Augusztus 21-én Kovács Tamás, a Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője a Hír Tv Napi Aktuális című műsorának vendége volt. M. Dobos Mariann műsorvezető szerint Amerika nagyon szeretné elérni, hogy Izrael és a Hamász békét vagy legalábbis tűzszünetet kössön. Nyilván a lehető legbékésebb szándékok vezérelték Antony Blinken amerikai külügyminisztert legutóbbi közel-keleti látogatása során is. Ezen a ponton természetesen fölmerült volna az alábbi, legkevésbé sem polkorrekt kérdés: hogyan lehetséges, hogy az ugyan gyengülő, de még mindig szuperhatalomnak tekinthető USA nem képes akaratát rákényszeríteni Izraelre, tekintetbe véve az Egyesült Államok részéről a zsidó állam számára biztosított hihetetlen mennyiségű gazdasági és katonai segélyt is? (Antony Blinken származásából fakadó esetleges pártatlanságának felvetése pedig már egyenesen a gyűlöletkeltés kategóriájába tartozik.) A meghívott vendég, Kovács Tamás sem merte természetesen érinteni sem az USA kormányának külpolitikáját alapvetően meghatározó cionista lobbi témáját. „Az amerikai adminisztrációnak érdeke, hogy a Közel-Keleten béke legyen” – jelentette ki a „szakértő”. Ugyanis, mint mondta, az elnökválasztásra tekintettel előnyösebb lenne Washington szempontjából a béke a Közel-Keleten (Ukrajnában azonban nem), annál is inkább, mivel soha nem fordult elő korábban, hogy „pro-izraeli és pro-palesztin tüntetések legyenek egy demokrata elnökjelölő konvención, talán az első eset volt”. „Jobb lenne egy nyugodt, nyugodtabb külpolitikai légkör” – szögezte le Kovács Tamás.

Valóban jobb lenne. Azonban más oka is van az amerikaiak állítólagos békevágyának. A mi szövetségesünk, a „szabadság világítótornya”, aggódik talán a gázai palesztin polgári és gyermekáldozatok sokasága láttán? Netán attól tart, további százezrek vesztenék életüket a háború kiterjedésének következtében? Korántsem. „Más problémáik vannak a Közel-keleten, az amerikai félnek egyértelműen érdeke, hogy béke legyen, az olajszállítások biztosítása érdekli őket jobban” – közölte a Közszolgálati Egyetem docense, hozzátéve: „Soha nem fogjuk megtudni, miről beszélt egymással négyszemközt Blinken és Netanjahu”, nyilvánosan ugyanakkor az izraeli kormányfő „készségét fejezte ki a tűzszünet megkötésével kapcsolatban.” Csakhogy, vallotta be Kovács Tamás, könnyen foglalhatott állást a tűzszünet mellett Netanjahu, mivel ahhoz a másik fél beleegyezésére is szükség van, márpedig „a Hamász jelenlegi katonai vezetőjét (valójában a Hamász egészének, nem csak a katonai szárnyának vezetője) az izraeli börtönből egy fogolycsere keretében bocsátották szabadon”, és a szabaduló palesztinok „többsége bizonyítottan gyilkosságért volt elítélve”. Nos, ezen a ponton azért tegyük hozzá: az izraeli börtönökben sínylődő sok ezer palesztin a katonai megszállás ellen folytat harcot, amely a nemzetközi jog értelmében is törvényes. (A civilek szándékos meggyilkolása természetesen nem. Ezen kívül pedig korántsem mindegyik fogva tartott palesztin ölt meg katonákat vagy civileket. Több gyermek és nő is van a bebörtönzöttek között.)

A meghívott „szakértő” a cionista lobbi említése helyett a következőképpen magyarázta meg, miért nem képes az USA tűzszünetre és békére kényszeríteni Izraelt: „Amerikának csökkent a globális súlya, jól látható, hogy Izraelre sem tudnak már úgy és akkora hatást gyakorolni”. Mi több, Kovács Tamás szerint az ellenérdekelt félre, a palesztinokra is képtelenek bármiképpen is hatni (mivel az USA teljes mértékben az őket megnyomorító Izrael oldalán áll, miért is engedelmeskednének az ellenségüknek?), holott korábban, például még a 90-es években az oslói megállapodások egyértelműen az USA nyomására születtek meg. (Csakhogy az 1993-as oslói egyezmény előírásait Izrael nem tartotta be: folytatódott ugyanis az izraeli telepek építése Ciszjordániában, lehetetlenné téve a Palesztin Hatóság fennhatóságának megszilárdítását a Jordán-folyó nyugati partján.) Ugyanakkor a Közszolgálati Egyetem docense úgy vélekedett, hogy „a palesztinok úgy látják, nem állnak rosszul ebben a háborúban, Európában, Amerikában palesztinpárti tüntetések vannak, tehát a világ közvéleménye mellettük áll”. Azonban mindez csupán az érem egyik oldala. Az érem másik oldalát a műsor szándékosan homályban hagyta: a döbbenetes méreteket öltő mészárlás és pusztítás leállítása a Gázai övezetben, valamint a Ciszjordániában is elszabaduló terror megfékezése az összes palesztin mozgalom egyik legfőbb célkitűzése.

M. Dobos Mariann műsorvezető ezután persze nem a 40 ezer legyilkolt gázai lakosra, a 17 ezer megölt gyermekre, a sebesült, végtagjukat vesztett, megvakult, árván maradt gyermekek tömegeire, de nem is az izraeli börtönökben sínylődő sok ezer palesztin fogolyra terelte a szót, hanem a nemrég megtalált hat izraeli halott túszról kezdett beszélni. Mint mondta, az izraeli hadsereg becslései szerint (amiben kételkedni nyilván nem lehet) a túszok 30%-a már nincs is életben. Kovács Tamás válaszul közölte: Izrael számtalanszor leszögezte, hogy a még élő túszok, valamint a halottak földi maradványainak átadása alapfeltétele a tűzszünetnek. A most megtalált hat meggyilkolt túszról az IDF megállapította: borzalmas körülmények között tartották őket fogva, majd pedig kivégzés lett az osztályrészük. (Természetesen az izraeli kegyetlenkedésekről és mészárlásokról a világ elé tárt bizonyítékokról sem most, sem a Hír Tv más műsoraiban nem esett szó. A Nemzetközi Büntetőbíróság Izraelt háborús bűnei miatt elítélő határozatáról is nagy a hallgatás.) Miközben pedig ugye a Hamásznak nem kellene törődnie a 40 ezer lemészárolt palesztinnal, a Közszolgálati Egyetem docense a következőképpen vélekedett: a túszok megölése „nem azt erősíti az izraeli hadseregben se, hogy ezt a műveletet itt és most abba kéne hagyni”. Aki az izraeli társadalomnak a gázai öldöklés folytatását támogató álláspontját az alábbi kérdéssel igazolta: „Az izraeli társadalomban is erős az a fajta gondolat, hogy amíg a túszok nincsenek itt, addig, ha nekiállunk a Hamásszal tárgyalni, miről tárgyalunk tulajdonképpen?”

Természetesen (?) más megítélés alá esnek azonban a palesztinok. Az a bizonyos kettős mérce, amelyre annyit panaszkodnak a fideszes politikusok és újságírók, ugye... Íme, M. Dobos Mariann kérdésnek álcázott véleménye: „A Hamász már a tűzszünet korábban letárgyalt elemeit sem hajlandó elfogadni. Mintha visszakoznának, attól függően, ahogy alakulnak a Közel-Keleten az események, onnantól kezdve azt se nézik, Amerika mit szeretne.” Kovács Tamás nyilvánvalóan egyetértett: „A Hamász általában nem nézi, Amerika mit szeretne, ezen ők már túlvannak”. Ráadásul, mint mondta, a „Hamász új vezetése még palesztin mércével nézve is ultraradikálisnak számít”, majd ismételten leszögezte: „Nem megerősített hírek szerint ők abszolút jónak tartják, ami Gázában van, magyarul bemennek az izraeli alakulatok, civilek által sűrűn lakott helyen próbálnak műveleteket végrehajtani, és ezt a nemzetközi sajtó, ha úgy tálalja… Erre vannak, hogy mondjam, fogadott prókátorok, akkor ez Izrael nemzetközi reputációját egyre lejjebb viszi, és ez a Hamásznak az érdeke”. (No de ha a jelenlegi Hamász-vezetés ultraradikális, akkor vajon miért követtek el merényletet az izraeliek a korábbi Hamász-vezér, a mostaninál mérsékeltebb Iszmail Hanije ellen?) Amúgy egyébként a docens úr és a csinos műsorvezető hölgy vajon kinek a fogadatlan (vagy fogadott) prókátora? Költői kérdés. M. Dobos Mariann mindezt még azzal egészítette ki, hogy „arról már korábban is beszéltünk, hogy a Hamász marketingje kifejezetten jónak tűnik a jelenlegi helyzetben…Ha pedig az izraeli hatóságok folyamatosan a túszok holttesteit találják meg Gázában, lehet-e egyáltalán tűzszünetről beszélni?” Kovács Tamás álláspontja szerint nem lehet: „Feltételezve, és bízzunk benne, hogy nem ez a valóság, de ha megtalálják a még Gázában lévő izraeli túszok holttestét, akkor nincs miről tárgyalni izraeli részről.” „Izraelnek akkor mi lehet a következő lépése, hiszen mindenki próbálja a kedélyeket csitítani, hogy ne robbanjon még egy nagyobbat ez a konfliktus?” – tette fel a kérdést M. Dobos Mariann. A meghívott „szakértő” válasza: „Azt gondolom, az izraeliek nem fogják hagyni azt, hogy ha újabb holttestek kerülnek elő, hogy a mostani Hamász-vezetés megússza ezt a… ezt az akciót, és azért ne felejtsük el, hogy az október 7-i támadás számos kitervelőjét az izraeliek már likvidálták, de akiket nem, abban biztos vagyok, hogy előbb-utóbb sorra kerülnek ők is.”

Végezetül szó esett még a palesztin Fatah mozgalom egyik tisztségviselőjének a napokban történt meggyilkolásáról, mellyel kapcsolatban Kovács Tamás a következőképpen vélekedett: „Látni kell, ő az az ember volt, aki az Iráni Forradalmi Gárda és a Fatah közti koordinációt tulajdonképpen megszervezte, irányította az Észak-Izraelt ért rakétacsapásokat. Azt gondolom, marad az, ami eddig volt, a Fatah (nem a Hezbollah, szakértő úr??) rendületlenül, amíg rakétája van, lőni fogja az észak-izraeli területeket, eltalál, amit eltalál alapon, az izraeliek pedig tovább fogják a Fatah (???) különböző szintű katonai vezetőjét (sic!) bemérni és megpróbálni likvidálni.” (A Fatah az Abbász-vezette Palesztin Hatóság mögött álló, mérsékelt palesztin mozgalom, nem lövöldöz rakétákat sem Észak-Izraelre, sem máshová.)

Ugyanezen a napon a Hír tv Vezércikk című műsorának állandó vendége, ifjabb Lomni(cionista) Zoltán is bizonyította rendületlen elkötelezettségét Izrael állam biztonságának ügye iránt. A beszélgetés során többek között szóba került Petr Pavel, cseh államfő ostoba kijelentése Ukrajna maradékának lehetséges NATO-csatlakozásával kapcsolatban. A Cseh Köztársaság elnöke szerint ugyanis „Ukrajna belépésének a NATO-ba nem feltétele az orosz agresszió ellen küzdő ország egész területének ellenőrzése”. Példaként a politikus ráadásul az egykori Német Szövetségi Köztársaság NATO-csatlakozását hozta fel. “Nézzük meg például Németországot. Németország (a II. világháború után) ketté lett osztva, de ezt a felosztást nem minden nyugati állam fogadta el. Bár Németország egy része szovjet megszállás alatt volt, az ország maradék részét már 1955-ben felvették a NATO-ba” – fejtette ki Petr Pavel elnök. A Vezércikk műsorában az eszmecsere résztvevői helyesen mutattak rá, hogy a párhuzam az egykori NSZK és a mai Ukrajna között teljes képtelenség, a cseh államfő a legalapvetőbb történelmi ismereteknek sincs a birtokában. Lomnici Zoltán a következőképpen érvelt, a „kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon” elvének szellemében: „A felvetés izgalmas, és egyáltalán nem cinikusan mondom, a megszállt ország és megszállt ország státus is nagyjából stimmel. Hasonló zászló alatti szakemberek dolgoznak Ukrajnában is, mint Nyugat-Németországban voltak, de valóban ott ez egy komoly ténybeli tévedés, ha valaki azt hiszi, lehet a két állam közt párhuzamot vonni, ráadásul itt van a konkrét helyzet, hogy háborúban áll. És pont azok…Petr Pavel, Donald Tusk és a hasonlóan gondolkodó vezetők azok, akik háborúban is kívánják tartani Ukrajnát, tehát pont ezzel akadályozzák meg igazán, hogy NATO-tag legyen.”

Ámde a lényeg csak ezután következett. Íme: „De hogyha megengeditek, kivételesen az Alaptörvény blogon az izraeli NATO-csatlakozásról jegyzett bejegyzést (sic) hadd ajánljam mindenkinek a figyelmébe. Én azt gondolom, sokkal előbb Izraelt kellene felvenni a NATO-ba, és ezzel kapcsolatban voltak pro és kontra érvek, de az mindenképpen izgalmas kérdés, hogy a Közel-Kelet egyetlen demokráciáját, amely tényleg rászorulna arra, hogy, miután a baloldali amerikai vezetés egyre kevésbé támogatja, hogy legyen egy katonai erő mögötte. Miért is nem kerül szóba valójában, hogy a NATO tagja legyen, ott próbáltam összegyűjteni azokat a szempontokat, amelyek mentén ezt általában elutasítják. Nem ismerem természetesen a vezetésnek az álláspontját, de azt fontosnak tartanám, hogyha Ukrajnáról beszélnek, akkor Izraelről is beszéljenek.” Majd fejtegetéseit a következőképpen folytatta: „És egyébként a párhuzam azért is ül, mert teljesen az ellentétét csinálja Amerika Izraellel, mint Ukrajnával. Az egyiket hergeli bele a háborúba, a másikat próbálja kivonni, és a rossz nyelvek szerint ez azért van, mert az arab térségben már nincs kiaknázatlan terület, ott már nincs geopolitikai cél, szemben az ukránnal. És ez egy végtelenül csúnya dolog, mert ennek áldozatai mind a két oldalon vannak, a barátságos Izrael-politikának is…tehát a…hogy mondjam…a barátságos hozzáállást..ööö… kikényszerítő politikának is Izrael tekintetében, és a támadó jellegű politika kikényszerítésének is Ukrajnánál.” M. Kovács Róbert műsorvezető becsületére legyen mondva, ezután másra terelte a szót. (Svédország NATO-csatlakozását említette.) A jelen lévő médiaszemélyiségek és értelmiségiek közül senki nem szólt Lomnici Zoltánnak, hogy a Közel-Keleten azért még igen sok kőolaj is van, melyből azért az USA szeretne még részesedni. De az alábbi kérdést sem merte senki nekiszegezni: amennyiben az USA tényleg békére akarja kényszeríteni és „barátságossá” szeretné tenni Izraelt, akkor vajon miért látja el a gázai öldöklés ideje alatt is a legmodernebb fegyverekkel, és miért vonult föl az amerikai hadiflotta a térségben, és miért őrködik rendületlenül saját érdekeinek fittyet hányva az USA „Izrael biztonságának” megóvása fölött? (A műsor későbbi részében még szóba került az USA-ban terjedő és a „baloldalra költözött” antiszemitizmus, valamint a „palesztinokat támogató” Kamala Harris témája. Tényleg annyira nem ismerik a valós hatalmi viszonyokat a fideszes megmondóemberek, hogy azt hiszik, Kamara Harris teljes mértékben a palesztinok oldalára áll, és cserben hagyja Izraelt? Vagy csak megjátsszák az ostobát? Kik is a Demokrata Párt legfőbb pénzügyi támogatói, a média, a pénzvilág vezetői? Velük fordulna szembe Kamala Harris?)

Való igaz, Lomnici Zoltán saját blogján, 2024. június 21-én megjelentetett egy írást Miért nem a NATO tagja Izrael? – Szempontok a katonai szövetség és a zsidó állam viszonyrendszeréhez címmel. Érvként hozza fel, hogy Izrael „honvédő háborút folytat terrorista államokkal és csoportokkal szemben”, „minden korábbinál erőteljesebb politikai ellenszéllel kell szembenéznie” (na de vajon miért?), „Izrael 30 éve a NATO-aktív partnere”, „1994 óta észt vesz a NATO Mediterrán Párbeszédében”. Ugyanakkor leírja: „Izrael emellett rendelkezik az MNNA-státusszal (major non-NATO ally) is… Bár ez a státusz nem jelent automatikusan kölcsönös védelmi paktumot az Egyesült Államokkal, mint a NATO-tagság, számos olyan katonai és pénzügyi előnyt biztosít (pl. katonai felszerelések kölcsönének fogadását és a felszerelések gyorsított átadását), amelyek egyébként a NATO-n kívüli országok számára elérhetetlenek.” Lomnici Zoltán azután felsorolja Izrael tagsága mellett álló és az ellene szóló érveket. Majd írásának végén az alábbi megállapítást teszi: „Izrael, mint az egyéni szabadság és a jogállamiság mellett elkötelezett demokrácia, természetes szövetségese a nyugati civilizációnak, amelynek védelme a Washingtoni Szerződés preambuluma értelmében a NATO létjogosultsága.” No comment… Ami Izrael nyilvánvaló és letagadhatatlan jogsértéseit és számos ENSZ-határozat semmibe vételét illeti, Lomnici álláspontja a következő: „Izrael azonban nem az egyetlen állam, amelyik összeütközésbe kerül az ENSZ-szel. Az Egyesült Államok – mint legerősebb NATO-tag – is időnként semmibe veszi az ENSZ akaratát, aminek talán a leghírhedtebb példája Irak 2003-as illegális inváziója volt. Mindez ugyanakkor nem vonja kétségbe az Egyesült Államok NATO-tagságának legitimitását.” „Ráadásul Izrael jelenlegi ciszjordániai státusza korábbi konfliktusok következménye, és Izrael agresszori identitása ezekben a konfliktusokban nem bizonyított. További ellenérvként hozható fel, hogy emberi jogi jogsértései Törökországnak is dokumentáltak, de ez nem delegitimálta NATO-tagságát.” Micsoda érvelés: más NATO-államok is semmibe veszik az emberi jogokat, illetve az ENSZ-határozatokat, akkor miért kellene éppen Izraelen bármit is számon kérni? Hihetetlen, hogy egy magát értelmiséginek, ráadásul konzervatívnak tartó közíró ilyen mértékű cinizmust tanúsítson! Az izraeli jogsértések bizonyítottságának hiányára vonatkozó megjegyzése pedig – finoman szólva – nem felel meg a valóságnak. (Ha már nem tájékozódik független hírforrásokból, és a Közel-Kelet valóságos történelmét sem ismeri, legalább a Nemzetközi Büntetőbíróságnak a gázai öldökléssel kapcsolatos határozatának indoklását tekintse át!)

(A szerző olvasónk.)