2020. április 6., hétfő, Vilmos, Boglárka napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
23:12 A marokkói király amnesztiával harcol a koronavírus ellen22:53 Kórházba szállították a brit miniszterelnököt22:48 Tónus IX: öld meg a bankot!22:28 Az Egyesült Államok tisztifőorvosa szerint "ez lesz a mi Pearl Harbourunk, a szeptember 11-énk"22:07 Dániel Péter antifasizmusától Donáth Anna rasszizmusáig - Heti progresszió (XXII.rész)21:26 Törökországban ismét mintegy háromezer új fertőzöttet diagnosztizáltak20:53 Egy nap alatt csaknem 11 ezren tértek haza Ukrajnába20:21 Ausztriában a 12 ezret is meghaladta a koronavírussal fertőzöttek száma20:04 Megölte egyéves kislányát egy budapesti nő19:45 Csehország francia betegeket gyógyít19:21 Kevesebb halott egy nap alatt, de ismét emelkedett a diagnosztizált fertőzöttek száma Olaszországban 18:58 Meghalt 108 éves korában "az allergia nagyapja"18:46 Toroczkai: koronavírus és a propagandaháború - fontos, hogy ne üljünk fel sem az orosz, sem a kínai, sem az amerikai propagandának17:59 Otthoni tornával bővül az M5 kulturális csatorna oktatási sávja17:37 Könyveket, folyóiratokat tett elérhetővé online a Történettudományi Intézet
24 óra legolvasottabbjai

Extra, Lapszemle :: :: Hozzászólások

"A borzalom ködében mindnyájan megmártóztattunk akkor" - Bencsik András emlékei 1956-ról

Reklám

Régi történet, életkorom miatt sem emlékezhetem rá. Amit azonban az ember születési okokból elmulaszt, azt nemcsak az idősebbek emlékezése, hanem a régi lapok böngészése is pótolja. Nemrég mesélte egy idősebb ismerősöm, hogy 1983-ban avatták fel a Köztársaság téren a „néphatalom hőseinek emlékhelyét”. Ismerősöm azon tűnődött, vajon mi lett a sorsa ennek a kőfalnak? Látható még, vagy eltűnt valami szeméttelepen? Érdekelt a történet, felütöttem tehát a korabeli lapokat.
Zoom
A "néphatalom hőseinek emlékhelye" Bencsik András fő-békemenetelőt is megihlette
Idősebb barátaim mesélték, hogy a rendszerváltozás előtti években mindig az 1956-os szabadságharc leverésének kezdetét ünnepelte a hatalom. November 4-én, a szovjet támadás napján koszorúztak, szónokoltak, emlékeztek a „néphatalom hőseire”, s tették mindezt a központi ünnepségen, a Köztársaság téri kommunista székház előtt. 1956. október 30-án ugyanis ezt a házat ostromolták meg a felkelők, s a ház elfoglalása során és után a védők közül sokan meghaltak. A kádári hatalom mindig rájuk emlékezett, akkoriban ők voltak a hős forradalmárok, a „néphatalom” mártírjai.
1983. november 4-én is nagy ünnepség volt a pártház előtt, s valóban ekkor avatták fel azt az emlékfalat, amelyről ismerősöm mesélt. Az MSZMP központi lapja, a nemrég a történelem szemétdombjára került Népszabadság másnapi száma címoldalon közölt beszámolót az ünnepségről, a fényképpel illusztrált tudósításból azonban jutott a harmadik oldalra is. Külön e témával foglalkozó publicisztikát azonban nem találtam a lapban.
A Népszava című szakszervezeti napilap 1983. november 5-i számát is megnéztem. Az emlékhely felavatásáról szóló fényképes beszámoló itt is a címoldalon kezdődik, a folytatás az ötödik oldalon olvasható. Az ötödik oldalon azonban, a tudósítás vége mellett, helyett kapott egy rövid publicisztika is. A szövegből megtudjuk, hogy szerzője az ostrom napján szüleivel és testvérével épp a Köztársaság téren járt, pontosabban szólva a tér sarkát „átszelve” menekültek a félelem elől. S ez a gyerek csak később, a krónikából (vélhetően Hollós Ervin és Lajtai Vera „Köztársaság tér 1956” című propagandaművéből) értesült arról, miféle iszonyat történt ott és akkor. Az emlékezés szerzője végül azzal az örömteli megjegyzéssel zárja sorait: milyen jó, hogy felnőtt egy nemzedék, amelynek az akkori borzalmakról már nincsenek személyes emlékei.
Zoom
Nem csak az emlékei ködösek
Az emlékező írás alatt ismerős név olvasható. Bencsik András. Igen, a Demokrata főszerkesztőjéről, a kormánypárti békemenetelés egyik atyjáról van szó. Bencsikről sokan tudják, hogy a rendszerváltozás előtt a Népszabadság című kommunista napilap munkatársa volt, azt viszont ritkábban említik, hogy pártlapi munkálkodása előtt a Népszava szorgos tollnoka volt.
Tessék elolvasni a Népszava két cikkét. Előbb az emlékhely felavatásáról szóló tudósítást, majd Bencsik ködös szövegét. Időutazás a Kádár-világba. Kommentár nem szükséges.
Zoom

Zoom
B.D. - Kuruc.info
Frissítés: Bencsik András költészetét is bemutatjuk olvasóinknak
A Demokrata főszerkesztője az 1970-es évek második felétől a Somogyi Néplap munkatársa volt. Rengeteg termelési riportot írt, de megjelentek novellái és eléggé bugyuta versei is. Utóbbiakból teszünk most közzé egy csokorra valót.



Az utolsó két vers azért érdekes, mert az első 1978-ban, a második pedig 1979-ben jelent meg, s a két szöveg összevetéséből látható, hogy Bencsik önmagát "plagizálta" (annyira megtetszett neki a "barna gyík borong", hogy mindkettőben használta).


A remekművek lelőhelyei:
1.: Somogyi Néplap, 1978. április 3.
2.: Somogyi Néplap, 1979. szeptember 16.
3.: Somogyi Néplap, 1979. december 9.
4.: Somogyi Néplap, 1978. március 12.
5.: Somogyi Néplap, 1979. október 14.
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Szavazás

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready