A történteket nyilvánvalóan szubjektíven mutatom be (a valósággal teljes egyezésben, tényszerűen, időpontokkal, helyszínekkel, nevekkel alátámasztva, hogy hiteles legyen az irományom). 2012. január 13-tól 2013. szeptember 30-ig dolgoztam. Ez idő alatt elhatároztam, hogy a képességeimhez nem illő rabszolgamunka helyett - anyagi áldozatok árán - egyetemre jelentkezek 2013-ban, és végre azt tanulhassak, amit szeretek: magyar nyelv, irodalom és történelem tantárgyakat. Be is adtam a jelentkezésemet a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre (Piliscsaba-Klotildliget) és első helyen jelöltem meg az államilag finanszírozott magyar nyelv, irodalom és történelem osztatlan tanárképzési szakpárt. A felvételi eljárási díj összege 9.000 Ft volt, majd jelentkeztem a két emelt szintű érettségire is, melynek díja összesen 50.000 Ft volt. Egyéb költségek is jöttek az előbbiek mellé (tankönyvek, írószerek árai, az utazási- és postaköltségek, telefonálások díja stb.), ami "alaphangon" is kb. további 50.000 Ft volt. 2013 áprilisában kezdtem el kidolgozni a tételeket és komolyabban foglalkozni az emelt szintű érettségikre való felkészülésemmel, amiben segítségemre volt a helyi Szalézi Irinyi Középiskola (itt végeztem) egyik magyar nyelv és irodalom tanára, Petrik Zsuzsanna is. Véleménye szerint - pedagógus kollégái is osztják ezt a véleményt - minimum 1 évre lenne szükség felkészülni az emelt szintű érettségire a diákoknak egy tantárgyból. Nekem szűk 1,5-2,5 (a differencia az írásbeli és a szóbeli vizsga időbeli eltolódása miatt van) hónap alatt sikerült olyannyira felkészülnöm a két emelt szintű érettségire, hogy magyar nyelv és irodalom tantárgyból 4-es, történelemből pedig 5-ös osztályzatot kaptam, aminek nagyon örültem, már azt hittem - joggal -, hogy könnyűszerrel be fogok jutni az egyetemre, de azért feszült maradtam mindvégig, amíg 100%-ra biztos nem lesz az, hogy felvettek...

A problémák sora akkor kezdődött, amikor elmentem az Árpád Gimnáziumba (Tatabánya) megtekinteni a kijavított emelt szintű érettségiket. A megtekintési procedúra folyamán kiderült ugyanis, hogy az egyik - történelem emelt szintű érettségi - tisztázati lapomat nem javították ki, így a szóban forgó feladatnál pontokat sem kaptam. Nagyon dühös lettem és a helyszínen megtettem a fellebbezést az üggyel kapcsolatban az igazgatói irodában.

2013. május 30-án szóbeli tanári pályaalkalmassági vizsgát tettem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A két emelt szintű érettségi (magyar nyelv, irodalom és történelem) alapján a pontjaim összege: 326 , a magyar nyelv, irodalom és történelem osztatlan tanárképzési szakra a felvételi ponthatár 280 pont volt. Évek óta tudatosan készültem a felvételire, a tanári pályára, amit az elért pontszámom is igazol. Felvételi eredményemről - 2013. július 24-én este - a felvi.hu-tól kapott nem hivatalos sms-ből, majd az elektronikus felvételi felületén tájékozódtam. Ezen a ponton tudtam meg, hogy nem sikerült az alkalmassági vizsgám, ezért nem tudnak felvenni egyetlen általam megjelölt helyre sem, így a továbbtanulásom kilátástalanná vált. Nagy csalódottsággal fogadtam a bizottság döntését, amelyről az egyetem részéről hivatalos tájékoztatást, indoklást soha nem kaptam (Valkai Barbara Katinka felvételi referens állítása szerint küldött értesítést a részemre, ezt azonban én - valamilyen okból kifolyólag - nem kaptam meg). Igazságtalanságnak tartom, hogy az ötperces alkalmassági beszélgetésen ilyen sok múlhat, ráadásul az alkalmassági vizsgán a három kötelező elemből kettő nem szerepelt (az egyetemtől kapott levélből világosan kiderül, hogy mind a három résznek szerepelnie kellett volna az elbeszélgetés során, mivel ezekből tevődik össze a vizsga). Nem adtak lehetőséget egy szabadon választott pedagógiai jellegű olvasmányról szóló beszámolóra, így tehát egyetlen kérdésen múlt az a jövő, amit magamnak elképzeltem. Az alábbiakban leírom a konkrét szituációt, hogy Önök is megítélhessék a helyzetet. A vizsgabizottság előtt kihúztam a kérdésemet, amelyre azonnali választ kértek tőlem. Tétel: Ön osztályát kirándulni vitte, abból az egyik diákja eltűnt, jelenleg a vasútállomáson várakoznak, ahol nincs térerő, így telefonálni nem tud. Kérdés: mit tenne ön ebben a helyzetben? Válasz: mivel feltételezem, hogy 20 diákot nem egyedül vittem kirándulni, a jelenlegi pedagógiai ismereteim alapján azt a megoldást találtam a legcélravezetőbbnek, hogy a felelősség nagyobb részét magamra vállalva épségben hazajuttatom a maradék 19 gyereket. A vizsgabizottság kissé gunyoros reakciója: tehát a kollégáját otthagyná? Köszönjük szépen! Viszontlátásra! Lehetőséget sem kaptam arra, hogy érveljek döntésem mellett. A Cath. 003-as tanteremben vizsgáztam, ahol nem közölték a vizsga eredményét. A másik teremben viszont a vizsgabizottság a helyszínen - azonnal - közölte a vizsga eredményét, amit az ott vizsgázó magánszemélyek elmondása alapján tudtam meg. Mivel az alkalmassági vizsgámat több ponton igazságtalannak tartottam, írtam egy levelet az oktatási jogok biztosának, és kértem dr. Botos Máté dékán urat, foglaljon állást az ügyben, és amennyiben megalapozottnak tartja biztosítson lehetőséget arra, hogy 2013-ban felsőfokú tanári tanulmányaimat megkezdhessem. Az oktatási jogok biztosától azt a választ kaptam, hogy nem tartozik az ő jogkörébe az ügy megítélése. Az egyetem részéről küldött levélből kiderült (több mint 1 hónapot kellett várnom a válaszukra, ami szeptember 27-én érkezett meg ajánlott küldemény formájában), hogy jogilag a fentiekben megfogalmazott igazságtalanságok, túlkapások nem érvényesek, mivel azokról sem jogszabály sem az egyetem szabályzata nem rendelkezik, így elutasítják a fellebbezésemet.

Hogy ne érjen véget a szerencsétlenségek sora elbocsátottak a helyi Zoltek Zrt.-től, (csökkentik a szénszál előállítást, így a létszámot is) így már állásom sincs és tanulni sincs lehetőségem. Az alkalmassági vizsga eljárásával kapcsolatos visszhang egyöntetű volt ismerőseim körében. Akinek elmondtam a történetet, rendre mindenki igazat adott nekem, hozzá értő és hozzá nem értő emberek is egyaránt (szüleim, háziorvosom, volt tanáraim, értelmiségi rokonok, ismerősök, barátok stb.).

Kérdem én, hogy akkor mi értelme van a fellebbezésnek, ha a törvényhozók nem alkották meg "rendesen" az alkalmassági vizsgával kapcsolatos jogszabályokat (a fellebbezés nem tölt be semmilyen funkciót ezek szerint)? Mi értelme volt az erőfeszítéseimnek, hogyha nincs gyümölcse a munkámnak? Hogyan kellett volna válaszolnom egy olyan "övön aluli" kérdésre, amelyet az egyetemen lehet megtanulni (sok tanár sem tudna választ adni erre a kérdésre, mert egész egyszerűen ilyen szituációnak az esélye nagyon kicsi, szinte lehetetlen)?Ezt érdemli egy elhivatott, tanulni vágyó, elszánt magyar fiatal? Ilyen mértékű és nagyságú (jogi) igazságtalanság még életemben nem történt velem - soha!

Utolsó mentőövként - más lehetőség híján - fordultam a médiához, hogy nagy tömegekhez jusson el ez a hír. A levonható tanulságok igen komor képet festenek a magyar felsőoktatásról: ilyen elven hivatalos indoklás nélkül bárkit "kiszórhatnak", aki például nem fizetős szakra jelentkezett (az is lehet, hogy valakinek helyet szorítottak), vagy ami még ennél is elszomorítóbb, hogy nem fideszes beállítottságú egyén - ami az egykori kommunista pártállamot idézi.

Kérem a szerkesztőségét, hogy jelenjen meg ez a cikk a Kuruc.info oldalán, hogy sokan megismerjék a kétharmad valódi arcát, ebben a kissé "speciális" és kevésbé ismert témában is, hogy hogyan alakítják saját "szájízük" szerint a törvényeket a Fidesz-KDNP képviselői, hogy jogilag lehetetlen helyzetbe szorítsák az igazukért küzdő magyar állampolgárokat, hogy még véletlenül se lehessen felelősségre vonni a bűnösöket!

Tisztelettel:
Prohászka Tamás
Jobbik-párttag