A 24.hu alábbi nagyinterjúját Nagy József, a képeket Neményi Márton készítette.

Barátom?… Novák Előddel sok évig együtt harcoltunk, de sosem voltunk barátok.

Ja, Andrást nagyon kedvelem, hiányozni fog, de ő sem a barátom.

Sosem söröztünk, viszont kölcsönös tisztelet és sorstársérzés köt össze minket, hiszen egyidőben robbantunk be a politikába, és mindketten huszonegyedik századi pártot igyekszünk építeni. Sajnálatos, hogy az LMP belefulladt az indulásánál vállalt bázisdemokrata romantikába. András nagypályán szeretett volna focizni, és azért lépett ki, mert felismerte, hogy a Lehet Más menthetetlenül kispályás marad.

Én azért még versenyben vagyok, és hamarosan eldől, hogy a politikai közösségünk – s benne én – alkalmas-e nagy feladatra.

Független, élhető, büszke Magyarország – ez volt a felirat az alapító kongresszusunkon. A cél ma is ez.

Nem szerencsés, ha a közösséget egy onnan drámai módon kikerült, sértett ember visszaemlékezése alapján próbáljuk megérteni.

Ami nem változik, meghal.

A forma sem mellékes, de a tartalom a lényeg. A Jobbik kamaszból felnőtté vált.

Felelőtlen. Úgy érzi, minden falat át kell törni. Egy felnőtt meg tudja, hogy nem kell minden falba belevernie a fejét.

Egyes falakat át kell törni. Másokat meg nem. Sőt olyanok is vannak, amiket tovább kell építeni.

A nemzetközi színtéren sokkal óvatosabban kell mozogni. Fontos tapasztalásom, hogy a világot nem kell megváltani, sőt igazából megváltoztatni is alig lehet. Pláne nem Magyarországról. A meghatározó folyamatokkal, például az európai integrációval szembeszállni ostobaság.

Kamaszkori tévedés volt, belátom, de a kritikánk nagy része akkor is igaz volt, és most is az.

Maradjunk inkább az EU-realistánál. Továbbra is tartom, hogy a nyugat kihasználja a keletet, gazdasági gyarmatosítás zajlik, de a feladat nem a kilépés, hanem a belső reform. Az unió is változik. Nehogy már pont most ugorjunk ki, amikor végre huszonegyedik századi pártok szerezhetnek befolyást, és a történelmi hagyományokat tiszteletben tartó, a nemzetek szuverenitására építő Európa válthatja a föderális Európát.

A döntésképtelenség nem strukturális, hanem jóval inkább személyi okokból fakad. A jelenlegi uniós politikusok huszadik századi vezetők, akik huszonegyedik századi problémákkal szembesülve kudarcot vallottak. Új vezetők kellenek, akik figyelnek az unió polgárainak véleményére.

Sokak szerint én őt utánzom, de a helyzet az, hogy számos kérdésben – ebben is – ő másol engem.

Ez így van. Orbán számára a migráció nem leküzdendő akadály, hanem politikai ütőkártya, amellyel elfedheti a kormányzás kudarcát. Ügyesen játszik az emberek félelmével, próbálja kifogni a vitorlánkból a szelet, de ettől még ő menthetetlenül huszadik századi politikus marad.

Úgy vagyok vele, mint Orbán a zsúrpubival. Ő abba szeretett bele, én meg ebbe. A különbség az, hogy az övét Habony Árpád diktálta, az enyém viszont a saját fejemből pattant ki.

Hamarabb használtam, mint ő! Az orra alá is dörgölöm, amikor csak tehetem.

Még pár év, és erre már csak ön fog emlékezni. Ahogy mondtam, az unió is változik. Aki tizenkilencedik századi kategóriákban gondolkodik, annak a Sziriza szélsőbal, a Jobbik szélsőjobb, de ez már rettenetesen unalmas.

A legsikeresebb hízelgő jelző, a fasiszta viszont igaztalan, bántó, az volt régen, az ma is. Mióta a néppártosodást egyértelművé tettem, folyamatosan magyarázom, mi a Jobbik, és mi nem. Aki megérti, annak örülök. Aki meg akarja érteni, annak segítek. Aki meg nem akarja megérteni, attól… hát attól meg elköszönök.

Fegyelmezett pártot akarok, mely következetesen képviseli az általam helyesnek tartott néppárti stratégiát.

A belső kritika lehetőséget ad az innovációra, igénylem is, de ne keverjük össze a fegyelmezetlenséggel. Talán furán hangzik, de Apátival és Szávayval azóta sokkal jobb a munkakapcsolatom. Az elnökség új tagjai pedig polgármesterek, a néppártiságot jelenítik meg, a saját közösségükben kiharcolták a többség bizalmát, lényegében települési szinten kormányoznak.

Honnan veszi?

Az alapszabályt a szegedi szervezetünk javaslatára módosította a 2013-as kongresszus. Hogy a szegedieket mi motiválta, nem tudom.

Nem. Amúgy meg mi lenne, ha én kértem volna tőlük a módosító benyújtását? Semmi. De nem ez történt. Ennyire azért nem vagyok taktikus, persze örültem a felhatalmazásnak.

Tartok tőle, ön több politikai thrillert olvas, vagy több részét látta a Kártyavárnak, mint én.

Sok vitám volt vele az önjárósága, a sajátos karaktere miatt. Mindig is a Jobbik fenegyerekeként tekintett magára. Persze kellenek ilyenek is, de a fenegyerekségnek is van határa. Előd egy tipikus mozgalmár, annak minden pozitívumával és negatívumával, de nekünk profi politikai vezetőkre van szükségünk.

Én ilyet nem tapasztaltam. A politikai vita ellenére az emberi viszonyok megmaradtak. Előd pedig nagyon higgadtan kezelte az egészet.

Nekem az a felelősségem, hogy ne tegyem kockára a közösség célkitűzéseit.

Valahogy így fogalmaztam a kongresszusi beszédben.

2018-ban nincs… A történtek után kizárható. De hát szokták mondani, hogy a politikában soha ne mondd, hogy soha.

A szimbolikus személycserék nem okok, hanem okozatok, egy folyamat részeként értékelhetőek. Mindig is néppártnak terveztem a Jobbikot, az általam fogalmazott 2003-as alapító nyilatkozat is erről szólt. 2018-ért pedig én vállalom a felelősséget. Ha a párt választást nyer, az az egész közösség sikere lesz, ha veszítünk, az kizárólag az én kudarcom.

Ha nem nyerünk, az kudarc.

Le.

Drámai csatában hajszállal veszíteni egész más, mint csúfosan leszerepelni.

Az csúfos.

Én ráérek, harminchét éves vagyok. Nekem van időm, az országnak kevésbé. A rendszerváltók közül már az egyébként relatív fiatal fideszesek is kiöregedtek, politikai értelemben vének. Át kell vennünk a stafétát. Az idős, tapasztalt szakértőkre persze szükség van, de itt az idő, hogy a politikában jöjjenek a harmincasok, negyvenesek. Azok, akik már a rendszerváltozás után kezdték a karrierjüket.

Ezt ő tagadta.

Nem félek az ilyen szituációktól.

Ha valaki bosszút akar állni, tegye, mert aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik… Aminek meg nem kell, az úgysem fog. Tán szentimentálisan hangzik, de abban hiszek, hogy mindenki azt kapja vissza az élettől, amit beletesz a létezésbe. Én soha senkin nem állok bosszút.

Járok, de még most sem heti rendszerességgel.

Marad, aminek örülök, mert nagyon tehetségesnek tartom. Emberileg iszonyú kemény szituáció ez neki. Dórának meg kell tudnia bízni abban a frakcióban, ami a férjét kizárta, a frakciónak pedig meg kell bíznia Dórában, hogy saját jogán ül ott.

Segítem őt, hogy vissza tudjon rázódni abba a munkába, amit annyira szeret, és amiben annyira jó. Hál’ istennek a férje is arra kérte Dórát, hogy maradjon.

Szabad ember, azt alapít, amit akar. Bár továbbra is a Jobbik tagja maradt.

A legkevésbé sem. De azt azért ne feledjük, hogy ma nem Simicska Lajos Magyarország legnagyobb problémája. Él itt egy nagygrófó Mészáros Lőrinc, egy ibizázó Habony Árpád és egy kaszinókirály Andy Vajna, mind tele vannak durva ügyekkel.

Igen, ismerem az összeesküvés-elméletet a Simicska-Jobbik-paktumról. Én sem vagyok vak, nem vagyok naiv sem, érzékelem, hogy a G-nap óta nagyobb bejárásunk lett a Hír Tévébe. Miként az LMP-nek és az MSZP-nek is nagyobb bejárása lett, velük kapcsolatban mégsem mondják, hogy lepaktáltak Simicska Lajossal.

Nincs.

Összefutottunk az A38 hajón.

Odahozta hozzánk az est szervezője a tulajdonos urat. Szerencsére többen ültünk az asztalnál, mert ha négyszemközt váltunk pár szót, most konteók elképesztő burjánzásával szembesülnénk. Úgy tíz-tizenöt perc alatt a nagy szakítást tárgyaltuk ki. Kérdezni se kellett, lazán viselkedett. Nem olyannak nézett ki, amilyennek a fideszes média beállítja, a legkevésbé sem tűnt megtörtnek. Van benne vitalitás, elszánt, átgondolta, ami történt körülötte és vele… Fura volt.

Fura dolog Simicska Lajossal találkozni, nem? Hosszú éveken át olyan volt, mint Voldemort, akiről mindenki beszél, de még senki nem látta, sőt sokáig még a nevét sem merte kimondani ember fia. És egyszer csak ott ül melletted. És beszélgettek egymással teljesen normális hangnemben. Szürreális.

Badarság.

Németországhoz, Törökországhoz és Oroszországhoz vegyük hozzá az Egyesült Államokat is, mint a világpolitika kihagyhatatlan szereplőjét.

Az Egyesült Államok a világ vezető gazdasági, katonai, politikai hatalma. Szeretnék vele partneri viszonyt kialakítani, hogy mindenki nyugodtan előadhassa az álláspontját, és ne őrült sajtóhisztéria kereszttüzében kelljen egymást megismernünk.

Ön szerint lehet úgy vezetni Magyarországot, hogy konfliktusban vagyunk az Egyesült Államokkal?

Felelős párt felelős vezetőjeként figyelembe veszem a realitást.

Oroszország kérdésében inkább értek egyet Orbán Viktorral, mint Simicska Lajossal. Őrültség lenne, ha magunk ellen haragítanánk a medvét. Ahogy a thai mondás tartja: ahol elefántok szeretkeznek, nem jó fűnek lenni.

A népi verzió bizonyára nem ennyire bársonyos megfogalmazású. Ráadásul a mi két elefántunk, az amerikai és az orosz, nem is szeretkezik, hanem a nőstényért dübörög, így még kínosabb a fű helyzete. Szóval csak legyünk jóban az elefántokkal, és tartsunk tőlük egy-egy lépés távolságot.

Ha így lesz is, az már nem az én történetem.

Valamiért csak rendre megválasztják őt polgármesternek! Az érpataki modell lényege, hogy Orosz Mihály Zoltánék egyebek mellett áramlopásokat és gyermekveszélyeztetéseket felderítve rábírják az állami szerveket feladatuk elvégzésére.

Vele kapcsolatban az a fő baj, hogy az extravagáns személyiségét kihasználva a sajtó eltereli a figyelmet a követendő elemeket tartalmazó érpataki modellről.

Nincs ilyen taktikai gondolatom. Új alelnökünk, Tiszavasvári polgármestere, Fülöp Erik most vezeti be településén az érpataki modellt, én pedig érdeklődéssel, izgalommal várom a tapasztalatokat.

Az, hogy föl kell tudnunk törni a huszadik századi pártok territóriumait. Ami most nem sikerült.

A kormányváltást óhajtó többség 2018 elején keres majd pártot, nekünk akkor kell a legjobb formánkat futni. A Fideszt ma kizárólag a migráció tartja életben: amíg van migráció, van Fidesz, amint nem lesz migráció, nem lesz Fidesz. A Fidesz-rendszer menthetetlen, korrupcióra és arroganciára épül, Orbán Viktor pedig kiégett ember, akit csak a lopás és a foci érdekel. A választásokig nem csinál mást, mint kisebb-nagyobb hangulatjavító intézkedések mellett egyre nagyobbra fújja a migráció léggömbjét.

Nincs az az eredmény 2018-ban, amiből kijöhet egy Fidesz–Jobbik-koalíció. Én nem közösködöm huszadik századi párttal. Nincs az az alku, melynek kedvéért eltaposnám a huszonegyedik századiságunkat.

Az LMP Schiffer András nélkül okafogyott. De előbb-utóbb megjelenhetnek új huszonegyedik századi szereplők.

Egyelőre annyit mondhatok, hogy készülnek dossziék, tervek, stratégiák. Mi tényleg készülünk.

Elképzelhetetlennek tartja, hogy nem szupertitkosan, hanem transzparensen készüljünk a nagy feladatra? Nem hiszem, hogy a programunk kapcsán titkolóznunk kellene majd.

Az elnöki munkára akarok koncentrálni. Ezen belül is a kormányzati felkészülésre és a nemzetközi kapcsolatépítésre.

Volner János hatékonyabb frakcióvezető lehet, és a pártnak is jót tesz, ha nem csak én erősödöm.

Ez is elsöprő eredmény, tudva, hogy most én vállaltam belső konfliktusokat, én vittem a rossz rendőr szerepét. Egyébként sem én akarok lenni a legnépszerűbb, a legjobb szónok, a legjobb szervező, a legjobb minden. Elnökként az a feladatom, hogy a problémák gyökerét keressem, hogy én ássak a legmélyebbre.

Ássak! Illetve én ássak a legmélyebbre, és ezáltal én lássak a legtávolabb.

Igen, tényleg suta, de majd csiszolok rajta. De a lényeg szerintem így is érthető. Azért lehetek én az elnök, mert a pártban én vagyok a leginnovatívabb, én érzek rá legpontosabban a folyamatokra, nekem a legjobb a szimatom.

Most épp G. Fodor Gábort.

Utóbbit. Van egy remek kötete Erich Voegelin német származású amerikai politikai filozófusról.

Most éppen igyekszem elmélyedni az amerikai konzervativizmusban.

Trump.

Nehéz. Ebből a kettőből ő a jobb Magyarországnak. Hillary Clinton és a demokraták külpolitikai koncepciójában Magyarország nem egy pozitív ország.

Meglátjuk. Amúgy az Országgyűlés külügyi bizottságának ülésén kifejezetten pozitív benyomást szereztem Colin Bell nagykövet asszonyról. Neki szerencsére nem az a kioktató, eljövök a világ végére, és megmondom, mi a feladat stílusa van, hanem integratív, szerethető karakter.

A közéleti szereplők többségével szemben bennem nincs görcs. Az elmúlt másfél hónapot is úgy csináltam végig, hogy ha nem én jövök ki belőle győztesen, békésen elengedem a történetet. Tudtam, jó úton járok, tudtam, átgondolt, felelős döntéseket hozok, tudtam, ha mégsem sikerül, akkor annak úgy kellett lennie. Csak semmi görcs.