A mozgolódás Afganisztán keleti határain azt jelzi, hogy a tálibok katonai képességeiben jelentős és egyben veszélyes módosulás történ, mind a földrajzi kiterjedtséget, mind pedig a gyakoriságot, intenzitást és felderítési képességeket illetően – írja elemzésében a Stratfor. A tálib kormány 2001-es bukását követően az iszlamista radikálisok befolyása fokozatosan visszaszorult a nemzetközi csapatok által kevéssé ellenőrzött déli provinciákba, keleten vagy az ország központi területein csak elvétve és igen elszigetelten történtek ellenséges katonai akciók. Eddig.

Sokat elmond a jelenlegi helyzetről, hogy főként a Pakisztánnal határos területek Nurisztán, Kunar, Nangarhar, Logar, Paktia, Khoszt és Paktika tartományok váltak a tálib támadások főbb színtereivé, azok, ahol az ellenállókat Sziradzsuddin Hakkani (Sirajuddin Haqqani) vezeti. Hakkani – formálisan ugyan – Omar mullah parancsnoksága alá tartozik, ám minden jel arra mutat, hogy tőle függetlenül harcol, és sikerei máris meggyőzték az érintett területek lakóit, hogy lelkes támogatói legyenek a megszálló csapatok elleni dzsihádnak.

Elsősorban ez a legitimitás az, ami az amerikaiak térségi esélyeit lerontotta. Jelenleg nemcsak a terület civil lakossága, de még a kormányzati tisztviselők is Hakkani titkos szövetségesei, akit – támogatás fejében – ellátnak anyagiakkal és információkkal.

Mindeközben az is nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai erők elhanyagolták, másodlagosnak tekintették a hírszerzés aktivizálását a térségben, e pillanatban a tálibok nagyobb eséllyel gyűjtenek információkat a megszállókról, mint a NATO-csapatok a felkelőkről. Vonatkozik ez a CIA-ra, de épp így a pakisztáni titkosszolgálatra, az ISI-ra is.

A Stratfor figyelmezetése szerint: ha el akarják kerülni a mostani sikeres merényletek veszteségeit és az általuk megjelenített jövőbeni kudarcot, a katonai műveletek mellett jelentős mértékben meg kell erősíteni a hírszerzési munkát Afganisztánban.