 Magyar rendőr velünk tart! |
Igazából hazafiságra az élet tanított meg, és azt, hogy a helyes utat választottam, mi sem bizonyította legmarkánsabban, mint maga az élet. Nem áll szándékomban az, hogy a ’90-es évek belpolitikájáról külön értékelésbe, elemzésbe bocsátkozzam, de azt gondolom, az magáért beszél, hogy félig elárvultan, nagycsaládosként, egy keresetből, milyen minőségben tudtuk élni akkori életünket.
Nos, régen és most is ki kit szervez be? Hogyan működik a beszervezés? Íme egy példa a sok közül!
Az említett kisvárosban 2001-ben betette a politika a lábát. „Nem kicsit, nagyon.” Választások előtt be kellett keményíteni a szocionistáknak, így lett az új rendőrkapitány a „jóelvtárs”, aki hivatalba lépését követően azonnal magához hívatott, mint osztályvezetőjét.
„Kérdése nyersen, gyorsan ért.” No nem a „nincsen apám” (pedig akkor tényleg nem volt már) versemért. Valami mást akart. Rákérdezett, szoktam-e a beosztott kollégákat minősíteni. Válaszom: természetesen, szakmai alapon. Válasza ellentmondást nem tűrő volt. Nem szakmai alapon kíváncsi a minősítésre, hanem… Majd emígyen folytatta: „Ki, melyik politikai pártnak tagja? Szimpatizánsa? Ki jár politikai rendezvényekre? Kik szerveznek tüntetéseket, bármilyen engedetlenséget? Ki, hol és mennyi időt tölt szórakozóhelyeken? Ki, mennyi alkoholt fogyaszt?” S végezetül (ez a legjobb) „Ki kivel csalja meg feleségét, férjét?” (Párt- vagy elvhűség hiányában a magánéleti zsarolás esetére is fel kell készülni.) Minderről kartonozás szerint, írásos jelentést kér, s nem csak a beosztottakról, hanem „másokról” is.
A gyomrom kellőképpen felfordult, a nyugalmat magamra erőltetve közöltem, én erre képtelen vagyok, amire azt a választ kaptam, bebizonyítja rólam, nem csak rendőri vezetőnek, hanem rendőrnek is egyaránt alkalmatlan vagyok. (Eredménytelen beszervezésnek hívják a szakzsargonban.)
A kálvária ekkor kezdődött meg, minden új, leendő munkahelyre utánam nyúlt - ezeken a helyeken szakmai előmenetelem miatt pedig örömmel fogadtak volna -, minden esetben később azt a választ kaptam, a beosztást már betöltötték, nincs felvétel stb. Mindezt, előzetes, szóbeli fogadási nyilatkozatok ellenére tették velem. Minden újabb esetben azonnal dekonspirálódtam. (Összezárták soraikat.)
Mindez történik a gengszterváltás után 12 évvel, 2001-ben. Anyám szívbeteg volt. Nem bírta, májusban meghalt, júniusban eltemettük. Új szolgálati helyemig nem ért el a keze, akkor még ott is szakmai vezetés folyt. Nem sokáig…
A 2006. szeptemberi, októberi eseményei után számomra nem vált kétségessé, „testidegen” vagyok a szervezetben. Mélységesen elítéltem azt a brutalitást, őrjöngést, amit a népünk ellen elkövettek a rendőrállatok. Miután lehetőségeimhez mérten mindennek minden fórumon, mindig hangot adtam, jöttek az ügyészségi, bírósági perek, feljelentések, kihallgatások.
Közlöm, nem vesztegetési, még csak nem is hivatali ügyek miatt… Olyanok miatt, amiknek végrehajtását olyan ördögi logikával szervezték meg, olyan profizmussal (igazságügyi szervek maffia jellegű összefonódása), amit még az ’50-es években is megirigyeltek volna. Tévedtek, volt mögöttem szakmaiság. A várt eredmény elmaradt… Az ügyek irattárban porosodnak. De erről majd máskor…
És én ezért vallom, ez a rendőrség ma politikai elit csicskása, ezért vallom és vállalom azt is, bárhol, bárki előtt, ez a szervezet nem más, mint maga az ÁVH. Nem a rend éber őrei, hanem maguk a héber rend őrei.
Leszereltem, családommal teljes életet élő férj és apa, míg magyar hazájáért aggódó civil magyar ember vagyok!
Adjon az Isten! Szebb jövőt!
Thököly
Ui.: Én akkor sem írtam alá, és most sem írok alá!!!
