Szemtanúja voltam egy bűncselekménynek (egy buszon verekedés tört ki, a verekedés közben kitörték a busz ablakát, egy cigány nem sokkal a törés után kiugrott az ablakon, utána meg a vele együtt lévő nő is). Követtem az elkövetőt a lakásáig.

Jelentettem a 107-nek (vagy 4 hívással, sokszor hosszan nem is vették föl a telefont), merre van a férfi. (A nő hamar lecsatlakozott róla.)
A 107-en közben kérésem ellenére sem mondták meg a kerületi kapitányság számát, hogy direkt tudjak velük beszélni.

Végül kinyomoztam, és bemondtam a tettes tartózkodási helyének címét, az emelet/ajtóval együtt. (És igen, közben eltelt 15 perc, és még nem láttam járőrt szirénázva szembejönni.)

Aztán 3/4 óra múlva, már otthonról, eszembe jutott, hogy nem első emeleti az a lakás igazából, noha annak néz ki, hanem magasföldszint.
Immár otthonról fölhívtam hát a kerületi kapitányság ügyeletesét, aki közölte, hogy ő nem ad át üzenetet, nem foglalkozik ezzel az üggyel, ha akarok valamit, akkor várjam meg a járőrt (gondolom, majd kijöttek volna hozzám), vagy menjek be, és egészítsem ki az információkat.

Köszi, hívjatok vissza ezen a számon, ha valamit akartok.

(És bár a járőr kiküldésében, a gyors és értelmes adatfelvételben, kommunikációban nem jeleskedtek, hazajövetelünk 5 perce alatt vagy 3x is csörgettek ismeretlen számról. A mobilszám tulajdonosának, és az adatszolgáltató helyének azonosítása, úgy tűnik, fontos dolog...)

Rendőrség, 2013.