Izrael július 17-én éjszaka tüzérségi, légi és tenger felőli támadások után szárazföldi hadműveletet is indított a Gázai övezet ellen. Az izraeli, a nemzetközi zsidó és a vele egy követ fújó legtöbb nyugati állam propagandagépezete most azt állítja, hogy az újabb izraeli katonai akcióra azért volt szükség, mert a Hamász a Gázai övezetből rakétázza Izrael területét. Közben a cionista propagandisták szépen elhallgatják a rakétázást kiváltó okokat: a palesztin nép 1948 óta tartó válságának megoldatlanságát, a palesztin állam megalapítására kiszemelt ciszjordániai területek fokozatos elzsidósítását, s az 1 millió 800 ezer lakosú, ám mindössze 365 négyzetkilométer nagyságú Gázai övezet több mint hét esztendeje tartó izraeli és egyiptomi blokádját.
A budapesti izraeli nagykövet elvárásainak megfelelően a magyar kormányzati kézi vezérlés alatti Magyar Rádió, a Magyar Távirati Iroda és más hírközlő eszközök elhallgatásos ferdítéseivel, a rakétázott Izrael sajnáltatásával szemben az igazság az, hogy a zsidó állam politikai vezetése a tűzszünet érdekében a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalomnak a továbbéléshez szükséges legalapvetőbb követeléseit sem hajlandó teljesíteni. Nem hajlandó, mert a palesztinok életterét zsidótelepítéssel fokozatosan kisajátító izraeli vezetés a három zsidó telepes fiatal elrablásának ürügyén Ciszjordániában megkezdett, s a Gázai övezetben folytatott gyilkolászással kívánja fizikailag teljesen fölszámolni a Hamászt, a palesztin nép egyetlen elszánt, ütőképes mozgalmát. Ha ezt a célt a zsidók elérik, marad nekik Mahmúd Abbász, aki eddig is úgy táncolt, ahogyan a cionisták fújták.
A mostani szárazföldi hadművelet megindítása előtti órákban Bogi Ájálon izraeli hadügyminiszter és Bibi Netanjáhu miniszterelnök egyaránt hangsúlyozta, hogy a katonai művelettel leginkább a Gázai övezet területén kiépített, erődszerű, néhol Izraelbe is átnyúló alagútrendszert kívánják fölszámolni. Magyarán: a mindössze 365 négyzetkilométer nagyságú, 1 millió 800 ezer lakosú Gázai övezetet védő palesztin harcosokat, a Hamász politikai és katonai vezetését szeretnék "kifüstölni" az alagutakból. Itt meg kell említeni azt a fontos tényt, hogy a Gázai övezet jórészt terméketlen, természeti kincsekben szegény területén élő egymillió 800 ezer palesztin közül több mint egymillió a Palesztina más területeiről 1948-ban elűzött menekült, illetve azoknak leszármazottjai. Magyarán: Izrael előbb elkergette őket az eredeti szülőföldjükről, 1967-ben megszállta, majd 2007-ben pedig óriási gyűjtőtáborba zárta őket. A "művelt" világ meg felháborodik és tiltakozik a Gázai övezetből Izraelre kilőtt rakéták, a Hamász tűzszünetet elutasító magatartása miatt.
Már tegnap, csütörtökön, tehát a Gázai övezet elleni szárazföldi izraeli agresszió megindítása előtt ismertek voltak (még az Izraellel a palesztinok rovására kollaboráló, az arab testvéreit eláruló egyiptomi politikai vezetés számára is - H. J.) a Gázai övezetet kormányzó, s a palesztin ellenállást tulajdonképpen egyedüliként megtestesítő Hamász tűzszüneti föltételei, amelyek teljesítéséről Izrael hallani sem akar. Nézzük, mennyire jogosak, érthetőek ezek a palesztin föltételek.
Szerdai életkép Gázából |
A Hamász következő nem teljesített föltétele volt, hogy a Gázai övezetben élő muszlim palesztinok szabadon átjárhassanak imádkozni az iszlám harmadik legszentebb helyének számító (Mekka és Medina után) kelet-jeruzsálemi El-Ákszá mecsetbe. (Izrael a szabad vallásgyakorlásra és a szent helyek szabad látogatására vonatkozó nemzetközi egyezményt fölrúgva legtöbbször még a ciszjordániai palesztinokat sem engedi be a jeruzsálemi Mecsetek terére - H. J.)
A Hamász követelte továbbá a Sálít tizedes 2012-es elengedésének fejében kiszabadult, majd legutóbb egyezményszegő módon ismét börtönbe zárt palesztin rabok végleges kiszabadulását, illetve az izraeli börtönökben levők fogva tartási körülményeinek javítását. Amiképpen a fentebb említett föltételekről, Izrael a palesztin rabok kiengedéséről sem volt hajlandó egyezkedni. A zsidó vezetés éppen úgy nem hajlandó eleget tenni ezeknek a követeléseknek, amiképpen a mára minden hitelét elvesztett Mahmúd Abásszal folyó korábbi alkudozások idején még csak felfüggeszteni sem volt hajlandó a zsidó települések újabb lakásépítkezésekkel történő kibővítését Ciszjordániában, nem volt hajlandó abbahagyni a megszállt területek etnikai és vallási összetételének erőszakos eszközökkel történő megváltoztatását. Magyarán: Izrael úgy "kíván" tárgyalni a rámalláhi palesztin vezetéssel többi között a palesztin állam létrehozásáról, hogy közben fokozatosan úrrá lesz azon területek fölött, ahol Palesztinát meg kellene alapítani. A Hamász pontosan ezt az izraeli taktikát, az egy helyben topogást nem hajlandó elfogadni, s most már talán a minden mindegy elve alapján is, egyenlőtlen eszközökkel tovább vívja a küzdelmét.
Hering József - Kuruc.info