Ha Németország most Leszbosz szigetéről akár egyetlen kiskorút - vagy netán felnőttet - befogad, precedenst teremt, s elindít ez újabb migránslavinát. Teljesen mindegy, hogy maguk a migránsok által elkövetett gyújtogatás történt, vagy véletlen tűzeset következtében égett le a Moria tábor. Ha Németország ismét befogad migránsokat - márpedig a polgármesterek szándéknyilatkozata erre utal -, akkor Leszbosz után másutt is fáklyaként fognak fellobbanni a migránstáborok. Nem beszélve arról, hogy a „kísérő nélküli kiskorúak” befogadása után jelentkeznek majd a szülők, az ilyen-olyan rokonok, akik családegyesítés címén igénylik a németországi letelepedést. Na és a jóléti állam szociális juttatásait.

Német állampolgárként Németország vezetőitől azt vártuk, hogy ne ismétlődjenek meg a 2015-ös áldatlan állapotok, s előbb-utóbb lecseng majd a humanitárius cselekedetnek álcázott migránspátyolgatási hév. Bíztunk benne, hogy Angela Merkel kancellár környezetében győzedelmeskedik a józan ész, és végre lezárják a német határokat a sáskahad előtt. Emlékszünk rá, hogy a 2015-ben Magyarországon feltorlódott migránsok nem voltak hajlandók regisztráltatni magukat, nem akartak átmeneti szállásra vonulni, hanem sokan közülük gyalogszerrel vágtak neki az osztrák határnak. Őket aztán százezrek követték, akiknek jó része végül Németországban kötött ki.

Angela Merkel és a többi nyugati ország vezetői a szomorú tapasztalat ellenére továbbra is nyitva tartják a határokat, miközben a migránsok befogadására irányuló kvótarendszert más uniós országokra is rá akarják kényszeríteni. Megjegyezzük, hogy a 2018-as adatok szerint csak abban az esztendőben naponta körülbelül 500 illegális bevándorló érkezett a nyitott határokon keresztül Németországba. De milyen alapon és jogon érkeztek hozzánk? A budapesti példa egyértelműen bebizonyította azt, hogy a migránsok nem a nehezebb anyagi körülmények között levő uniós országokba vágyakoznak.

Egyértelművé vált az is, hogy nem lehet menekültként kezelni azt a migránst, aki tetszése szerint válogat a háború által nem sújtott országok között. Nem akartak letelepedni az útjukba eső első szabad, demokratikus országban, mint például Görögország (a muszlim Törökországról most inkább ne beszéljünk!), hanem leginkább a távolabbi Németországot és Svédországot választják. Azokat a jóléti államokat szemelik ki maguknak, amelyek még mindig érdemtelenül - és számunkra érthetetlenül - terjesztik ki rájuk is a szociális hálót, amivel egyre több terhet rónak a saját polgáraikra. Éppen ezért érthetetlen számunkra, hogy több német város első embere a választópolgárok megkérdezése és beleegyezése nélkül késznek mutatkozik újabb több ezer „menekült” befogadására.

De azon meg még inkább csodálkozunk, hogy a baden-württembergi Freiburg város polgármesterét is a készséges befogadók között találjuk. Martin Horn polgármester úr valószínűleg elfelejtette, hogy miként erőszakolta, majd gyilkolta meg az általa vezetett városban 2016-ban Maria Ladenburger orvostanhallgatót a szintén Görögországon keresztül érkezett Huszejn Khavari. Vagy talán nem olvasta a migránsok által Freiburgban is elkövetett bűncselekményekről, például a csoportosan elkövetett nemi erőszakról, gyilkosságokról szóló összesítést.

Sebastian Kurz osztrák kancellár Angela Merkellel ellentétben úgy vélekedik, hogy nem szabadna megismételni a 2015-ben elkövetett hibát, hanem inkább a helyszínen kell a migránsok segítségére sietni. A helyszín azonban nem elsősorban Görögországot jelenti, hanem a migránsok származási országait. Amikor valamilyen természeti katasztrófa történik az Európán kívüli világban, akkor sem az a megoldás, hogy a fedél nélkül maradtakat átszállítják a vén kontinensre.

Az ellenzéki Alternatíva Németországnak (AfD), a CD-CSU, SPD és a Zöldek után a negyedik legnépszerűbb párt belügyi szóvivője, Gottfried Curio a legutóbbi parlamenti (Bundestag) beszédében hangsúlyozta: pártja ellenzi a migránsok befogadását Németországban. A politikus néhány korábbi esetet felemlítve kijelentette: a migránsok ma Moria táborban, holnap esetleg a németek szomszédságában fognak gyújtogatni, hogy követeléseiknek érvényt szerezzenek.

Az AfD belügyi szóvivője ezzel a beszédével „természetesen” jól felkavarta a többségében migránspárti Bundestag-képviselők érzelmeit. Az utána felszólaló szociáldemokrata Ute Vogt például magából kikelve egyenesen undorítónak nevezte Curio beszédét. De Ute Vogt véleményén nem is kell csodálkozni, hiszen a németországi politikusok többsége még mindig nem vonta le a 2015-ben megindult migránsáradat tanulságait, s továbbra is pátyolgatják az Angela Merkel által akkoriban meghívott jövevényeket.  

Georg Albrecht
Baden-Württemberg