Azt vélhetően eddig is sokan gondolták, hogy a távol-keleti kereskedők egy része szorgalmasan üzletel, ám közben nem sok adót fizet, de az talán még a legelrugaszkodottabb spekulációkban sem nagyon jöhetett elő, hogy egy egyszerű kínai boltos kezében is nemhogy húszezreskötegek vannak, hanem sok százmilliók folyhatnak át rajta, jó eséllyel adózatlanul. Aztán egy pillanatra felrémlett, mekkora pénzekről lehet itt szó: múlt héten félmilliárd forintnak megfelelő eurót raboltak el két kínai ruhaboltostól (bár már háromszor ekkora összegről szóló hírek is napvilágot láttak), akiknek a fővárosi XVII. kerületi panelrengetegben van az üzletük. Az "áldozatok" láthatóan inkább maguk akarták elintézni az ügyet, de egy autós üldözéssel kombinált lövöldözés után balesetet szenvedtek, és itt már nem lehetett elkerülni, hogy rendőrségi ügy legyen a dologból.

Erre már az adóhatóságnál is felkapták a fejüket, és azóta kérdezősködnek, honnan került ennyi költőpénz a két boltoshoz. Ezt a kérdést azonban nemcsak az adóhivatal teheti fel a két kínainak, hanem joggal kérdezhetné bárki a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól (NAV) is, ugyanis éveken át elkerülte a figyelmét a milliárdos forgalom, pedig foglalkozott a két ruhaboltos cégével. A cégadatokból kiderül, hogy 2011-ben adóvégrehajtást rendeltek el a vállalkozásnál, aminek árbevétele ráadásul két éve nulla forintot mutat – papíron.

A másik kínos feladvány, amit a NAV-nak meg kellene oldania: ha két külkerületi ruhabolt-tulajdonos félmilliárd forinttal indul áruért (mint a rendőrségnek vallották), mennyi fekete pénz forog a teljes távol-keleti termékeket forgalmazó szegmensben Magyarországon, és mekkora adóbevétel folyik el évente? És miként lehetséges, hogy ekkora pénzek mozognak látatlanul, amikor ma már minden bokor mögött egy revizor áll?

Ha a két ruhaboltos valóban áruért ment, a hatóság valószínűleg pontosan tudja, hová. Választási lehetőség ugyanis nem sok van, de azok elég látványosak: a távol-keleti országokból érkező áruk nagykereskedelme Budapesten a X. kerületi Monori Centerben és pár kilométerrel arrébb, a VIII. kerületi Ganz-Mávag-gyártelepen zajlik (a júniusban bezárt kínai piaccal szemben). A Monori Centert a távol-keleti áruk legnagyobb európai központjának mondják a kereskedők, honlapja szerint 300 importőrtől lehet ott termékeket beszerezni. A központ 120 ezer négyzetméter, egy komplett városnegyedet lefed a Kőbányai út mentén. A Ganz-Mávag-gyártelepe további 400 ezer négyzetméter. A két telepen dübörög a gazdaság, folyamatosan jönnek-mennek a teherautók.

A forgalmat megbecsülni is szinte képtelenség, ám érdemes feleleveníteni, hogy miután Orbán Viktor tavaly decemberben felavatta a Huawei európai logisztikai központját Biatorbágyon, elhangzott: a 30 ezer négyzetméteres bázis a tervek szerint havonta 3 ezer kamiont fog indítani. A Monori Center és a Ganz-Mávag-telep összesen ennél majd hússzor nagyobb, így feltehetően jóval nagyobb forgalmat is bonyolíthat. Egy arra sokat vásárló – de névtelenséget kérő – vállalkozó egyszer elkezdte számolni a kamionokat, és becslése szerint csak a Monori Centerbe legalább napi 150 kamion érkezett már évekkel ezelőtt is. Ez nem kis tétel: havonta közel ötezer, évente nagyjából 50 ezer teherautó is kijöhet ebből. A kamionokat könnyedén megszámolhatná a NAV is, de egy volt adóhatósági középvezető elmondása szerint a hatóság nem rendelkezik ilyen becsléssel.

Persze ebből nem tudjuk meg, mennyi pénz foroghat a távol-keletiek kezén, de a mértékéről lehet némi fogalmunk. Eljátszhatunk például a kamionforgalom felszorzásával. Az, hogy egy kamion árumennyisége mennyit ér, természetesen attól függ, mit szállítanak rajta. Vannak, akik azt mondják, több százmillió forintnyi termék is lehet némelyiken, de számoljunk most egy olyan adattal, amelyet a HVG a NAV-tól kapott: nemrég egy kereskedőnél kamiononként közel 70 millió forint értékben foglaltak le árut az adóhatóság emberei. Ennek alapján alsó hangon csak a Monori Centerben akár több ezermilliárd forintos forgalmat is bonyolíthatnak évente. Ennek az áfatartalma több száz vagy akár ezermilliárd forint is lehet, és a nagy része valószínűleg fel se tűnik az adóhatóságnak.

A távol-keleti kereskedelem nagy részét azért nehéz nyomon követnie és felmérnie a NAV-nak, mert a termékek lényegében észrevétlenül kerülnek be az országba. Akkor nem lenne gond, ha egyenesen Kínából érkeznének, mert akkor pontos vámadatokkal rendelkeznénk. A magyar-kínai kereskedelem döntő része azonban nem azonosítható a jellemzően könnyűipari termékek forgalmazására szakosodott fővárosi piacokkal, és nem a „hivatalos” importon keresztül jön be. Kínából 2013-ban 1191 milliárd forint értékben importáltak árut Magyarországra, de ennek 93 százaléka gépipari vagy elektronikai alkatrész volt, amit félkész- vagy késztermékbe építve az Európai Unió más tagállamába vagy az unión kívüli országokba szállítanak. Ezen a területen a NAV jelentősebb szabálytalanságot eddig nem is tapasztalt.

A rendkívül olcsó, nagy tömegben behozott távol-keleti könnyűipari termékek (ruházat, cipő, játék stb.) viszont döntően fantomcégeken keresztül érkezik. És ezzel a magyar adóhatóság is tisztában van.

A NAV tájékoztatása alapján a termékek távol-keletiek tulajdonában álló, jellemzően készpénzzel fizető nagykereskedelmi vállalkozásokhoz kerülnek. A kereskedők nem fizetik meg az áfát, amit úgy érnek el, hogy a behozatalt – gyakran bonyolult cégláncolatokba szerveződve – ténylegesen nem működő, úgynevezett fantomvállalkozások végzik. Ezeknek csupán az a szerepük, hogy nevüket adják az üzlethez, és így a valódi kereskedők kikerüljék az áfafizetést.

Az EU területére általában hajón érkezik az áru, és a NAV tudomása szerint jellemzően – magyarországi rendeltetési hely megjelölésével – "Szlovákiában" vámkezeltetik. Az importvám kivetése megtörténik, és az importhoz köthető áfát a célországban (jelen esetben Magyarországon) önadózással kellene bevallania az adózónak. A nagykereskedelmi beszerzés azonban többségében számla nélkül történik, így az a könyvelésben egyáltalán nem, vagy nem a valós értéken jelenik meg.

A felhalmozott és budapesti elosztókban raktározott készleteket a nagykereskedő jellemzően ugyancsak számla nélkül, csupán szállítólevéllel értékesíti tovább a viszonteladóknak. Az importbeszerzésről, valamint a belföldi értékesítésről bevallást nem, vagy csak töredék értékben nyújt be, befizetést pedig sokszor nem teljesít (például áfát és társasági adót gyakran "elfelejtenek" fizetni).

A távol-keleti kereskedők által kiadott számla a Monori Centerben vagy a Ganz-Mávag-telepen általában köszönő viszonyban sincs a valós forgalommal. Egy vállalkozó – aki számos alkalommal járt már a Monori Centerben és a Ganz-Mávag telepen, és megosztotta tapasztalatait – tipikus esetként említette, hogy egy helyen, ahol erősködött, hogy adjanak neki számlát, a 10. sorszámú jutott neki, pedig több hónap eltelt már az évből. Ezek a számlák lehetnek azok, amiket a kereskedő bevall az adóhatóságnak, a valós forgalom valószínűleg a több százszorosa ennek. Ezt a mesélő vállalkozó abból tippelte meg, hogy a számlához szállítólevél is járt, annak viszont a sorszáma már túl volt a 2500-on.

Ennek alapján a kereskedő forgalmának csak nagyjából néhány ezrelékét látja viszont az adóhatóság.

Helyszíni tapasztalatok szerint a kereskedők a Monori Centerben és a Ganz-Mávag-telepen legális számlát egyáltalán nem használnak, ehelyett – gyakran Kínában előállított – hamis szállítóleveleket, számlatömböket látni náluk. Olyan szállítólevéllel is lehet találkozni, amelyen a nyomda neve is kínaiul van.

De van olyan kereskedő is, aki 15 éve képeslapokat használ számlaként, a lapok hátuljára írja a vevő rendelését és az árakat.

Az áruk bizonyos része a kiskereskedőkhöz bizonylat nélkül kerül, akik így – mivel a könyvelésében nem, vagy nem a valós értéken szerepel a beszerzés – a termékek adózatlan értékesítésére (a bevételek eltitkolására és adókikerülésre) kényszerülnek, magyarán, szintén számla, nyugta nélkül adják el az árut, amivel a NAV is tisztában van. A beszerzési számlára azért van szükségük, mert hitelt érdemlően igazolniuk kell az áru eredetét, ha a NAV vizsgálódik náluk. Hivatalosnak tűnő számlát a távol-keleti nagykereskedők állítólag csak akkor adnak nagy nehezen, ha a vevő erősködik. Ehhez azonban 20 százalékkal többet kell fizetnie (nem a 27 százalékos magyar áfa kerül rá az összegre, hanem valamiféle illegális felár, kínaiak által szedett adó).

Az egész, a kínai kereskedők adókikerülése körüli probléma egyes hazai vállalkozókat és magánszemélyeket annyira zavarja, hogy  idén már Varga Mihályt is megkeresték, és a miniszter kérésére egy sor konkrét javaslatot tettek a kínai feketekereskedelem felszámolására. A javaslatokban a piacok szigorúbb hatósági kontrollját, a manipulált online kasszák működtetésének felszámolását, a kínai nagykereskedések által üzemeltetett kiskereskedések kiiktatását, a kínai vállalkozások könyvelését végző könyvelőirodák és a székhelyszolgáltatók vizsgálatát, a NAV szervezeti átvilágítását kérték. A miniszter azóta hallgat, bár szeptemberben, általánosságban annyit vetített előre, hogy az adócsalást lejjebb szeretnék szorítani.

A miniszter fogadóóráján javaslatokat tevő egyik vállalkozónál a meghallgatás után alig több mint két héttel megjelent a NAV Budapesti Bevetési Főigazgatósága, és átvizsgálta a céget. Nem találtak semmit – mesélte a vállalkozó.

A távol-keleti feketekereskedelem ellen küzdő csoport Három majom címen 4 évvel ezelőtt honlapot is indított, és folyamatosan kerülnek fel az oldalra adócsalásra és adóhatósági korrupcióra utaló hangfelvételek. A kezdeményezés mögött álló vállalkozók és magánszemélyek a közeljövőben egyesület alapítását is tervezik.

A hamis, hasznavehetetlen számlákról a Magyar Nemzet több mint egy éve készített egy riportot a Ganz-Mávag-telepen. A számlákat elküldték a NAV-nak, és egy szakvéleményt kértek a hatóságtól, hogy legálisnak tekinthetők-e a bizonylatok. A hatóság többoldalas állásfoglalásában taglalta, hogy nem felelnek meg az általános forgalmi adóról szóló törvény számlára és nyugtára vonatkozó előírásainak. Azt nem tudni, hogy a lépett-e az érintett árusok ellen, viszont árulkodó, hogy ma is ugyanúgy kereskednek, mint a riport készítésének idején.

Persze, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a NAV nem lépett. Az is lehet, hogy a kereskedőnek a bírságok ellenére megéri így folytatni az üzletet. Azt sokfelől hallani, hogy a távol-keleti termékeken óriási a haszon. Így ha a kereskedőt meg is bírságolja a NAV, akkora haszonnal dolgozik, hogy nem jelent komoly problémát a veszteség. 2010 előtt olyan beszerzési számlákat is talált az adóhatóság, amelyeken az akkor pár ezer forintos nadrág 50 forint volt, egy pár cipő 40-50 forint, a fehérneműk pár forintba kerültek. Az adóhatóság akkoriban az elcsalt áfa megállapításánál 30-40 százalékos haszonkulccsal számolt, de alullőtte a tényleges hasznot, ami 100-200 százaléknál kezdődik ezeknél a termékeknél – mesélte egy volt NAV-os.

A termékek egy részét belföldre, másik részét pedig az EU területére vagy harmadik országba adják el. A Monori Centerhez például külön-külön szálláshely is tartozik, a Milky Way Hotel, amit alapvetően távolabbi európai országokban működő távol-keleti kereskedők vesznek igénybe. Ők jellemzően ott dolgozó kínai vállalkozók, repülőn érkeznek, készpénzben fizetnek, és a megvásárolt több konténernyi árut kamionokkal szállíttatják ki a célországba. A Monori Centerben járatos hazai kereskedők és a területet ismerő volt adóhatósági dolgozók szerint az áruk talán 10 százaléka megy belföldre, a többi külföldre. Jelentős mennyiséget visznek el például Ukrajnába, az Egyesült Királyságba, Olaszországba, Németországba, Belgiumba, Svédországba, de még Görögországba is.

A 2011-es népszámlálás szerint 7021 kínai állampolgár él Magyarországon. A számukról azonban több nagyobb számot tartalmazó becslés is található. Egyik szerint körülbelül 18 ezer kínai él itt, egy másik becslés 11-15 ezerre tette a számukat 2010-re vonatkozóan. Érvényes munkavállalási engedéllyel 5501 rendelkezett a 2012-es adatok szerint. A Monori Centerben és a Ganz-Mávag-telepen dolgozó távol-keletiektől viszont olyat is lehet hallani, hogy nagyjából 130 ezren vannak itt.

A távol-keleti kereskedő általában kínai vagy vietnami vállalkozót jelent Magyarországon. A cégeik több mint 90 százaléka kereskedelmi tevékenységet folytat. Arról, hogy hány ilyen cég van, csak becslések vannak, ugyanis a cégbíróság ma már nem tartja külön nyilván, hogy milyen ország állampolgárai jelennek meg a vállalkozásokban. 2007-ben viszont még nyilvántartották, és a cégbírósági adatok szerint 3359 kínai és 838 vietnami működő vállalkozás volt Magyarországon (ezekben kínai vagy vietnami illetőségű személyek vettek részt). Ez az abban az évben nyilvántartott 688 ezer cég mindössze 0,6 százaléka. Persze ez minden bizonnyal nem az összes Magyarországon működő távol-keleti cég volt, sok olyan is lehetett, amelyben magyarországi lakcímmel szerepeltek a tulajdonosok és a vezetők.

Frissítés: Az adóhatóság is teljesen tisztában van vele, hogy a távol-keleti árukat forgalmazó nagybani piacon kereskedők is kirívóan kevés adót fizetnek, de hiába a másfél év alatt több mint 3 ezer razzia, aprópénz a kiszabott helyszíni bírság. Volt NAV-osok szerint az elmaradott ellenőrzési gyakorlat, a leterheltség, a rossz szemlélet is oka a hatóság tehetetlenségének, de nem zárják ki, hogy vannak "téglák" a NAV-nál, akik kiadják a kínai árusoknak, mikor várható vizsgálat.

Az előbbiekben megszólaltatott, kínai vállalkozók trükkjeit jól ismerő magyar vállalkozó, aki elmondása szerint megosztotta tapasztalatait Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel, és aki nemhogy nem kapott választ, még hozzá szállt ki ellenőrzésre két hét múlva az adóhatóság egyik elitegysége, azt hangoztatja, hogy a külföldi, nagy tételben vásárló vállalkozókat gyakran egy bejáratott segítő kíséri, aki ismeri a piacot, a kereskedők bizalmi embere, és akár az adóhivatalnál sem ütközik mindig falakba.

A kereskedő egyenesen azt állítja: korábban az volt a jellemző, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) évente egyszer-kétszer razziázott, ráadásul rendszerint január-februárban szálltak ki a Monori Centerbe vagy a józsefvárosi piacra, mert ilyenkor a leggyengébb a kereslet a karácsonyi bevásárlások után. És az üzletember még itt sem áll meg, az ő verziója szerint a hatóság emberei nemcsak védik a távol-keleti kereskedőket, de a NAV fellép azokkal szemben is, akik ez ellen tenni akarnak. Példaként saját magát említi, mondván: amióta az adócsalások miatt tiltakozik a hatóságoknál, többször – és nem csupán a nemzetgazdasági miniszternél tett látogatását követően – szállt ki hozzá a NAV, és még vagyonosodási vizsgálat is indult ellene.

Azt azonban, hogy ennyire komolyan kiépült korrupt rendszer lenne a NAV-nál a kínaiakkal kapcsolatban, még azok a HVG által megkérdezett volt adóhatósági dolgozók is kétkedve fogadják, akik állítják: maguk is súlyos korrupciós mechanizmusokat és hivatali visszaéléseket tapasztaltak a szervezeten belül. Ők inkább arra hajlanak, hogy egészen biztosan van „fertőzöttség” a NAV-nál a kínaiakkal kapcsolatban is, de ennek a mértékét nem ismeri senki. Többen felidézték, hogy Kovácsics Ivánról, a NAV egyik elnökhelyetteséről idén év elején megjelent egy hír, mely szerint a fia és felesége közös kereskedőcéget működtet a China Mart tulajdonosával, de ennél többet nem tud senki. (Akkoriban a NAV kizárta, hogy összeférhetetlenség lenne az ügy miatt.)

Volt adóhatósági dolgozók azt is elképzelhetőnek tartják, hogy az akciók előtt kiszivárognak, és eljutnak az árusokhoz a részletek, de nem tudni, hogy ha ez történik, úgy vezetői szinteken vagy az ellenőröknél van a szivárgás. A hatóságot belülről ismerők szerint az az ötlet is megfogalmazódott már a vezetők fejében, hogy ki kellene egyezni a távol-keleti kereskedőkkel. Egy fültanú elmondása szerint 2010 környékén olyan kompromisszumos megoldást javasolt egy vezető beosztású NAV-os, mely szerint megegyezhetnének a kínaiakkal, hogy a jelenleginél több adót fizessenek, és cserébe lazulhatna az ellenőrzés.

(HVG nyomán)