Június negyedike neked sem a döntés állomása, hiszen lelked földi ruháját, a testet nem ezen a napon hagytad itt, s porrá sem akkor vált, mint ahogy 1920 januárjában már megvolt a végleges határozat: Nagy-Magyarországnak pusztulnia kell. Gróf Apponyi Albert június 4-i beszéde már csak szónoki tündöklés volt, a lényegen mit sem változtathatott. Meghallgatták, majd halálosnak szánt ítéletünket aláírták. Olyan ez, mintha eleve erre ment volna ki a borzasztó játszma, nekem legalábbis úgy tűnik. Egyetlen országra sem sújtott ilyen kegyetlenül a bárd. Mindig csodálkozom ezen, pedig jól tudom, csak akkor történhetett meg így minden, ha valami ördögi terv lapult a háttérben. Ennek a tervnek értelmében bármi hazugság, ármány és tisztességtelenség megengedhető, sőt kötelező.

Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de a mindennapjaink árulkodnak róla. A felszínen minden olyan, mintha rend volna, a fák zöldellnek, a madarak csicseregnek, még éjjel is pittyegéstől hangos az erdő, a fagylaltozók teraszán emberek üldögélnek, a strandon boldog gyermekek lubickolnak. Ám annak az idős asszonynak, fiatal nőnek, gyereknek iszonytató az óra, amikor váratlanul rájuk tör a gyilkos, és nincs menekvés. Miért? Mert szabad. Valakiknek szinte mindent szabad. Azért, hogy EGYENKÉNT rettegjünk, mikor kerül sor rám, rád, a gyerekedre, a testvéredre, a szüleidre. Nem állhatsz ellen, mert kizsigerelnek. Elveszik a pénzed, a házad, az autód, a munkád. Félj! Ez az üzenet. Csip (műveltebbeknek chip) kell a kutyába. Az idős, nyugdíjából alig tengődő néniébe is. Fizesse a könyvet (9000 Ft), fizesse a csipet (4000), s ha nem teszi, megfosztják harmincezer forintjától, akkor is, ha talán a saját szájától vonja meg a falatot, hogy kutyáját minden nap megetethesse. Vagy hagyja pusztulni? Eggyel kevesebb gond a betörőnek. Nemrégiben láttam egy megható videót, amely arról a találkozásról szólt, hogy nyolc évvel az állat eltűnése után összeölelkezhetett kutya és gazdája. Kisírtam a két szemem. A dzsipes kutya nyolc esztendeig volt valamerre, anélkül, hogy bárki tudta volna, hol. Akkor most miről beszélünk? Mintha azon lennének, hogy számunkra is kötelezővé tegyék ezt a nagyszerű találmányt, mert akkor igen könnyű lesz megtalálni és felügyelni a saját fejével gondolkodó, esetleg az uralkodók ellen állást foglaló rasszistafasisztaordasnácikirekesztő okádék alakokat. A megbélyegzés mindig az ő tisztük, nekik van rá joguk, mert válogatottan kerültek hatalmi pozícióba. Aki teljesíti a kötelezettségét, az maradhat. A többinek: kuss.
Filmet keresel? Thriller, horror, hős amerikai katona Vietnamban, megható történetek, amelyből egyetlen szó sem igaz. Rémhírek garmadája, egytől egyig azzal a céllal: felelj meg! Kövesd a divatot, ha tudod, és sodródj az árral. Reklámokkal tömik a fejed: aggódj a koleszterinszinted miatt, izgulj, nehogy terrortámadás áldozata légy, végül magad követeld, hogy mindenhol legyen térfigyelő kamera és óvjon meg attól a veszedelemtől az állam, amelybe saját maga sodort.

Kötelező. Ez a varázsszó. Nincs felmentés. Nem kapcsoltad fel a fényszórót településen kívül? Fizess! Nem csatoltad be a biztonsági övet? Fizess. Túllépted a sebességhatárt 7 kilométer per órával? Fizess! Becsaptak a bankok? Kifizettél már mindent kétszeresen, de a tőketartozásod még mindig fennáll. Fizess!

Ha nem tudsz fizetni, akkor viszik mindenedet.

A lányod italába kábítószert csempésznek a diszkóban, de az is lehet, hogy a kisfiadat környékezik meg valami aranyos bélyeggel. Tehetetlennek érzed magad, mert ha nyakon csíped valamelyiket, azt mutatóba beviszik egy kicsit, majd gyorsan kieresztik, ahogy az érpataki arzenál birtokosát is. Orosz Mihály Zoltán született ellenálló. Bírja a kiképzést. Lipusz Zsoltnak is ő adott menedéket, hogy taníthasson mindenkit gondolkodni. Sajnos épp az új remények felbukkanása és megvalósulása előtt talált a halál Zsoltra. Talán nem kellett volna nagydobra vernie az Apokrif történelem című megírandó könyvét? Nem tudom. Ám előbb-utóbb mindenkinek szembesülnie kell minden gondolatával, tettével. Zsoltnak könnyű lesz.

Nem mindenkinek.