Ne lépjünk túl szó nélkül egy múlt keddi parlamenti szavazás eredményén. Huszadjára szavazta le a Fidesz-KDNP kormánypárti többség az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát.
Pontosan így hangzott annak a törvényjavaslatnak a címe, amelyet az LMP nyújtott be azzal a céllal, hogy vegye tárgysorozatba az Országgyűlés: „Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről, valamint az állampárti vezetők és a diktatúra állambiztonsága hivatásos állományának egyes közhivatalok viseléséből való kizárása érdekében szükséges törvénymódosításokról.” Az LMP ismét merített Schiffer András munkásságának örökségéből. Schiffer korábbi törvényjavaslatait mindig támogatta az akkori Jobbik, amelynek soraiban a politikusbűnözéssel foglalkozó Novák Előd konkrétan megindokolta egyetértésük okait, hivatkozva saját szakértőjük véleményére is.
Mi pedig hosszú évek alatt visszatérően és következetesen kénytelenek voltunk megállapítani, hogy változatlanul nincs politikai akarat az 1990-ben átmentett állambiztonsági múlt teljes körű feltárására parlamenti jóváhagyással, kormányzati intézkedésekkel és végrehajtási felelősséggel az állami élet minden területén. Ennek szemléleti és hatalomgyakorlási akadályai vannak.
A súlyos mulasztások 1990-ben kezdődtek, amikor felszámolás helyett átmentették, feltárás helyett a nyilvánosság elől elrejtették, saját érdekeik szerint felhasználták, hátországukba beépítették a Kádár-korszak titkosszolgálatainak alig sérült gépezetét. Az Antall- és a Boross-kormány álságos parlamenti vitái a kiskapukat hagyó, a közvéleményt megtévesztő átvilágítási eljárásba torkollottak. Tíz év alatt a megvizsgált, átvilágított tizenkétezer ember közül mindössze száztizenketten váltak meg közéleti tisztségüktől azután, hogy ügynökmúltjuk napvilágot látott, vagy más esetben ezt előzték meg lemondásukkal.
 „Kihalásos alapon, jó?” |
A rendszerváltás évében a BM gépi nyilvántartásában 56 ezer hálózati személy neve maradt fent. 1989 júniusában még 8478 hálózati személy volt aktív, egynegyedük MSZMP-, illetve KISZ-tag. A BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnöksége, illetve jogelődje hivatásos állományának létszáma 1957 és 1989 között átlagosan 5-6 ezer fő volt. 2005-ben a titkosszolgálatok vezetőinek 60-65 százaléka még az 1990 előtti állományból került ki. A különböző politikai pártok a hivatásos állomány tagjai és az állambiztonsági hálózati személyek közül legalább 32 főt vittek be képviselőnek az Országgyűlésbe. (Lásd: Dr. Ilkei Csaba: „Ügynökök az országgyűlésben”, Országos Széchenyi Könyvtár, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2018.)
Mivel a mai napig nincs politikai akarat a kérdéskör törvényes rendezésére, érvényesül az a várakozás, amit Boross Péter fogalmazott meg: „Az idő fogja megoldani az egészet…”. Más szóval: kihalásos alapon oldódnak meg az ügynökügyek. Arra a rövid időre pedig ugye, miért is kellene napirendre venni a parlamentben.
Mivel azonban most két évig akarják ünnepeltetni velünk a rendszerváltást (a gengszterek módszerváltását) „30 éve szabadon” címmel, az egykori MDF-frakcióvezető, Kónya Imre tervei alapján (aki ezért csaknem 11 millió forintot kap a Miniszterelnökségtől) mégis csak érdemes odafigyelni arra a látleletre, amit az országgyűlés produkált november 19-én. Nézzük konkrétan.
A jelen volt képviselők közül 175-en szavaztak. A törvényjavaslatot 57-en támogatták. 117-en elvetették. 1 képviselő tartózkodott. Nem szavazott: 7. Igazoltan távol: 14 képviselő. Összesen: 196 képviselő. (A név szerinti szavazás itt.)
A törvényjavaslatot egyhangúan támogatták az LMP (6), a Párbeszéd (5) és a Jobbik (21) képviselői. Az MSZP-ből 11-en, nem szavazott: Tóth Bertalan, Kunhalmi Ágnes, Bangóné Borbély Ildikó. A DK-ból 6-an, nem szavazott: Gyurcsány Ferenc. A függetlenek közül: 6-an, nem szavazott Fülöp Erik, igazoltan távol: Széll Bernadett és Hadházy Ákos. Egy nemzetiségi képviselő: Ritter Imre tartózkodott.
A Fidesz 116 képviselője közül ketten támogatták a törvényjavaslatot: Bencsik János (Tatabánya, 1. sz. választókerület) és Witzmann Mihály (Somogy m. 4. vk.) Nem szavazott: Koncz Ferenc és Tállai András. Igazoltan távol: Bajkai István, Dunai Mónika, Gulyás Gergely, Kósa Lajos, Nagy István, Novák Katalin, Orbán Viktor, Rogán Antal, Szijjártó Péter, Tiba István, Varga Mihály.
A KDNP-ből senki sem támogatta, igazoltan távol volt: Semjén Zsolt. A törvényjavaslat elutasítói között olvasható Harrach Péter, Hollik István, Latorczai János, Rétvári Bence, Seszták Miklós, Dr. Simicskó István, Soltész Miklós és Süli János neve.
A Fidesz 101 nemmel szavazó képviselője között volt:
Bánki Erik, Budai Gyula, Dömötör Csaba, Farkas Flórián, Fónagy János, Halász János, Hende Csaba, Hoppál Péter, Hörcsik Richárd, Jakab István, Kocsis Máté, Kontrát Károly, Kövér László, Kubatov Gábor, L. Simon László, Lázár János, Lezsák Sándor, Mátrai Márta, Németh Szilárd, Németh Zsolt, Potápi Árpád, Révész Máriusz, Selmeczi Gabriella, Simonka György, Szabó Tünde, Szűcs Lajos, Dr. Turi-Kovács Béla, Tuzson Bence, Völner Pál, Zsigó Róbert.
 Kis kereszt, nagy kereszt, néhány milliárd… |
A felsoroltak közül Lezsák Sándor volt az, aki MDF-alapítóként és vezetőként 1990-ben meghirdette a „Tavaszi nagytakarítás”-t, benne az állambiztonsági múlt feltárását és a Belügyminisztérium megtisztítását az ávósoktól, a besúgóktól, a verőlegényektől. Miután átigazolt a Fideszbe, már hallani sem akar korábbi ígéretéről, s annak az Orbán Viktornak a katonai elhárításnál betöltött szerepéről, akitől aránytalanul sok milliárdot kapott a lakitelki Népfőiskola és környezete beruházásaihoz. Hja kérem, van az a pénz, ami megváltoztatja az ember szavazatait! Nem szólva a mellére aggatott devalvált kitüntetésekről.
 „Ugye nem haragszol, hogy megcsináltam?” |
Lázár János szavazata azért meglepő, mert ő volt az első az országban, aki polgármestersége alatt feltáratta Hódmezővásárhely és környéke állambiztonsági múltját, („Emlékpont”), megnevezve az érintetteket, ami után azt várta a közvélemény, hogy mások is követik példáját. (Például Szita Károly („Krakus Péter”) Kaposvárja.) De nem. Lázár vissza akar jönni a politika élvonalába és most jobbnak látta nem ujjat húzni a frakcióvezetéssel, ezért inkább megalkudott vele. A cél szentesíti az eszközt, és felülírja az elveket.
 1989: Pápa balos büszkesége jó társaságban: „Lesz ügynöktörvény!” |
Kövér László pedig egyáltalán nem meglepetés. Már rég el akarja törölni azt a múltat, amikor a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökeként - Demszky Gábor után – 1990-ben úgy látott munkához, hogy „az ügynöktörvény elkerülhetetlen”, ha késik is, senki se reménykedjen az elmaradásában. Most ünnepelhet együtt Boross „kihalásos alapon” Péterrel, úgy, ahogy Kónya Imre megtervezte azt Gulyás Gergelynek. Van az a pénz!
Kuruc.info
Kapcsolódó:
