Az érintettek 1936 nyarán és őszén haltak meg Katalónia különböző pontjain a kommunista erőszakhullám részeként. A polgárháború alatt mind a köztársasági, mind a nacionalista oldalon súlyos harcok voltak, és a vallási intézmények különösen célkeresztbe kerültek a köztársasági-kommunista területeken.

A Vatikán döntése egyházi-erkölcsi alapú, azt rögzíti, hogy az érintettek halálát a katolikus hit iránti gyűlölet motiválta. Ez a minősítés a katolikus szentté avatási eljárás egyik fontos lépcsője, amely a későbbi boldoggá avatás felé vezethet. A közlés része annak a szélesebb vatikáni gyakorlatnak, amelyben a 20. századi európai konfliktusok során elhunyt egyházi személyek életét és halálát vizsgálják, és több esetben vértanúként ismerik el őket.

De koránt sem ennyi a hír, az egész eseménysor aktuálpolitikai színezetet is kap, ugyanis Spanyolország baloldali kormánya évek óta arra törekszik, hogy relativizálja a vörösök által elkövetett bűnöket, a spanyol nemzetiek zarándokhelyét, az Elesettek Helyét úgymond deszakralizálja, és akadályozzon minden méltó megemlékezést. Így ebben a kontextusban a pápa lépése diplomáciai értelemben igen konkrét üzenet, tekintve, hogy júniusban látogat Spanyolországba.

Hogy érzékeljük a brutális számokat, a római Spanyol Kollégium becslést készített a spanyol papság veszteségeiről, amelyet püspököktől és papoktól levélben kapott adatokra, valamint 8 püspök és 188 pap személyes beszámolóira alapoztak.

Ezek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a köztársaságpárti oldalon harcoló erők Spanyolország-szerte körülbelül 13 400 papot öltek meg. A spanyol egyházi hierarchia összetételét figyelembe véve, amely 60 érsekből és püspökből, mintegy 33 500 papból és 20 640 szerzetesből állt, ez nagyjából a papság 40%-ának elvesztését jelenti.

A jelentés szerint voltak olyan egyházmegyék is, ahol a veszteségek még súlyosabbak voltak: kilenc egyházmegyében a klérus akár 80%-a is áldozatul esett, míg Malagában ez az arány a 90%-ot is elérte.

Történelmi tény az is, hogy a német beavatkozás a spanyol polgárháborúban jelentős katonai előnyt biztosított a falangista-nacionalista oldalnak, főként a Condor Légió légiereje és a korszerű haditechnika révén. Ez különösen a háború korai szakaszában segítette Franco csapatait a gyorsabb előrenyomulásban és a légi fölény megszerzésében.

A rendelkezésre álló nemzetközi és vatikáni források szerint a spanyol kormány eddig nem adott ki hivatalos, közvetlen reakciót a 49 spanyol polgárháborús áldozat vértanúként való vatikáni elismerésére. Jó kérdés, hogy a pápalátogatás előtt megkockáztatják-e a tiltakozást vagy legalábbis a burkolt bírálatot, de abban egész biztosak lehetünk, hogy nem repesnek az örömtől. Mi viszont üdvözöljük a pápa döntését.

Lantos János – Kuruc.info