Talán emlékeznek rá, régen ez volt a magyar rendőrség szlogenje. Én azt gondolom, hogy lehetne a mindenkori magyar állam szlogenje is, mert bizony óriási kétségeim vannak afelől, hogy ez teljesül-e. Kérdezem az Olvasót: Önök azt gondolják-e, hogy a magyar államapparátus minden esetben minket szolgál és minket véd?

Alig egy hónapja vette át Devecser irányítását a Jobbik, a városért azonban – kis túlzással – már most többet tettek, mint az előző vezetés. Kezdeményezésükre az országban egyedülálló módon az egész kistérségben alakul meg a mezőőrség, vállalkozók érkeznek a településre, és önkormányzati munkacsoport jött létre a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítése érdekében. Ferenczi Gábor, a frissen megválasztott polgármester jól ismeri a gondokat, és elmondása szerint küldetésnek tekinti, hogy a helyieket képviselje mindenben, mindenhol.

A magyar politikai élet szereplőinek többsége már rég elszakadt a valóságtól és a hétköznapi emberektől. A mitológiában szereplő istenek tévedhetetlenségével ruházták fel magukat a politikusaink, elég, ha Hende Csaba távcsöves kalandja utáni miniszteri reakcióját említjük. A tévedhetetlenség látszatának fenntartásáért, illetve annak lerombolásáért a nyilvánosság, a tömegtájékoztatás is rengeteget tehet és tesz is. Nemrég a Magyar Nemzet eltüntette Kövér László televíziós interjújának összegzéséből a házelnök bakiját, aki úgy beszélt, mintha Hillary Clinton lenne az amerikai külügyminiszter, holott tavaly év eleje óta John Kerry tölti be a posztot. Rontana vagy javíthatna a politikusok társadalmi megítélésén, ha képesek lennének az önkéntes bocsánatkérésre és tévedéseik nyilvános beismerésére? Elnézést, tévedtünk, hibáztunk. Miért nem ismeri ezeket a szavakat a magyar politikai elit?

Megszavazta a parlament fideszes többsége az új adótörvényeket. Marad a nagyobb jövedelműeket támogató egykulcsos adó. Bevezetik ugyanakkor a földadót, az intézkedések nyomán drágulnak a szeszes italok, az automatákból árult élelmiszerek, valamint a taxisok költségei is emelkednek.

Korrupció mindig és mindenütt volt, és nem hazánkban a legsúlyosabb a helyzet – ezzel a kormányzati érvrendszerrel próbálja meg a Fidesz kicsinyíteni az amerikai kitiltási ügy és a meglebegtetett korrupciós botrány súlyát. Megelégedhetünk ennyi magyarázattal, hogy mindenütt lopnak? Nem. Most Magyarország megítélése a tét, és a látszat ellenére nemcsak a kormányé.

A kormány a családi gazdaságok erősítését tartja fontosabbnak a nagybirtokokkal szemben – mondta Orbán Viktor miniszterelnök néhány héttel ezelőtt a Parlamentben. Ennek ellenére saját rokonaiknak, barátaiknak osztották ki az állami pályázatokon elnyerhető földeket, a családi gazdaságoknak pedig morzsa sem jutott. Kajászón öt helyi gazdálkodó családból senki sem nyert a kiírt pályázatokon, helyettük nem a településen élő, a Fideszhez köthető vállalkozók szerezték meg a területeket. A helyiek nyilvánosságra hozták a törvénytelenségeket, a Nemzeti Földalapkezelő ezért bosszút áll. A Böcsödi családon közel 7 millió forintot követelnek, és kizárták őket a pályázati lehetőségekből.

Helen Fielding brit (újság)írónő bestsellere volt az első, mely bemutatta, s nevén nevezte az úgynevezett szinglijelenséget. A Bridget Jones naplója 1996-ban jelent meg, s a harmincas, egyedülálló, biztos egzisztenciával bíró, folyamatosan szeretetre vágyó, de a párválasztásban mindig melléfogó nő figurája kultuszt teremtett. Sorozatok, könyvek tömkelege éltette a „girlpower” életformát. Rengeteg nő él egyedül a világ minden táján, de többségük nem önként vállalja az életmódját, nem önfeledt koktélozásként fogja fel az életét. Sokuk helyzete kényszerpálya. Például Kínában, ahol komoly társadalmi kihívást jelentenek a sheng-nuk, a kínai szinglik.

Több százezer magyar él és dolgozik gazdasági menekültként külföldön. Ők csak a külképviseleteken szavazhatnak, ami sok esetben több száz vagy ezer kilométernyi utat jelent. A Jobbik kezdeményezésére a Magyar Állandó Értekezlet múlt héten úgy döntött, egyszerűbbé teszik számukra a választójog gyakorlását.

A napokban egy vallóniai várost, nevezetesen Dinant-t választottuk utazásunk céljául. Az interneten fellelhető képek arra utaltak, hogy egy hangulatos folyóparti városka vár ránk, amit aztán ott megtapasztaltunk, még ennél is többet adott. – Balczó Mátyás úti beszámolója.

„Mert a vadászat maga az élet!” – vallották még a XIX. században is az indiánok Észak-Amerika területén. A mondás hűen tükrözi, milyen jelentőséget töltött be a vadászat nem csak az indiánok, hanem az egész emberiség történelmében. Az ősember életben maradásának egyik feltétele ugyanis a sikeres vadászat volt, de a termelő életmódra való átállással sem szűnt meg a jelentősége. Noha a későbbi korokban a vadászat funkciója, fontossága jelentősen átalakult, mégis meghatározó szerepet töltött be bizonyos társadalmi csoportok életében.

Van egy hegység valahol Zemplén és Ung vármegye határvidékén, amely már csak a neve miatt is igen régóta képzeletbeli célkeresztünkbe került. Vihorlát – mennyi szépséget, mennyi kalandot sejtet e név, ideje volt hát, hogy az idei év nyarán közelebbről is megismerjük az Északkeleti-Kárpátoknak az Alföldbe félszigetszerűen benyúló hegyláncát. Annál inkább is, mert a visegrádi hegyektől induló vulkanikus hegyek ugyan a Börzsönynél két ágra szakadnak, ám a két vulkáni láncolat a Vihorlátban újra egyesül, és hát ugye mi igen szeretjük a különleges formavilágú vulkáni hegyeket.

Ritka kincs birtokába jutott a Bar!kád szerkesztősége, amelyen keresztül közvetlen bepillantást nyerhetünk az I. világháború eseményeibe, abba, ahogyan azt, illetve a hadifogságot egy frontra vezényelt magyar katona megélte. Az évszázados levelet a laphoz eljuttató Mizsei Károlyné nagyapja, Danka Mihály naplóban jegyezte le élményeit, amit a történeti hűség kedvéért változtatás nélkül közölnek.