Idézzük a Népszabadság idén márciusban megjelent, itt található “Az elkülönülés iskolája” cikkének kulcsmondatait:
...2004-ben három intézménnyé vontak össze hét iskolát, a Selyemréti Magyar Angol Két Tannyelvű Általános Iskolához ekkor csatolták hozzá a város egyik hírhedt nyomortelepe mellett található József Attila Iskolát.
...Az iskola példája a szegregációs próbaper egyik központi kérdésévé vált a tárgyalásokon. A pert az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány indította, mely elvi alapon választotta célpontjának a miskolci önkormányzatot.
....A Selyemrétiben heti tíz órán át angolul tanulnak a gyerekek, nyolcadikos korukra többen képesek megbirkózni a középfokú nyelvvizsgával is. Ebben persze nagy segítséget jelent, hogy az ének, a rajz és a testneveléstanárok angolul beszélnek óráikon
....a József Attila iskolában, találomra benyitunk néhány tanterembe. A második osztályt tanító Tóth Zoltán egy olyan kisfiút mutat, aki úgy lett iskolás, hogy hatéves koráig nem tanult meg beszélni, csak tagolatlan hangokat adott ki magából. Másodikban már felismerhető töredékszavakat is mond. Szüleit azonban nem zavarta a gyermek visszamaradottsága, ahogyan az sem, hogy piszkos rongyokban, mosdatlanul hozták iskolába.
Kommentár: Annyira tipikus, deszegregáció jogvédő módra, avagy hogyan rohasszuk le a fehéreket egy versenyképtelen szintre, a legjobb, ha már gyermekkorban megakadályozzuk fejlődésüket!
Kuruc.info – AS
Kapcsolódó cikkek (ne felejtsük el visszafelé is követni a linkeket!)
