A 70-es évek végén szüleimmel Magyarországon éltünk, később felnőttként több évet töltöttem e gyönyörű, de nehézsorsú országban. Felejthetetlen számomra a gyerekkori barátokkal megélt csavargások emléke. Egy ízben a Dunántúlon egy kis falu határában piciny bodzakerítéssel övezett paradicsomkert mellett vitt a csavargó kedvünk. Már vagy 30-40 méterről éreztük az érett paradicsom ellenállhatatlan illatát. Biza, szégyen ide vagy oda, megdézsmáltuk a kertet, ma sem felejtem az állunkon csurgó paradicsomlé varázsos illatát és ízét.

Szentpétervári bevásárlóközpont
Néhány hete Oroszországban jártam, Szentpéterváron, éppen láttam az EU-szankciók eredményét, mivel minden nap a helyi szupermarketben vásároltam meg a mindennapi betevőt, azaz az alapanyagokat, mert szeretek matatni a konyhában, kimondott élvezet szerez elkészíteni a vacsorámat. A szankciót követő héten a helyi szupermarketben az egzotikus gyümölcsök és zöldségek polcain némi foghíj mutatkozott a holland szállítók kiesése miatt, ám a többi termék választéka teljes volt, nem mutatkozott zavar, jószerével orosz vagy belorusz cégek, és Chile, Dél-Afrika, Kína, Venezuela, Brazília és még ki tudja hányféle ország szállítja ma a „gyomorbavalót és az azt leöblítő” termékeket az orosz emberek asztalára. Ám az igazi csoda akkor történt, mikor némi megtorpanás után sikerült „beállítani” a déli orosz megyék termékeit a sorba. A csoda szereplői a paradicsom, zöldpaprika, uborka, cukkini, karfiol és egyéb zöldségek, melyek már több méterről illatozták, hogy nem az egyforma, egyméretű, vízizű EU-szabvány szerint termettek. Nosza, azonnal vettem két kiló különféle méretű paradicsomgolyóbist, és kincsemmel már a liftben barátságot kötöttem, nem várva meg a csap alatti öblögetést, a sótartót és a kést.
Ez a csapat paradicsom visszarepített a boldog gyermekkorba, amikor nyitott szandálban, piszkos lábbal a kis patak partján, a forró, áldott magyar nap sugarai alatt kis barátaimmal lefetyeltük a paradicsom csodás levét. A minap kedvenc napilapomban olvastam, hogy Kína nagy küldöttséggel Moszkvában tárgyal, szeretnék az egész orosz gyümölcs- és zöldségpiaci igényt saját termékeikkel „letakarni”. Ajánlottak sárgarépát, gyömbért, fokhagymát, zöldpaprikát, zöldborsót, cukkinit, céklát, padlizsánt, tököt, paradicsomot, uborkát, brokkolit, őszibarackot, körtét, grapefruitot, sárga- és görögdinnyét. Ha tehetném, hangosan kiáltanám „Ne engedjétek, oroszok!” Hiszen mindez megvan már a polcaitokon, és illatozik, mert délről, a végtelen és termékeny orosz csernozjomról származik, illatával megtölti a hatalmas orosz szupermarketek bármely sarkát. Esetleg hagyjatok minden szupermarketben és boltban egy kis sarkot, ahová jóízű és illatozó magyar zöldséget és gyümölcsöt engedjetek, hadd szimatoljak ott, kedves kis barátaim emlékére és tiszteletére.
Udo Winter
Berlin