 |
Szekeres Imre, honvédelmi miniszter belső vizsgálat kezdeményezéséről beszélt, mely hivatott tisztázni az ön, mint nyugalmazott dandártábornok tettének minősítését, esetleges következményeit. Mit érzékelt eddig ebből a vizsgálatból, keresték-e már a HM-ből?
Még semmit, egyelőre engem senki sem keresett. Azt azért szeretném megjegyezni, hogy van itt néhány probléma. Így például, én nem áldottam meg a Magyar Gárda zászlóját, mert ugye, a reformátusok nem áldanak meg tárgyakat, tehát zászlót sem. Másrészt nem dandártábornoki, hanem református lelkészi minőségemben baráti meghívásra mondtam egy áldást a Magyar Gárda zászlója előtt. A velem kapcsolatos nyilatkozatot ízléstelennek tudnám minősíteni, mivel nem értem, miként lehet összehozni azt, hogy én elmondok egy igei áldást azzal, hogy korábban a honvédségnél dolgoztam. Amikor én áldást mondtam a Magyar Gárdára, felsorolva kilenc fontos erényt, akkor az induláskor lefektetett csupa szép, jó és nemes dologra mondtam áldást.
Számított arra, hogy ennyire megosztja a hívők társadalmát is az ön szerepvállalása?
Nem gondoltam, igaz, még csak rövid idő telt el szombat óta, és én eddig kizárólag pozitív reakciókkal, köszönetnyilvánítással találkoztam. Nyílván, a más véleményt képviselők reakciója nem közvetlenül, hanem kerülő úton át jut el hozzám. Egyébként, nem tartom ezt igazán tragikusnak. Minden igehirdetés megosztja a hallgatóságot. A Biblia azt mondja,"némelyeknek szomorúsága kárhozatra, némelyeknek szomorúsága megtérésre...". Ha például, a lelkész azt mondja, hogy térjetek meg, van aki sértésnek veszi azt, mert jó embernek tartja magát, míg mások megtérnek.
Ön is láthatta, tudhatta, hogy sokakban, sőt tömegekben félelmet és szorongást ébreszt a Magyar Gárda színrelépése.
Én úgy vélem, hogy ez egy teljesen mesterségesen, szándékosan felszított dolog. Az, hogy ötvenhat fiatalember kiáll oda, és ettől kezdenek el szorongani...én meg tavaly október 23-a óta a magyar rendőrségtől szorongok. Ez egy mondva-csinált dolog. Nem attól kell szorongani, amire előzetesen rávetítenek félelmeket. Adja Isten, hogy sose igazolódjanak ezek a rávetített szorongások.
Mit szól ahhoz, hogy a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) tiltakozik amiatt, hogy három történelmi egyház jelen volt a Magyar Gárda avatásán és megáldotta annak zászlóját?
Részben értem ezt a dolgot, részben pedig csodálkozom azon, hogy vezető utasítást is ad a miniszternek, szinte a szájába adja, hogy mit kell csinálnia. Ezt én már egy kicsit durva beavatkozásnak tekintem más felekezetek belső dolgaiba.
Néhány nappal ezelőtt a református egyház nyilvánította ki, hogy a jövőben még erősebb társadalmi szerepvállalást óhajt kifejteni. Nem gondolja, hogy az ön személye, illetve említett szerepvállalása hátráltatója lehet ennek a nemes célnak, melyet egyháza kinyilvánított?
Én ezt azért nem látom egészen így. Azon csodálkozom, hogy már több száz ilyen rendezvényen részt vettem és ezekből csak ezt az egyet kiemelni?! Ahogy elmondtam, rendszeresen bejárok köztörvényes bűnözők közé, gyilkosok közé, ahol olyan szolgálatot végzek, melynek elég látványos, pozitív eredményei vannak. Részt vettem az Iszákosmentő Misszió és még sok más szolgálat munkájában, ami, hát a társadalom jobbításán fáradozik. Nem így látom, hogy bármilyen szinten is hátráltatná az egyházat, de ha hátráltatja is, azt gondolom, nem kell elvetni az egészet. Ha 100 százalékból 3 százalék rossz, és 97 százalék jó, akkor azt furcsállom, hogy miért kell a 3 százalékon lovagolni? Nem azért csinálja az ember, hogy azt emlegessék, hanem mert segítő szándékkal vagyunk az elesettek és szerencsétlenek irányába.
2002-ben önt egy csalási ügy miatt a Legfelsőbb Bíróság jogerősen egy év próbaidőre bocsátotta. Volt-e az ön, Magyar Gárdával kapcsolatos szerepvállalásának olyan lélektani motívuma, mely ezt a csorbát hivatott kiköszörülni, ázsióját helyreállítani?
Ilyen szándékom már csak azért sem lehetett, mert azért józan ésszel végiggondolva azt sejtette az ember a nagy tiltakozó hullám mellett, hogy ez egyik oldalon sem fog jó pontokat szerezni. A csalásról pedig annyit, hogy az én tízévnyi tábori lelkészi szolgálatom alatt a Magyar Honvédség anyagi helyzetébe még bele sem láthattam, nemhogy bármiféle pénzügyekkel foglalkozhattam volna. A történtek után, maga a katonai ügyészség vezetője kért tőlem elnézést a történtek miatt, mondván, "parancsra cselekedtünk". Amikor elindították ezt a koncepciós pert és hoztak egy semmitmondó ítéletet, amit most elkezdtek ragozni, pedig már rég letelt a próbára bocsátás egy éve, szóval akkor melegen ajánlották katonai és vele összefonódó egyházi vonalról is: ha nem megyek nyugdíjba, akkor a következő vád a pedofilia lesz. Ez már olyan durva dolog volt, amit én azért elmondok, mert hogy nem nekem kéne az ázsiómat helyreállítani, hanem azoknak, akik a XXI. században még ezeket a bevált, bolsevik módszereket használják.
(Stop)
