Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A HVIM – Magyar Ellenállás idén is rendhagyó módon állt hozzá a kérdéshez, és a passzív megemlékezés helyett inkább az aktív figyelemfelhívást választottuk, ugyanis hiába a törvények, hazánkban továbbra is számos helyen találhatóak kommunista emlékművek, kommunista utcanevek - írja közleményében a hazafias szervezet a kereszténynek és nemzetinek hazudott NER 17. évében. Alább a folytatás.
 |
Tagszervezeteink országszerte, Szombathelyen a Mi Hazánk Ifjaival kiegészülve vették célba a kommunista megszállóknak, a hazánkat végleg megnyomorító Szovjetuniónak állított emlékműveket. Ennek keretében a 2013. évi XLVIII. Törvény értelmében “bontásra ítéltünk” minden olyan szobrot, domborművet, obeliszket, melyek nem temetőkben állnak, de a kommunistáknak állítanak mementót.
 |
Jelen akciónkban kifejezetten azon emlékműveket céloztuk, ahol halott katonák nem nyugszanak. A harci cselekmény során elhunyt katonák emlékét semmilyen körülmények közt nem sértenénk meg, ugyanakkor elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Kárpát-medencében bárhol hirdethesse egy emlékmű, vagy emléktábla, hogy “Dicsőség a felszabadító szovjet hadseregnek” Minden harcban életét vesztett katona megérdemli, hogy sírhelyét senki ne háborgassa, azonban minden a szovjetek által kivégzett személy, megerőszakolt asszony, árvává tett gyermek megérdemli, hogy kegyeletsértő hazugság ne éktelenkedjen sehol. Ezért ildomosnak tartanánk, és követeljük, hogy valódi antikommunizmus valósuljon meg hazánkban, és a meglévő, nem halottaknak emléket állító emlékművek elbontása mellett, a kommunista éra temetőkben fellelhető feliratai is kerüljenek felülvizsgálat alá, mert a katonák nyughelyei nem lehetnek szovjet-kommunista propaganda színterei. Pravoszláv keresztek állítása a levert vörös csillagok helyére sokkal kegyeletteljesebb lenne, és nem utolsó sorban nem sértené a magyarságot.
 |
Végül, de nem utolsó sorban meg kell jegyeznünk, hogy bár Oroszország követei, tisztségviselői akár évente koszorúznak ezen emlékműveknél, ahogyan nem tekintjük a Szovjetunió egyenesági utódjának az országot, úgy ezen fellépésünknek sincs semmi köze Oroszországhoz, hanem mind a hazai, mind a nemzetközi kommunizmus elleni fellépésként jött létre. Bár aggódva figyeljük az olyan eseményeket, mint a moszkvai GULAG múzeum bezárását, egyértelmű, hogy a jelen kor Oroszországa nem egyenlő a Szovjetunióval.
Emlékezzünk a kommunizmus áldozataira a Kárpátia és Wittner Mária Neveket akarok hallani című dalával, amit nyári táborunkban az Egy vármegyés lány és Vári-Kovács Péter adott elő.
