Ki kaphatja ezt a díjat? Szerintük az, aki "munkásságával, véleményformáló kiállásával, személyes példamutatásával fellép a rasszizmus, az antiszemitizmus és a kirekesztés bármely formája ellen." Az alapítók szándéka szerint a díj a társadalom és a demokrácia "élő lelkiismerete" szerepét tölti be.

A devalvált plecsniket nyomó Zoltai Munkásőr Művek 2000 óta a cionistákat támogató alap pénzét költi olyan amorális "antirasszista" alakokra, mint amilyen - többek között: a hazug fogdaügynök Göncz Árpád; a besúgó Szebik Imre evangélikus püspök; a lopásért elítélt, korrupt Juszt László; a bíróság szerint is enyveskezű Mészáros Tamás újságíró; az MTV-től csalás és más pénzügyi visszaélések miatt eltávolított Regős István; a szánalmas megélhetési cigány "politikus" Horváth Aladár; a zsidó összeesküvést szervező Barát Tamás; a szellemi prostituált Debreczeni József; továbbá Róbert (Róth) László, a MÚOSZ volt elnöke, hálózati besúgó és szigorúan titkos operatív hírszerző tiszt; a visszataszító, zavaros esztéta György Péter; Kunos Péter pénzügyi szélhámos, a baracskai börtön vendéglátását is élvező bűnöző; a lófarkas Kovács Zoltán elbutult szabadkőműves főszerkesztő; Gerendás Péter kivándorolni készülő ajvékoló ajser-kóser zenész (hírhedt ÁVH-százados fia); Vágó István sófáron játszó ős SZDSZ-es; a középiskolai érettségivel önmagát tanárnak nevező Mester (Messinger) Ákos; már-már a Moszad kihallgató tisztjének is tekinthető Kálmán Olga; s az ÁVH, a politikai rendőrség, a BM és a HM olyan korhatag-ásatag maradványai, mint Szenes Iván zeneszerző, Zalai Emil III/III-as őrnagy, Ilcsik Sándor altábornagy, belügyminiszter-helyettes, Sárközi Sándor ezredes és sorolhatnánk még a sárosakat.

És most március idusán a cionista B'néj Brit (a Szövetség fiai) által irányított Magyar Újságírók Országos Szövetsége elektronikus faliújságján az eMASA híradása már a címében kiemeli, hogy "Aczél Endre is Radnóti Miklós Antirasszista-díjas". (A MÚOSZ-t ténylegesen irányító Vincze Mátyás tiszteletbeli elnök a cionista B'néj Brit vezető magyarországi háttérembere, míg a Tel-Avivból vezényelt homoszexuális Breuer Péter a B'nai B'rith Budapest Páholy alelnöke, s egyúttal a Fidesz (korábban Hiller István) tanácsadója a zsidósággal összefüggő társadalmi kérdésekben. Breuernek mindössze vendéglátóipari végzettsége van, de újságírónak adja ki magát, és zsidó vallási műsort vezet a lakáj közrádióban. Egyaránt jól teljesít a Fidesznél és egyidejűleg a nagy felvásárlónál is, ahol mellékesen a mindenkori budapesti izraeli nagykövet tolmácsa..)

Kik nyalták körbe egymást az idén feltűnő magyarellenességükkel?

Az MSZP parlamenti alelnöke, a kis kaliberű Ujhelyi István megnyitó beszédében figyelmeztette a magyar fiatalokat, hogy rossz vége lesz, ha a Horthy-korszak példáját akarják követni, s a szocialisták úgy látják: Magyarország a nácizmus kapujában áll. (Mondja ezt az a helyezkedő Ujhelyi, akiről most derül ki a Zuschlag-ügy kapcsán, hogy az ifjúság ügyeivel foglalkozva nyakig érintett az egykori Gyurcsány-féle minisztérium pénzeinek párton belüli lenyúlásában.)

Az idei kitüntetettek között sorakoznak a ballib médiasztárok, az ATV sorozat szereplői, élükön a kettős szerepkörben tetszelgő Alföldi Roberta; a zsidó szépségideál: Heller Ágnes; a magyar nevet megcsúfoló pénzéhes és arrogáns ügyvéd: dr. Magyar György; a romlott erkölcsű hitgyülis prédikátor: Németh Sándor, a minden hazaárulásra képes „történész”: Krausz Tamás és a többi, említésre nem annyira méltó Dohány utcai és Károly körúti futtatott senki.

Van két kitüntetett, aki régi rossz emlékű ismerősünk, sötét tevékenységük fellelhető archívumunkban.

Garai-Édler Eszter

Az egyik a 99 éves Csatáry László halálba segítője, a szenvtelen gyilkos: Garai-Édler Eszter aktivista, akinek embervadászatáról - többek között - itt írtunk. Ő férjével, a pályatévesztett amatőr színésszel, Garai Róberttel együtt kapta meg a Radnóti-díjat. Sokáig tapsoltak nekik a sikeresen vérszomjas meghívottak.

Garai Róbert

A másik díszpéldány: Harmati Béla ny. evangélikus püspök, aki 1963-tól a rendszerváltásig, 27 éven át súgta be paptársait és az ártatlan hívőket itthon és külföldön, előbb a III/III, majd a III/I, végül ismét a III/III foglalkoztatottjaként, jelentéseit „Rudas Gábor” és „Gál Lajos” fedőnéven írta. Lelkiismereti árulását nem menti, hogy néhány püspöktársa sem csak az Urat szolgálta, hanem a BM. III-as főcsoportfőnökségét is, így például: Káldy Zoltán, Ottlyk Ernő, Vető Lajos, Nagy Gyula és a már említett „antirasszista” Szebik Imre. (Itt írtunk Harmati Béláról.)

Harmati Béla ny. evangélikus püspök

Itt jutunk el a Zacélbandihoz, akit szándékosan hagytunk a végére. Bandika már hetven éves, mindig is antitelevíziós volt, de nyitott szájjal, bamba tekintettel, rossz hangú kásás beszéddel ma is gátlástalanul megjelenik az ATV-ben, méghozzá annak a Buzerikusz Alexandrának az esti műsorában, amelyben Sanyi cica időnként lecsürhézi a Jobbik szavazótáborát. Cicus ma is beszédhibás, s ezt már nem fogja kinőni, hiszen 56 éves, s már régóta csak felejt. Elfelejtette például azt az alapigazságot, hogy hiába hívja meg a zsidó értelmiség évtizedeken át tövig rágott hohmecolóit, azok ma sem tudnak semmi újat mondani, csak ismételnek, gyűlölködnek, gyalázzák a goj magyarokat. A fiatalabb metszett emblémájú stúdió vendégek azonban ezt jobban csinálják, de más műsorvezetőknél tűnnek fel, és ott balhésabban dobják fel a jiddis perceket.

Nos, a Zacélbandi végzett orosz szakos tanárként 1968-ban rögtön az MTI-hez került, ahol rátették a futószalagra és felépítették. Ami azt jelenti: fogjuk rá, hogy igen tehetséges, írjunk róla jó kritikákat, adjunk neki szakmai elismeréseket és állami kitüntetéseket, aztán ugrik és fut, akárcsak a dérijancsi. A hírszerzés hamar felfedezi használhatóságát, és „Acsádi Endre” fedőnéven beüti, amit a karrierre vágyó Aczél önként és dalolva aláír. 1971-től már pekingi tudósító, majd 1981-ben - ugyanabban az évben, amikor a Nyíregyházáról felkerült Sanyi cicus a Duna parti szállodasoron új húsként a kislány szerepében megkereste az első millióit - kiküldik tudósítónak Londonba, ahol 1985-ig dolgozik. Az MTI-nek, a hírszerzésnek és időnként a kémelhárításnak is.

Ha valaki nem ír alá a titkosszolgálatoknak, akkor csak a kiküldő munkáltatójával áll kapcsolatban, bármi történik vele külhonban, a munkáltatóját értesíti, segítségért hozzá fordul. Ha viszont aláír, akkor a „Cég”, az éberebb gazda figyeli, rajta tartja a szemét, s nyomban intézkedik, függetlenül az amatőr munkáltatótól, amely lassú és naiv. Nos, ennek a sajátosan primer kapcsolatnak a dokumentációja buktatta le előttünk Bandit minden kétséget kizáróan.

Előtte azonban el kell mondani az avatatlan olvasónak, hogy Aczél-„Acsádi” hosszú éveken át ismételgetett minden magyar televízióban egy legendát arról, hogy ő, aki régi párttag (MSZMP) miért nem lehet(ett) állambiztonsági hálózati személy. Ez így hangzott:

Ez a hazug legenda a mai napig él, legutóbb a dilettáns bájgúnár: Rákay Fülöp „Szabadság tér 89”’ című gyermeteg agitációs műsorában hangzott el egy kis képességű fideszes történész hölgytől.

Ezzel szemben az a valóság, hogy a Rákosi- és Kádár-rendszer legmegbízhatóbb támaszairól, a kommunista párttagokról a proletárdiktatúra államrendőrsége sem volt hajlandó lemondani. Így tette ezt nagy példakép, a csekista terrorszervezet emlőin nevelkedett szovjet titkosszolgálat is. Az erre vonatkozó parancsot a most bíróság elé került Biszku Béla erősítette meg 1958-ban.

Oly eredményesen, hogy tíz évvel később, 1968-ban a BM III. Főcsoportfőnökség kb. 12 ezer tagú hálózatának egyötöde (2648 fő) volt párttag, akik közül persze elsősorban a megtévedteket, a szabálysértést vagy bűncselekményt elkövetőket, a zsarolhatókat szervezte be az Állambiztonsági Főcsoportfőnökség valamelyik csoportfőnöksége. A rendszerváltás előtti utolsó évben, 1989-ben - amikor Aczél-„Acsádi” már elég nagy károkat okozott a Magyar Televízióban - a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség hálózati személyeinek létszáma 8478 volt (ebből ügynök: 219, titkos megbízott: 7203, titkos munkatárs: 1056), egynegyedük MSZMP- és KISZ-tag. (A hivatásos állománynak - az 1957-1990 közötti időszak átlagában - 31 százaléka volt párttag, a rendszerváltás előtti öt esztendőben már csaknem kétharmada.)

S most térjünk vissza arra korábbi megállapításunkra, hogy aki eladta lelkét az állambiztonságnak - ami nem volt kötelező az MTI-nél sem -, annak minden lépéséről az állambiztonsághoz futottak be a jelentések.

Az 1981-ben Angliába küldött Aczél ügynökre hamar felfigyelt a brit kémelhárítás, s szokása szerint első figyelmeztetését úgy hozta az ő tudomására is, hogy követték gépkocsiját Londonban, majd közlekedési rendőrök megállították, alkoholszondás próbának vetették alá, sőt vérvételre is bevitték az őrszobára. Ahol aztán megjelent a magyar konzul is, oly gyorsan, ahogyan civil magyar turisták esetében soha. De hát az MTI tudósítója különleges megbízást teljesített, tehát fontos a magyar követség számára, ahol a rezidentúra nem is késlekedett, helyszínre küldte Kallós Péter konzult.

1981. szeptember 2-án minderről nem más, mint Bogye János r. vezérőrnagy, a BM III/I. hírszerző csoportfőnökség vezetője, egyben a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség helyettes vezetője készített operatív tájékoztató feljegyzést, amit megküldött a kémelhárító csoportfőnökségnek (III/II.) is. Itt olvashatják:

Aczél Endre ügyében a következő operatív tájékoztatót 1981. október 14-én írta Bogye vezérőrnagy, miután a londoni magyar nagykövetség jelentette, hogy „… a laboratóriumi vizsgálat eredményeként az eljárást megszüntették, véralkohol szintje a megengedett határon belül volt. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy az esemény tudatos zaklatásnak minősíthető.”

1985-ben tért haza a sikeres ügynök, nyomban a Magyar Televízió munkatársa, 1990-ig a Híradó és a Hét főszerkesztője. 1991-től a ballib újságírás kedvence a Népszabadságnál, a NAP TV-ben, a Klubrádióban, nem szólva az ATV-ről. 1988-ban Rózsa Ferenc-díjat kap, 2005-ben Szabad Sajtó Díjat, 2012-ben Joseph Pulitzer emlékdíjat. A Népszabadság „a közéleti újságírás doyenjének” nevezte.

Az a Népszabadság, amely még 2000 után is ügynököt vett fel és alkalmazott magazinja olvasószerkesztőjének Szabó György személyében (1932. január 10, Kapuvár, Éhn Olga), aki „Zalka” fedőnéven 1967-ben kémelhárítóként kezdte titkos munkatársi karrierjét az „Új Írás” szerkesztőségében, ahol rovatvezető volt, majd 1972-ben átvette a politikai rendőrség, a III/III, s a kiemelt sajtóobjektumok területén foglalkoztatta. A Magyar Nemzet című napilap kulturális rovata éléről ment nyugdíjba 1992-ben. Csak kissé megkésve fedezte fel képességeit a Népszabadság. Még nem kapott Radnóti-díjat.

(Kuruc.info)