„Nincs mit szégyellnem” – mondta Gyárfás Tamás a Telexnek az ítélet előtt arra a kérdésre, miért vesz részt másodfokon az ítélethirdetésben. A Fővárosi Ítélőtáblára Portik Tamást nem hozták be, ő írásban jelezte, hogy nem akar részt venni a tárgyaláson.

Tavaly februárban Gyárfás Tamás hét év fegyházat, az Aranykéz utcai robbantásban is elítélt Portik Tamás pedig életfogytiglant kapott a Fenyő-gyilkosság ügyében első fokon. Az egykori magyar alvilág meghatározó figurájának számító Portik 20 év elteltével volt bocsátható feltételes szabadlábra az ítélet szerint.

„Eleve nincsenek gyilkos hajlamaim” – hangzott el Gyárfás Tamástól másodfokon, az utolsó szó jogán az egyik érv arra, miért lehet kizárni, hogy ő bűnsegéd lett volna Fenyő Tamás megölésében. Az elsőfokú ítélet után ugyanis mind Gyárfás, mind Portik, mind az ügyészség fellebbezett, így került az ügy a Fővárosi Ítélőtáblára. Gyárfás és Portik ártatlannak vallották magukat, míg az ügyészség súlyosbítást kért a vádlottakra.

A Fővárosi Ítélőtáblán folytatott másodfokú eljárás az eredeti tervek szerint akár tavaly év végén is lezárulhatott volna. Ez viszont csúszott, mert nem volt olyan ügyvéd, aki Portik Tamás védelmét elvállalta volna. Ez az elsőfok után nem is volt meglepő: ott részben azért is húzódott hat éven át a tárgyalás, mert Portik folyamatosan lecserélte az ügyvédjeit. Az elsőfok alatt még Portik fiát is letartóztatták, amiért kávét öntött a bíró arcába. A másodfok ehhez képest közel zavartalanul zajlott le a csúszást leszámítva. Gyárfás és Portik eredetileg ártatlanságra hivatkozva fellebbezett, az ügyészség pedig azért, hogy a két vádlott szigorúbb büntetést kapjon. Kifogásolta az ügyészség ugyanakkor azt is, hogy az elsőfokú ítélet Gyárfást bűntársként ítélte el: szerinte nem bűntárs, hanem a felbujtó felbujtója volt a volt elnök.

Fenyő Jánost 1998. február 11-én, a délutáni csúcsforgalom közepén lőtték le Mercedesében a budapesti Margit körút és a Margit utca sarkán. Régóta kérdéses volt, ki adhatott megbízást a merényletre. A korábban jelentős médiavállalkozónak számító, a Magyar Úszó Szövetség elnöki tisztét is betöltő Gyárfás és az alvilági körökben mozgó Portik elleni vád alapját egy 512 perces hangfelvétel és különböző tanúvallomások jelentik. A védelem első- és másodfokon is azzal érvelt, hogy sem a hangfelvétel, sem a tanúk nem túl meggyőzők.

Az elsőfok bírósági ítélet szerint a bizonyítékok azt mutatták, hogy Portikban hamarabb merült fel Fenyő János meggyilkolásának szándéka, mint Gyárfásban. Eszerint Portik Gyárfás reakcióját megbízásnak vette, a bíróság szerint így Gyárfás nem „a felbujtó felbujtója” volt, hanem bűntárs. Portikot felbujtóként ítélték el, Gyárfást pedig azért, mert „nem mutat semmi arra, hogy ne azonosult volna az ötlettel” – mondta elsőfokon Póta Péter bíró. A hangfelvételeken két kulcsmondat szerepelt, amely elsőfokon döntő szerepet játszott: ezek közül az egyik, a Portiktól elhangzó „szétbasszuk” – amellyel szemben a bíróság szerint Gyárfás nem ellenkezett – a nyelvészek között is vitát váltott ki.

Gyárfás Tamás már közvetlenül az ítélet után szóvá tette, hogy nem hangzott el olyan párbeszéd, amire a bíró utalt. Cseresnyési László nyelvészprofesszor a peranyagok alapján és a Gyárfás–Portik-beszélgetést felhasználva emellett arra a következtetésre jutott, hogy a bíró – a szerző feltételezése szerint figyelmetlenségből – két, létező párbeszéd mondatait mosta össze. Cseresnyési azt is megjegyezte, hogy a „rábólintás”, ami szerinte valóban egyértelmű egyetértést jelez a gesztusnyelvben, nem is fordul elő egyetlen Portik–Gyárfás-párbeszéd hangfelvételén sem.

Gyárfás az utolsó szó jogán azt is hangoztatta, hogy neki már nem állt érdekében Fenyő Jánost eltenni láb alól, szavahihetőségét azonban az ügyészség megkérdőjelezte. A védelem szerint a hangfelvételekből valamilyen Gyárfás és Portik közötti közös ügyre lehet következtetni, amiről mindkét vádlott azt mondja, ez az ügy Gyárfás Tamás 1997-es adócsalási ügye volt – ebben Gyárfást egyébként később felmentették.

A bizonyíték alapjául szolgáló hangfelvételből két változat van: az egyik a rendőrségnél, a másik, összevágott verzió pedig Gyárfáshoz került eredetileg. Az ügyészség által hivatkozott hangfelvétel csavaros úton jutott el anno a rendőrséghez. A hanganyagok először Németországban, egy zsák gyerekruhába varrva bukkantak fel, innen jutottak el a bécsi pályaudvar egyik csomagmegőrzőjébe, majd a Farkasréti temetőbe. A rendőrség már a temetőben bukkant rá a hangfájlokra. 2017-ben ezeket a hangfelvételeket hallgatták végig tüzetesen a rendőrök, egy évvel később erre hivatkozva vették őrizetbe Gyárfást.

Mielőtt azonban eljutottak volna a hanganyagok a temetőbe, Portik egykori közeli ismerősei 2017-ben megzsarolták Gyárfást ugyanezeknek a hangfájloknak egy összevágott változatával. Ezt az úszószövetség volt elnöke átadta a rendőröknek is.

Az ügy egyik mellékszála, hogy ezeket a felvételeket Gyárfás 2017 októberében elvitte Ihász Sándor volt főügyésznek, aki Gyárfás jó barátja volt. A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) szerint Ihásznak fel kellett ismernie, hogy a leiratban foglaltak olyan új bizonyítékok, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak az emberölés felbujtójának azonosításához, felelősségre vonásához. Ihász ennek ellenére a törvényben előírt ügyészi kötelességével ellentétben a felmerült bizonyítékot nem adta át a nyomozó hatóságnak. Ihász azt mondta, hogy Gyárfástól egy pár oldalas írást kapott, amit „évekkel korábban folytatott beszélgetésekből versszerűen vágtak össze, számos helyen kipontozott részeket tartalmazott”. Ihászt első fokon hivatali visszaélésért ítélték el.

A bíróság erről a hanganyagról elsőfokon azt mondta, hogy bár a védelem manipuláltnak titulálta a felvételeket, és bár valóban volt olyan hanganyag, ami 789-szer megszakadt, a szakértők a hangok elemzésével és más hanganyagok meghallgatásával kizárták a manipulációt.

(Telex)