Júniusban az orosz Állami Duma döntött a hadsereg 2011-2020 közötti fejlesztéséről, és végeredményben egy 13 trillió rubeles fegyverkezési programra tette le a voksát. A Duma döntését követően azonban az orosz Katonai Erők fegyverkezésért felelős vezetője, Oleg Frolov altábornagy tiltakozását fejezte ki, és elmondta, hogy ez a pénz nem lesz elég. Frolov a megszavazott büdzsé háromszorosát kérte – 36 trillió rubelt, vagyis 1,1 trillió dollárt.

Az orosz Katonai Erők fegyverkezésért felelős vezetői tisztsége viszonylag frissnek számít Oroszországban, és noha csak néhány évvel ezelőtt hozták létre, szinte azonnal az orosz Védelmi Minisztérium egyik kulcspozíciója lett. Oleg Frolov 2009 júniusában került ebbe a pozícióba, és ezzel együtt az orosz Védelmi Miniszterium hierarchiájában harmadik emberré vált, a védelmi miniszter Anatolij Szergyukov és az első védelmi miniszter-helyettes, Vlagyimir Popovkin után.

Így miután a Duma 420 milliárd dollárt szavazott meg a Frolov által gondolt 1,1 trillió dollár helyett, az altábornagy tiltakozott, és kifejtette, hogy ez a pénz csupán a stratégiai atomfegyverek szükséges szinten tartásához lesz elég, valamint a rakétavédelmi fegyverek finanszírozására, illetve a légierő fejlesztésére, írta a Gazeta.ru. Azonban ahhoz – vélte Frolov – hogy felszereljék a szárazföldi erőket a legmodernebb fegyverekkel, összesen legalább 28 trillió rubelre lenne szükség, a haditengerészet és az orosz űrerők fejlesztésével együtt pedig 36 trillió rubel lenne a végösszeg.

A napokban azonban Moszkva mégis úgy döntött, hogy több pénzt fordít a fegyverkezési programra, mint amennyit a Duma eredetileg megszavazott, és bár ez nem a Frolov által követelt 36 trillió rubel, mégis másfélszer nagyobb az eredeti összegnél: 20 trillió rubel, azaz 631 milliárd dollár. Amiatt is dönthettek így a Kremlben, mert korábban Medvegyev is és Putyin a katonaság elsődleges fejlesztési irányait a védelmi atomfegyverek hangsúlyosabb szerepében, a légierőben és az űrerőkben látta.

Az orosz állami fegyverkezési program fő célja, hogy 2011-2020 között 70-80%-osra növeljék az orosz hadseregben hadrendbe állított új technika arányát, amely jelenleg 10% körül mozog. E cél elérése jegyében 2010 májusában jelentette be az orosz elnök, Dmitrij Medvegyev, hogy az orosz hadsereg fenntartásának költségeit és a hadsereg új technikával való felszerelésének a költségeit 30%-70%-ban fogják kezelni.

A kiszivárgott információk szerint az orosz légierő több mint ezer különböző típusú helikopter megvásárlását tervezi, és a fő hangsúly a Lenta.ru lap értesülése szerint a nehéz szállítóhelikoptereken lesz. Ezen kívül több mint 60 ötödik generációs vadászgépet állítanak majd hadrendbe 2016 környékén - az új Szuhoj T-50-es repülőgépeket. Újabb példányokat állítanak majd hadrendbe az Il-112-esből, az Il-476-ból, a modernizált Il-76MD-ből és ha igazak az információk, akkor az ukrán katonai szállító repülőgépek, az AN-124-esek gyártását is megkezdik majd Oroszországban.

Ezen kívül a gyalogságot a modernizált T-90A tankokkal és a BMP-3M páncélkocsikkal kívánják felszerelni, a haditengerészetet pedig újabb 955U „Borej” atomtengeralattjárókkal tervezik ellátni, melyeken az újonnan kifejlesztett „Bulava” interkontinentális ballisztikus rakétákat rendszeresítenének.

Ugyanakkor nem elhanyagolható a tény, hogy miközben Oroszország jól láthatóan egyre többet költ a katonai kiadásokra, az új tíz éves fegyverkezési programja épp hogy megközelíti az éves amerikai katonai költségvetést, amely tavaly 712 milliárd dollárt tett ki az Armscontrolcenter.org adatai szerint. Oroszország ebben a listában az ötödik helyet foglalta el: második helyen az Egyesült Államok után Kína áll 100 milliárd dolláros katonai költségvetéssel. Harmadik Franciaország 63,9 milliárd dollárral, negyedik Nagy-Britannia 58,3 milliárd dollárral, és ezután következik Oroszország 53,5 milliárd dolláros költségvetéssel 2009-ben a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet adatai szerint.

Oroszország így a katonai költségvetés szerint az ötödik helyen áll a tavalyi 53,5 milliárd dollárral, ami az ország GDP-jének a 2,5%-át jelenti. A tervek szerint ezt az arányt fokozatosan emelni fogják: Anatolij Szergyukov még június 3-án arról beszélt, hogy az évi katonai költségvetést 2010-ben a GDP 2,6%-ára emelik, 2011-ben 2,9%-ára, 2012-ben 3%-ára, 2013-ban pedig az összeg már az orosz GDP 3,2%-a lehet a védelmi miniszter szerint.

Az Egyesült Államokban a katonai kiadások a tavalyi GDP több mint 4,7%-át tették ki, Kínában a GDP 2%-át, Franciaországban 2,6%-át, Nagy Britanniában pedig 2,4%-át. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok többet költ katonai kiadásokra, mint az első ötös többi tagja együttvéve, jelzésértékű, hogy közülük mégis Oroszország számít az egyik legveszélyesebb államnak, legalábbis a 2010-es „Emberiség Globális Béke Indexe” szerint (GPI Index), amit 2007 óta minden évben összeállítanak, és amire a BBC is rendszeresen hivatkozik.

Ebben a listában Oroszország a 143-ik helyet foglalja el a 149 listázott országból, vagyis az egyik legveszélyesebb országnak számít a világon a béke szempontjából. A listát az Ausztráliában székelő „Gazdaságért és Békéért Intézet” állítja össze, 23 különböző jellemző alapján. Ilyenek többek között az ország katonai költségvetése, tömegpusztító fegyverekhez való hozzáférés, stratégiai fegyverek száma, fegyverek importja és exportja, terrorista merényletek száma, fegyveres konfliktusok száma és az ezekben életüket vesztett állampolgárok száma, a bűnözés az országban, bebörtönzöttek száma, erőszakos tüntetések, szomszédos országokkal való kapcsolat, az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, és még sok más faktor.

A GPI Index alapján a világ legbékésebb országa Új-Zéland, a legveszélyesebb pedig Irak. A felsorolt öt legjobban fegyverkező ország közül az USA a 85. helyen áll, Kína a 80. helyen, Nagy Britannia a 31. helyen, Franciaország pedig a 32. helyen.

Oroszország az utóbbi években – úgy tűnik – visszanyerte a ’90-es években elvesztett nagyhatalmi státuszát, és a tervbe vett nagyszabású hadügyi reformjai is azt a célt szolgálják, hogy katonai téren is behozza a lemaradását. Egy katonailag és gazdaságilag erős Oroszországot valószínűleg senki sem szeretné a szomszédjának tudni, azonban a következő években legalábbis nem valószínű, hogy Oroszországról, mint potenciális konfliktusforrásról beszélhetünk majd.

(Kitekintő)