
19. Kálmány Lajos: Boldogasszony - Ősvallásunk istenasszonya (1885) http://digilib.mtak.hu/B336/issues/vol12/B3361209.pdf
20. Merényi László: Dunanelléki eredeti népmesék (1863) https://mek.oszk.hu/08600/08653/08653.htm
21. Mircea Eliade: A sámánizmus. Az extázis ősi technikái (1951)
22. Mircea Eliade: A szent és a profán (1957) https://filozofia.uni-miskolc.hu/wp-content/uploads/2011/11/EliadeASzentEsAProfan.pdf
23. Pais Dezső: A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből (1975)
24. Polónyi Emese - Türk Attila: A Kárpát-medence 10. századi hajfonatkorongjainak klasszifikációja (2019) https://arpad.abtk.hu/images/munkatarsak/a-karpat-medence-10.-szazadi-lemezes-hajfonatkorongjainak-klasszifikacioja.pdf
25. Sarangel: Riding windhorses (2000)
26. Sitkei Dóra: A honfoglaló magyarok hitvilága és a magyar nyelv (2017) https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/34857/Ingenia_Hungarica_III_Sitkei_Dora_p_213-228.pdf;jsessionid=8036C24AB2044C315CACDD0F70CD633C?sequence=1
27. Stewart, Julie: A Course in Mongolian Shamanism - Introduction 101 (1997)https://members.tripod.com/mongolian_page/shaman.txt
28. Szegfű László: Ősi szellemi örökségünk (1996) https://acta.bibl.u-szeged.hu/37393/1/belvedere_kk_010.pdf
29. Vikár Béla: A regös ének (1907) https://core.ac.uk/download/pdf/154020794.pdf
30. Zámolyi Ferenc: Spatial concepts and architecture of nomadic camps (2025) https://built-heritage.springeropen.com/articles/10.1186/s43238-025-00191-2